"Nincs túl nagy fenekem?" - és egyéb civilizációs fóbiák

De mi van azokkal a félelmekkel, amelyek nem reálisak, és valós tapasztalat sem áll a háttérben, még csak a kollektív tudatra sem kenhetjük a dolgot, mégis óriási szorongással várjuk bekövetkeztét? Amelyek miatt olyan életformát alakítunk ki, amely mellett hosszú időn át képesek vagyunk elkerülni modern korunk rémeit? Az egészségügy közel ötszáz fóbiát tart számon, és a technika fénysebességgel előretörő vívmányainak köszönhetően ez a szám évről évre nő.

Extrém fóbiák nem éppen tudományos alapon

S bár a civilizációs fóbiákat nem árt nagyon komolyan venni, azért jó, ha tudjuk, hogy a fóbiáknak akad humoros vetülete is. Tim Lihoreu, a Modern fóbiák - korunk félelmeinek litániája című könyv szerzőjének segítségével nem tudományos alapon, de listába szedtünk néhány modern fóbiát:

1. Félelem a mások gyerekeitől - ceterinfanophobia

Legjellemzőbb tünete a kettős mérce, mely alapján a saját gyerekeinktől soha nem félünk, ellenben a más gyerekét gyakran illetjük az antiszociális jelzővel, hiszen a mi gyerekeink hibátlanok, míg a más gyereke képtelen viselkedni. Ha a mi gyerekeink civakodnak, az csak csintalankodás, ha a másé: neveletlen kölyök. E fóbia nem köthető társadalmi csoporthoz, s a saját gyermek megszületése után képes egy időre eluralni minden addig ésszerűen viselkedő ember agyát, legyen az nő vagy férfi, fiatal vagy idősebb. Úgy tűnik, nincs ellene gyógyír, csak az idő enyhítheti a tüneteket, illetve a későbbiek során az unokák születése. Megfigyelések szerint ugyanis a kettős mérce oda helyeződik majd át, eszelős mértéket öltve.

Szólj hozzá! Fóbiák - neked is van?

2. Félelem attól, hogy rólunk beszélnek - antefamaphobia

Napjaink legelterjedtebb fóbiája, éppen azért, mert fordított esetben az összes beteg el is követi azt, amely miatt oly nagyon képes maga is szorongani. Tehát, ha azt tapasztaljuk, hogy egy ajtón belépve a teremben ülők hirtelen elhallgatnak, és ki-ki a maga módján próbálja leplezni zavarát, akkor biztosak lehetünk abban, hogy rólunk beszéltek, hiszen ugyanezt a másik oldalról mi magunk számos alkalommal elkövettük. A legjogosabb tehát a gyomor tájékán jelentkező görcs, és rossz hír, hogy nincs ellene gyógymód, hacsak nem törekszünk arra, hogy ne mi legyünk azok, akik utolsónak lépnek be egy terembe.

3. Félelem a bankautomatáktól - arcaphobia

Ez a fóbia vadul uralja a beteg elméjét, lelkét és a hónap vége felé mindig súlyosbodik. A fóbia kialakulása pontosan behatárolható: a legtöbb esetben az egyetemi évek kezdetén (hazánkban a diákhitel felvételéhez nagyon közel) alakul ki, és jellemzően a hitelt illetve ösztöndíjat beosztani képtelen diákok közül szedi áldozatait. Ez a fóbia később képes téli álmot aludni, főleg ha a friss diplomás fiatal jól fizető álláshoz jut, ám ismét felerősödhet házasságkötés, gyermekvállalás idején. Az arcaphobiában szenvedő kínosan igyekszik olyan automatáknál használni a kártyáját, ahol nem áll sor, és ha mégis meglátja valaki, hogy a pénzfelvétel sikertelen volt, gallérig vörösödve képes magyarázkodásba kezdeni, mely szerint csak az egyenlegét ellenőrizte. A fóbia ellen az egyedüli gyógymód a pénz helyes beosztásának elsajátítása lenne.

Csak nőkre jellemző fóbia:

4. Félelem attól, hogy a fenekük túl nagynak látszik - magnafundaphobia

Sajnos ez a fóbia nem zárható be a próbafülkék szűk magányába. A betegek magukkal hurcolják a félelmet életük minden színterére és a párjukat, a testvérüket, az anyjukat, apjukat, de még a húsz éve nem látott, Ausztráliában élő nagynénjüket is unos-untalan ezzel a kérdéssel hozzák zavarba: "Ugye nem is olyan nagy a fenekem?" Figyelem: nincs jó válasz. A betegség egyedüli gyógymódja az lehetne, ha a tükrök használatát betiltaná az alkotmány, szigorúan egészségügyi alapon.

5. Félelem a parkolástól - insistophobia

A legtisztábban megragadható, valóban csak nőkre jellemző fóbia. Enyhe esetben csak némi arcpirulást és heves szívdobogást okoz a félelem, súlyosabb esetekben azonban egészen elképesztő tettekre sarkallja az ebben szenvedő női beteget, például képes a város legtávolabbi pontján, focipálya méretű területekre vadászni, hogy a bevásárlókocsinak is használható autójának megfelelő parkolót leljen. Az sem zavarja, ha a parkolótól a cél messzebb esik, mint az eredeti kiindulási hely. Másik szembetűnő jellemző, hogy a bevásárlóközpontok parkolóiban csak úgy hajlandóak leállítani a kocsit, ha az elindulást később sem akadályozza majd semmi.

Csak férfiakra jellemző fóbia:

6. Félelem az előjátéktól - prooemiophobia

Érdekes módon a fóbia tünetei nem magán a betegeken, hanem azok partnerein jelentkeznek, sóvárgás formájában. Bár sok esetben a szex főfogásával, magával az aktussal tökéletesen elégedettek, az előétel hiánya konfliktusok forrása lehet, melyet egész egyszerűen nem értenek a tipikusan férfi betegek. Már a felvetés is gondot jelent, hiszen ők azok, akik a moziban is utálják az előzetesen vetített bemutatófilmeket és hangosan követelik azt a filmet, amiért valójában jegyet váltottak. Jó hír azonban, hogy ez a fóbia kitartó átszoktatással gyógyítható.

7. Félelem a barkácsolástól - facipsophobia

Rendkívül összetett problémáról van szó, amelynek alapköve a "hogyan ne csináljon meg a férfi semmit a ház körül". Ennek értelmében a férfi apró mosollyal a szája szegletében nézi, ahogy párja küzd az eldugult lefolyóval, a szétrobbant izzó kicsavarásával, esetleg, ha nagyon enyhe a fóbia, hajlandó megmutatni párjának, valójában hogyan kell helyes szögben tartani a fúrógépet. Természetesen ezt is csak elméletben, hiszen heves testi tünetek, kézremegés és akut álmosság jelentkezik, ha bármilyen barkácseszköz a kezéhez ér. A terápia lényege az lehet, ha magunk sem teszünk ezután semmit, viszont kőkeményen bevasaljuk rajta a házhoz hívott iparosok borsos számláját, esetleg lelépünk egy sármos bádogossal.

Kassai Tini