Adrenalinvadászok - mert félni jó!

Michael Schumacher szerencsétlen síbalesete nyomán került újra terítékre az adrenalinkergetés, az extrém sportokés az élménykereső viselkedés kérdése. Pedig ebben a pillanatban még senki sem tudja pontosan, mi is történt valójában. Csak feltételezések vannak és kérdések, hogy a többszáz, nagyon magas kockázattal járó versenyből épségben kikerült pilóta miért tért le a kijelölt pályákról, és hogy mi volt az a tényező, ami a jelenlegi állapotát előidéző balesetet okozta.

Ki akar fiatalon elmenni?

Szakértőnk, Gazdag Enikő pszichológus, sportpszichológus véleménye szerint azok az emberek választanak maguknak extrém sportokat, akikben magas a szenzitív élménykeresés vágya. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az extrém sportolók ész nélkül tennék kockára az életüket, nem igaz, hogy akik sziklát másznak, barlanghasadékokat fedeznek fel, elképesztő magaságokból ugranak, vagy eszeveszett sebességgel száguldanak, azokat nem érdekli a jövő, nem érdekli, hogy életben maradnak-e a következő menet után.
Aki veszélyes terepre merészkedik, az több mint valószínű, hogy szigorú szabályrendszer felállítása és betartása mentén fog sportolni. És jó esetben be is tartja, hiszen az élete múlik ezen!

„Mert félni jó!"

Mengyán László, a Magyar Ejtőernyős Szövetség elnökségének tagja, ejtőernyős és az ejtőernyős ugrás oktatója válaszolt a Life.hu kérdéseire.

„Aki extrém sportolásra adja a fejét, az könnyen adrenalinfüggővé válhat. Hiába szeretnénk fimomítani, vagy megkerülni ezt a kérdést, nem lehet. Aki magas kockázattal járó sportot űz, annak lételeme az adrenalin. Miért emelkedik meg az adrenalin? A félelem miatt. Mert a félelem a szervezet 'menekülj' üzenete. Mindennél erősebb parancs, amely azonban egy skálán mozog: a pánik határáig intenzív élmény, a pánik azonban már nem az. Sőt, ott lebénul, megdermed a szervezet, nem mozog, nem gondolkodik, összekuporodik. Akik adrenalinra vadásznak, a még kellemes élményt okozó skálán mennek el addig, amíg csak lehet. Az ejtőernyőzés is ugyanilyen hatást vált ki a sportolókból, egyszerűen beindul az adrenalin. De miért 'élmény' a megnövekedett adrenalinszint a szervezet számára? Azért, mert megváltozik az érzékelés. Érzékenyebbé válik a szaglás, élesebbé a hallás, a látás, és ez önmagában is nagyon kellemes érzés: szinte kitágul, más arcát mutatja meg a világ. Másrészt a képességek is megváltoznak. Az adrenalin hatására a szervezet átlépi saját határait. Erősebbé, gyorsabbá válhat a mozgás, felgyorsul a reakcióidő. A 'lehetetlen' is lehetségessé válik, vagy annak tűnik. Ez az érzés pedig nagyon vonzó. Erre az érzésre rá lehet kapni. Emiatt alakul ki a függőség.

Ahogy a gép emelkedik, úgy emelkedik az adrenalin is a szervezetben

Mindezt azonban nem csak a sportolók élménybeszámolói alapján ismerhetjük, mindennek pontosan mérhető fizikai, biológia tünetei is vannak a szervezetben.
Egy hazai, neves sportpszichológus (Lénárt Ágota) is vizsgálta ezt a kérdést. Egy alkalommal például olyan mérőműszert helyeztek nagy magasságból ugró ejtőernyősök karjára, amely nemcsak mérte, de folyamatosan regisztrálta is a szervezet reakcióit az ugrás különböző fázisaiban. Azt tapasztalták, hogy az adrenalinszint már az ejtőernyő hajtogatása alatt megemelkedik a szervezetben - már ekkor gyorsul a légzés, szaporábbá válik a szívverés, emelkedik a vérnyomás, de a felszerelés előkészítése után normál szintre visszaáll. A gépreszállás után, amíg a gép emelkedik, úgy körülbelül 300 méteres magasságig ismét beindul az adrenalin, majd ismét normalizálódik. Kiemelkedően megugrik azonban az ugrási magasság környékén, és az ugrásnál is. Majd akkor jelentkeznek ismét nagyon erősen a tünetek, amikor közeledik a föld, a landolás veszélyes pillanata. Ezek a tünetek más veszélyes sportágaknál valószínűleg ugyanígy mérhetők, ugyanígy az adrenalin hajtja nagy magasságba, veszélyes terepre vagy szédületes iramra a versenyzőt."