Tizenöt éves koromban kezdtem el hízni. Nem áltatok senkit, zabáltam, mint egy disznó. Éjjel 11 körül mindig benyomtam egy szelet tortát. Borzalmasan, rendszertelenül étkeztem. Azt ettem, amit megkívántam. Mindig egy szál bél voltam, de ahogy beindult a hormonháztartásom, elkezdtek feljönni a kilók. Tizenkilenc éves koromban megismerkedtem az első komolyabb barátommal, aki szintén jelentős súlyfelesleggel küzdve kijelentette, hogy ha nem fogyok le, akkor dob.
Ekkor elhatároztam, hogy változtatni fogok az életemen. Heti 3 alkalommal járni kezdtem step aerobikra. Ehhez 2 órát utaztam Pesten belül. Mikor lement az első kiló, rájöttem, hogy nem kell nekem ez a srác. Olyannak szeressenek, amilyen vagyok. Sajnos akkoriban nem volt olyan dinamikus edzés, mint most, és nem voltak "mindenmentes" alapanyagok sem. Huszonegy éves koromban rátaláltam a Kangoora, ami megváltoztatta az életem. Kidobtam a cukrot, a fehér lisztet és elkezdtem heti 2-3 alkalommal edzésre járni, így már tényleg jöttek az eredmények.
Egyáltalán nem. Főleg az első 2 hétben maga volt a rémálom. Folyton tele voltam és hirtelen jöttek rám a falási rohamok. 3 óránként kellett ennem, ami akkor nagyon nehezemre esett. Minden nap csirkehús volt salival és barnarizzsel. Utáltam, de nem volt más. Aztán jöttek az eredmények. A mérlegre szándékosan nem álltam rá, mert csak felidegesített, így inkább elkezdtem mérni magam centivel. Minden héten. Annyira örültem az eredményeknek, és ez újabb motivációt adott.
Az első Kangoo órám előtt már leültem a hivatalos megyei vezetővel beszélni, hogy szeretnék edző lenni. Szeretek mindent elhamarkodni. (nevet) Valahogy éreztem, hogy ez az én utam. Az első edzésem után a szokásos 10 perces gyalogút 45 percre sikeredett és utána 2 órán keresztül csak a falat néztem, annyira elfáradtam. Másfél hónapnyi ugrálás után mindenkitől csak a dicséreteket zsebeltem be. Nemcsak a 2XL-es nadrágokat cseréltem le, hanem még a cipőimet is. A lábam annyira fel volt vizesedve, hogy 41-es méretről 38-ra csökkent. Szerencsémre nem találkoztam akkor herceggel, bajban lettem volna. (nevet) Végül mindösszesen 4 hónap intenzív edzés után már a tanfolyamon voltam, ahol meg akartak buktatni, hiszen nem volt stabil a mozgásom és többet beszéltem és huhogtam, mint kellett volna. Az utóbbi ma már a védjegyem.
Valóban sokféle edzésfajtát oktattam, mikor mire volt igény. Mindet imádtam és szenvedéllyel űztem. Az évek alatt azonban rájöttem, hogy mit kell ahhoz csinálni, hogy olvadjon a zsír és fejlődjön az izom. Sajnos az akkori oktatás ezt a kaput nem nyitotta meg, így folyamatosan tanultam és tapasztaltam. És jött az áttörés, amit a mai napig kamatoztatok. Tulajdonképpen nem akkor szabadulunk meg a kívánt kilóktól, ha heti 4x2 órát izzadunk a teremben. Az élet felpörgött, rengeteg mindennel foglalkozunk. Főleg, mi nők. Így olyan edzésre van szükségünk, ami rövid, de gyors. Ezt a párosítást csak ebben az esetben szeretjük. (nevet)
Igen, aki Instán követ, az láthatja, miket kreálok. Ételtervezéssel is foglalkozom. Meguntam a hagyományos ízeket. Mindig is hedonistának vallottam magam, akinek túl szűk a mai világ. Imádom az ízeket és a színeket, főleg ha mindez egészséges. Így elhatároztam, hogy gyors és ízletes diétás ételeket fogok kreálni.
A zabpornó ötlete úgy jött, hogy brutálisan édesszájú vagyok. Minden nap KELL ennem csokit. Emellett pedig utáltam reggelizni. Egy szükséges rossz volt, ezért összehoztam az édességmániámmal, hogy megszeressem. Cukormentes édességeket és gyümölcsöket pakolok a zabkásámba. Kicsit polgárpukkasztok vele, mert a mai diétázó emberben még mindig a csirke, rizs kombó fut. Pedig ha egészséges életet akarunk élni, akkor mehet bátran egy ilyen jellegű reggeli. Természetesen aki inzulinrezisztens, az kerülje.
Én nem követem a különböző diétákat, de ismerem őket. A saját módszeremet ajánlom, amivel nekem is lementek a kilók. Hagyjuk el a cukrot, a fehér lisztet, az élesztőt, a készételeket és az adalékanyagokat. Együnk minimum négyszer egy nap és eddzünk 2-3 alkalommal egy héten. Akinek hormonális problémái vannak, annak egy picit nehezebb, de nincs lehetetlen. Mindenhol van kapaszkodó.
Van egy életmódváltó csoportom, ahova feltöltöm az étrendeket és az online edzéseket. Régen a kész programot kiküldtem email-en vagy postán. Ez azért nem volt jó, mert nem volt motiváció. A csajok egy papírt kaptak és rajtuk múlt, meddig tartják be a rajta szereplő étrendet. Most, hogy csoportban vagyunk, folyamatosan tudjuk egymással tartani a kapcsolatot. Rengeteget poénkodunk, ha kérdés van, vagy akció az egyik boltban, egyből írjuk ki. Megosztjuk a bánatunkat, örömünket. És ebben van a kulcs: végre nem papírt kapnak, hanem hús-vér edzőt, aki adja a kapaszkodókat.
Azt üzenném nekik, hogy amíg feladjátok, addig el se kezdjétek! Amíg nincs meg a motiváció, addig eredmény se lesz, csak a yo-yo. Azonban ha már megvan, akkor tervezni kell és ha szájhúzva is, de csinálni. Nekem is van, hogy a saját plusz edzésemhez nincs kedvem, de akkor lapozgatni kezdem valamelyik formás sztáredző oldalát és rájövök, hogy én is ilyen feszes segget akarok, így csinálom. Nekem anno a rövidnadrág volt a motiváció, mivel borzalmasan összeértek a narancsligetes combjaim. Most a kockás has a mániám, amit szintén el lehet érni teljes vízelvonás és szigorú diéta nélkül is. Ha nem hiszitek, próbáljátok ki és az életek része lesz!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.