Gyerekkorában molesztálták, az evésbe menekült – így fogyott le a 140 kilós nő

„Gyerekként nem voltam túlsúlyos, nagyjából 15 éves koromban azonban komoly evészavarom, mértéktelen evés szindrómám lett, amitől a testem nagyon hamar változni kezdett. Ma már tudom, hogy az evés egy mankó volt számomra, ebbe menekültem. Később, egy pszichológiai kezelés alkalmával jöttem rá, hogy az evészavart a gyerekkoromban ellenem elkövetett molesztálás okozta.

Tinédzserként viszont még nem tudtam, hogy mi áll a dolog mögött. Mire elvégeztem a középiskolát, 45 kilót híztam. A legnagyobb súlyt a gyermekem születése után értem el. Ekkor 140 kiló voltam, és komolyan fontolgattam a gyomorszűkítő műtétet. Mielőtt azonban megműtöttek volna, bizonyítanom kellett, hogy alkalmas vagyok rá. Ehhez pedig fogynom kellett. Korábban semmilyen diétával nem tudtam hosszú távon fogyni. Mindegyik egyhangú volt, alig néhány fajta ételt lehetett enni, a rizsre és a brokkolira pedig nagyon hamar ráuntam. Így hamar visszatértem a mértéktelen fogyasztáshoz, mindig a legnagyobb hamburgert és a legnagyobb krumplit rendeltem, persze a legnagyobb üdítővel.

Ebből rángatott ki a Weight Watchers módszer, ami pontok alapján kategorizálja az ételeket. Ez lényegében ahhoz volt segítség, hogy pontosan átlássam, mi az, amivel eddig terheltem a szervezetemet, és hogyan kellene jól enni. Közben elindítottam az Instagram-oldalamat, hogy magamnak és másoknak is dokumentálni tudjam a fogyás folyamatát. Ez motivációt is adott mindig, egy idő után ugyanis, ahogy jöttek a követők, én magam is példa lettem mások számára, így egyre inkább teljesíteni akartam.

A fogyásomnak a legfontosabb tapasztalata az volt, hogy igenis, az egészséges ételek is lehetnek finomak és változatosak. Nem a lemondás dominált a diétában, egész egyszerűen máshogy kellett elkészítenem az ételeket, másra kellett a hangsúlyt fektetni, amellett, hogy természetesen mértéket is kellett tanulnom. Nem hagytam el például a szénhidrátokat sem, csak éppen lassú felszívódásúakat fogyasztottam. A kedvenc ételeimet is el tudtam készíteni egészségesebb verzióban.

Ahogy beindult a fogyás, elhatároztam, hogy egy másik célomat is megvalósítom: sportolni fogok. Először csak egy kisebb edzőterembe mertem elmenni, ahol 25–30 percet töltöttem futópadon vagy elliptikus tréneren, majd 2 kilós súlyokkal edzettem. Pár hónap múlva már volt bátorságom egy másik, nagyobb edzőterembe is elmenni, ahol már a súlyzós edzésekre fektettem a hangsúlyt. Egyre jobban éreztem magam a bőrömben, miközben közel 80 kilót fogytam. Boldog voltam és energikus, de tény, hogy rengeteg munkám van ebben. Az viszont mindig erőt adott, hogy honnan indultam, és tudtam, hogy azt soha többet nem akarom.”