Elszánt, makacsul kitartó és céltudatos - Interjú Lubics Szilviával, a Spartathlon női győztesével

Sok nőnek a mindennapi lótás-futás is hihetetlen teher, és sokan érezzük azt, hogy a feladatok maguk alá gyűrnek minket, pedig lehet teljesen új életet kezdeni akár harminc fölött is. Erre lehet szívmelengető példa Lubics Szilvia, ultramaratonfutónk példája, aki három kisfiú anyukájaként szinte a nulláról kezdte ragyogó sportkarrierjét. Harminchárom évesen.

A fogorvosként praktizáló, háromgyerekes anyuka magyar nőként először nyerte meg az ultramaratoni futóversenyt Athén és Spárta között. 246 kilométert futott egyhuzamban, és volt olyan pont, amikor nem a távolság, hanem az álmosság legyőzése jelentett nagyobb kihívást, valamint az éjszakai sötét és a kutyák, akiktől itthon is tart. A távot 29 óra, 7 perc, 39 másodperces eredménnyel nyerte meg, ez minden idők hatodik legjobb helyezése.

Szilviát futás közben érem utol, persze csak telefonon, és máris meghökkenek, ő ugyanis éppen a munkahelyére igyekszik - futva. Nagykanizsáról éppen Hahótra tart, ahol fogorvosként dolgozik. A táv olyan 30-35 kilométer. Meg se kottyan neki, ha kell, akár egy napig is képes folyamatosan futni.

"Nekem a hosszú távokon termelődik a kellő mennyiségű endorfin"

"Gyerekként, kamaszként sőt fiatal nőként is kifejezetten távol állt tőlem a mozgás" - avat be a kezdetekbe Szilvia. "Semmit nem sportoltam, és a második baba születése után is csak azért kezdtem futni, mert a szoptatás legyengítette a szervezetemet, kellett valami edzés, hogy új erőre kapjak. A futás tűnt a legcsaládbarátibb edzésformának, hiszen nem kellett hozzá semmi, csak idő. Abszolút beilleszthető volt a mindennapokba. Ha az lett volna a megoldás, hogy egy konditerembe vagy egy fitneszszalonba kell járni a kellő energiáért, kisebb lett volna az esély a sportra. A futás azonban adott volt. Ahogy az is, hogy nem apróztam el a dolgot. Rögtön az elején nagy távokat vállaltam. Hogy miért? Talán a hormonok miatt, nekem a hosszú távokon termelődik a kellő mennyiségű endorfin. Egy baráti társaság csalt el magával az első igazán hosszú versenyre is. És megszerettem, miközben sikereket értem el."

Mit jelent a siker?

Szilvia a diadalt, a megszerzett helyezést nem feltétlenül azonosítja a sikerrel: "Sokan hiszik azt, hogy a diadal, a megszerzett helyezés a siker. Az is... ám én valójában mindig önmagamhoz képest akartam jó eredményeket elérni, és a kicsi győzelmeknek is nagyon tudtam és tudok örülni. Biztosan van egy belső hajtóerő, ami valahonnan tényleg onnan belülről ered. Ezt nehéz nyakon csípni és jól definiálni, hiszen annyi apró tényezőből áll össze, van benne elszántság, már-már makacs kitartás, céltudatosság. Ez segített, hogy fogorvos lehessek. Akik ismernek, tudják, hetedikes korom óta fogorvos szerettem volna lenni, és el is értem. Ezt akartam, hát addig küzdöttem, amíg sikerült. És ez feszül a futás mögött is, illetve most már talán az is, hogy öt év rengeteg erőfeszítése van az eredmények mögött: most már én magam is tudni akarom, mire vagyok még képes. Mi mindent érhetek még el."

A két kisebbik fiú is felhúzta a futócipőt

Szilvia férje is ultramaratonokon indul és ér is el szép eredményeket, vagyis a család más tagjától sem áll távol a sport, de már a két kisebbik fiú is felhúzta a futócipőt. Ahogy Szilvia fogalmaz, megfertőzte őket a futás. A legnagyobb fiú azonban nem, ám ő az, aki a legjobban aggódik, ha édesanyja éppen nagy dobásra készül. "Nem is olyan régen, a legnagyobb fiam elkísért egy meglehetősen hosszú versenyre, az olaszországi di Seregno 100 km-es bajnokságra. Róla tudni kell, hogy már tizenkét éves. Nagyfiú, aki már nem bújik, nem ölelget. A célban azonban várt, aggódva, és amíg a futás után engem masszíroztak, végig fogta a kezem és simogatott. És láttam azt is, hogy nagyon büszke rám!"

"Kevés időt tudok szánni azokra az emberekre, akik nagyon fontosak"

Szilvia elmeséli azt is, hogy sokszor lelkiismeret-furdalás gyötri amiatt, hogy a futás elveszi az időt a családtól: "Annak ellenére van bennem lelkiismeret-furdalás, hogy tudom, mindent próbálok úgy szervezni, hogy a család, a gyerekek ne érezzék hátrányát az én sportkarrieremnek. Sokat futok hajnalban, amikor ők még alszanak, vagy az is gyakori, hogy autó helyett - edzésképpen - futva megyek a munkahelyemre, vagy ügyeket intézni. Így két hasznos dolgot kapcsolok össze. Persze vannak helyzetek, ahová egyedül vagy a párommal megyek, hiszen nem vihetjük őket mindenhová magunkkal, de azt hiszem, ezeket a távolléteket a mindennapokban kompenzálni tudjuk. Az estém mindig a családé, én soha nem tévézem, nincs shoppingolás, és a barátnőm is, akivel hetente egyszer összefutottam egy kávéra, nos, ő is éppen elköltözött. De tudom, hogy kevés időt tudok szánni azokra az emberekre, akik nagyon fontosak a számomra, és ez néha okoz belső konfliktust. A futás azonban ma már az életem, tényleg minden e köré szerveződik, nem is lehet másként, ha azt nézem, hogy tavaly összesen kilenc olyan nap volt az évben, amikor nem futottam, és 8000 kilométert tudtam le. Idén pedig ennél is többet akarok. Hosszabb utat a futócipőm alá."

Elindult az Ez zsír! fogyókúrás- és életmódprogramunk! REGISZTRÁLNI SZERETNÉK! Csatlakozz hozzánk iWiW-en és Facebookon!