Duci tinédzserből kétgyermekes anyaként lett fitneszmodell Sörös Viktória

• Mikor kezdtél el komolyabban foglalkozni a sporttal?

2011-ben kezdtem rúdtáncórákra járni, az volt az első sportág, amit igazi lelkesedéssel, rendszeresen csináltam, csak a terhességeim idejére szüneteltettem. Sajnos a második terhességem alatt nagy súlyfelesleget szedtem fel, és a sok hajolgatásnak, emelgetésnek, rossz testtartásnak az lett az eredménye, hogy 2017 elején, néhány hónappal a második gyermekem születése után kiszakadt porckorongsérv miatt gyakorlatilag mozgásképtelenné váltam, ezért meg is operáltak. A műtétet végző orvos azt mondta, ha nem akarok következő műtétet, akkor innentől kezdve rendszeresen mozognom kell valamit, amíg csak élek. Gyógytornával kezdtem, minden áldott nap elvégeztem a 30–40 perces gyakorlatsort, így nagyon lassan, az év végére sikerült teljesen felépülnöm. Ekkor éreztem magamban az erőt, hogy megpróbálkozzak valami mással is, még ha nem is rögtön a rúdtánccal. Úgyhogy idén január óta járok konditerembe edzeni.

• Korábban is volt súlyproblémád?

Igen, már gyerekkorom óta folyamatos a küzdelmem a súlyommal, mivel édességfüggő vagyok és ez már elég korán meg is látszott rajtam. 10 éves korom óta van narancsbőröm, kiskamaszként kifejezetten duci voltam, az iskolatársaim csúfoltak is emiatt. Először a gimiben sikerült lefogynom drasztikus fogyókúrával: semmi mozgás, és napi egy kistányérnyi étel 2 hónapon keresztül. Nem épp a legegészségesebb módja a fogyásnak, bár kétségkívül nagyon látványos volt. Azóta sokat tanultam, kutattam a helyes táplálkozással kapcsolatban, kitapasztaltam, nekem mi válik be és mi nem. Mostanra azt mondhatom, hogy a hétköznapokban tudatosan és egészségesen étkezem, ennek köszönhetően a gimi óta soha többet nem volt kórosan nagy súlyfeleslegem. Leszámítva a két terhességemet.

• A fitnesz világában mi fogott meg?

Elsősorban a fokozatosság és az ebből származó korai sikerélmények. Nagyon jó érzés volt úgy végigcsinálni az edzésterveket, hogy minden feladatot fájdalommentesen, szabályosan végre tudtam hajtani, még ha csak 1-2 kilós súlyokkal is – eleinte. (nevet) A szorgalom és az elszántság hamar meghozta a gyümölcsét, a felsőtestemen már egy hónap után látszott a változás. A fitneszhez természetesen hozzátartozik a megfelelően összeállított étrend is, ami szintén nem okozott problémát, mert addigra már elég jól tudtam főzni. Persze bele kell szokni, hogy az ember mindent méricskél, és dobozban viszi magával a saját kis kosztját, ha olyan helyre megy, ahol nincs lehetőség elkészíteni az ételt. De egy idő után bele lehet jönni és már készségszinten megy.

• Most álltál először színpadon fitneszmodellként. Milyen érzés volt?

2018. október 14-én a budapesti Fitparádén álltam először fitneszverseny színpadán FitMom (Fitt Anyuka) kategóriában. Ez egy olyan cél volt, aminek elérését kb. 4 éve vettem fel a bakancslistámra, nem sokkal az első gyermekem születése után. Bár ha úgy vesszük, ez egy gyerekkori álmom is volt, ahogy szerintem sok duci lány fantáziál arról, hogy egyszer fitneszmodell lesz, csak nem mindenki váltja valóra.

Csodálatos volt a színpadon állni! Hasonló érzés lehet egy kőkemény hegymászótúrán a csúcsra felérni, ahol az ember kihúzza magát, felsóhajt és élvezi a lenyűgöző látványt, esetemben életem eddigi legjobb formáját. Egyébként visszagondolva az elmúlt hetekre, az igazi dicsőség számomra már akkor megvolt, amikor pár héttel a verseny előtt beküldtem a fényképeimet és a jelentkezési lapomat, a szervezők pedig a válaszlevélben megírták, hogy minden rendben, várnak szeretettel. Én már akkor úgy éreztem, hogy győztem, hiszen immár semmi akadálya nem volt, hogy a színpadra léphessek!

• Mit jelent pontosan a FitMom kategória?

Ebben a kategóriában olyan amatőr, azaz nem hivatásos testépítő hölgyek indulhatnak, akik korábban sosem versenyeztek, vagy ha mégis, akkor nem értek el 5. vagy annál jobb helyezést. Követelmény továbbá, hogy legalább 1 saját gyermekük legyen, ezt a jelentkezésnél születési anyakönyvi kivonattal igazolni is kell. Ebben a kategóriában a csinos, nőies izomzatot értékelik, a túlzottan kigyúrt testért pontlevonás jár. Emellett fontos a személyes kisugárzás, a magabiztos mozgás és a harmonikus színpadi megjelenés, vagyis legyen összhangban a ruha, a cipő, az ékszerek, a frizura, a smink.

• Számítottál ilyen jó helyezésre?

Nagyon optimista voltam végig, de azt nem gondoltam, hogy dobogós helyezésem lesz. Az első és második helyezett hölgyek mindketten indultak már korábban versenyen és jóval régebb óta edzenek, mint én. Így abszolút igazságosnak tartom ezt az eredményt, főleg ha még azt is hozzávesszük, hogy én másfél éve, a gerincrehabilitáció idején még a zoknimat sem tudtam egyedül felhúzni.

• Mesélj a versenyfelkészülésről! Hogy bírtad a diétát és az edzéseket?

Az intenzív felkészülés a verseny előtt 12 héttel indult, épp egy nappal a családi nyaralásunk után, szóval előtte még kiélveztem, amit lehetett. (nevet) A versenydiéta első hallásra elég unalmasnak tűnik: kevés rizs, sok csirkemell és nagyon-nagyon sok zöldség. Mindent grammra ki kell mérni és figyelni kell arra is, hogy 2-3 óránként enni kell, különben nem fogy el a napi előírt mennyiség. Nagy tévhit, hogy a fitneszversenyzők keveset esznek, sőt koplalnak, ennek pont az ellenkezője igaz. Szerintem egy oroszláncsalád nem eszik meg annyi húst, mint amennyit én az elmúlt hetekben magamba tömtem. Eleinte nehéz volt lemondani a többi finomságról, de lassan elkezdtem élvezni, egyre kreatívabb voltam a konyhában, sokféle fűszert kipróbáltam, kísérleteztem olyan zöldségekkel, amiket nem olyan gyakran fogyasztottam előtte. A határidőnaplómba a munka és az edzések mellett beírtam az étkezések időpontjait is, nehogy kimaradjon valami, úgyhogy szépen kialakítottam egy heti rutint.

Heti 4 alkalommal volt kardióedzésem korán reggel, ezenkívül heti 4-5 konditermi edzés, egyre nagyobb súlyokkal. Személyi edző segítségét is kértem, hogy fokozatosan emeljem a terhelést, szabályosan végezzem a gyakorlatokat és elkerüljem a sérüléseket. A hétvégén pihenni kellett, illetve ez nekem gyakran aktív pihenés volt, hiszen a nyár második felében és még szeptemberben is rengeteg volt a kirándulás, strandolás, családi programok, a nagyobbik fiam 4., illetve a kisebbik fiam 2. születésnapja, a házassági évfordulónk a férjemmel, stb. Ezek az események voltak talán a legnehezebbek, de mindig kibírtam, hogy ne csábuljak el a sok finomság láttán. Mondogatták is a rokonok, hogy egy „igazi hős vagy!” (nevet)

• Mi a gyenge pontod?

Táplálkozás terén a gyenge pontom bármi, amiben cukor van. (nevet) A testemen az alsótest – comb, fenék – az a terület, amin még dolgozni kell, de ez a legtöbb nőnél úgymond normális. A felsőtestünk sokkal gyorsabban fejlődik.

• A későbbiekben is szeretnél fitneszversenyen indulni?

Igen, de most sokkal több időt szeretnék hagyni magamnak a felkészülésre. Talán másfél év múlva, a 2020-as tavaszi szezonban. Persze akkor még idősebb leszek, de kíváncsi vagyok, hogy tudnék-e újra a dobogóra állni, esetleg egy-két fokkal még följebb kúszni rajta. Nagyon boldog vagyok, mert a célomat már elértem. A bakancslistán kipipáltam ezt a tételt és ez hatalmas dolog. Legyőztem önmagam és bebizonyítottam, hogy attól, hogy valami nehéz, még nem lehetetlen! Csak többet kell dolgozni érte.