"Én egy cinikus lány vagyok" - interjú Lang Györgyivel

Györgyi egy sok éve lappangó betegség és három szerencsétlen baleset miatt került a tolószékébe. "A betegségem miatt amúgy is valószínű, hogy tolókocsiba kerültem volna, de volt egy peches évem, amikor háromszor eltörtem a lábam, így beleültem a székbe. Az izmaim aztán a combomban eléggé eltöttyedtek, meg is szoktam, hogy nem állok a lábamra, plusz még híztam is egy kicsit, így benne is maradtam. De tulajdonképpen a betegség miatt is így élnék régóta, de maga a küzdelem tovább tartott volna. Az alapbetegség miatt eleve romlott a járásom és az egyensúlyérzékem, emiatt is törhettem el könnyen a lábam ennyiszer. Most, 2012-ben még nincs hatékony orvosi gyógymód a problémámra, de az a véleményem, hogy ez alapvetően pszichés betegség, ha egyszer rájönnék, hogy mitől van, és nem lennék ennyire lusta, akkor fel tudnék állni. Ez folyamatban is van, de még nem történt meg. Különböző alternatív gyógymódokkal kísérletezem, mivel a hagyományos orvoslás egyelőre nem találja a megoldást."

A szklerózis multiplex nevű betegséget már jóval korábban feldedezték az énekesnőnél, de az hosszú ideig nem okozott panaszokat. "A Pécsi Nemzeti Színház tagja voltam még 1989-ben, amikor megjelent az első tünet: kettős látásom volt, amivel elmentem szemészhez, aki a neurológiára küldött. Ott az agyvízből kimutatták, hogy szklerózisom van. Sokáig tünetmentes volt a betegség, de aztán egyszer csak hülyén kezdtem járni, és ekkor történt a lábtörés. A szklerózisnak más tünete most nincs a lábgyengeség-merevségen kívül, de teljesen különböző tünetei lehetnek, valakinek a tüdeje, vagy a beszéde, a látása, vagy a keze-lába romlik le."

Györgyi majdhogynem gond nélkül eljut mindenhová, ahová szeretne, legyen az egy külföldi út, vagy egy fellépés a sok közül. "Öt éve ülök a tolószékben, magamtól nem tudok felállni, de például vízben próbáltam járni, és ott sikerült. Emiatt gondolom, hogy a megoldás is a vízitorna lehet majd. Az, hogy tolószékbe kerültem, nem viselt meg, nem estem át a depresszió különböző stációin sem. Az rossz, hogy a koncerten nem tudok táncolni, vagy hogy a lépcsőn nem tudok lemenni, de így is teljes életet élek: járok színházba, moziba, étterembe, külföldre, városnézni. Persze kivéve azokat a helyeket, ahova kerekesszékkel nem lehet bemenni - sajnos még most is rengeteg ilyen hely van. Állandó segítőm van, de sokat nem kell nekem segíteni. Ahol nincs akadálymentesített helyiség, oda bevisznek. Nem ütközöm falakba. A fellépésekre is ugyanúgy járok, mintha mi sem történt volna, a színpadra felvisznek-tolnak, ott átülök egy padra és minden rendben megy."

Györgyi arról is mesélt, hogy sokszor a felnőtteknek nehezebb megbirkózni a kerekesszék látványával, mint a gyerekeknek. "A felnőttek kevésbé érzik természetesnek a tolószéket, mint a mozgássérült vagy fogyatékos gyerekek. Mindig az egészségesek toleranciájával van gond, például az idős korosztály néhány tagja attól fél, fertőzök: láttam, hogy az idős hozzátartozó szeretné távol tartani tőlem a gyereket, de hiába, mert ő egyáltalán nem félt tőlem, számukra természetes az állapotom. Az embereknek ezt meg kell szokni, de a gyerekek szeretik, hogy ezzel a kérdéssel így bánunk, és ebből a szempontból nyilván mi is adunk erőt nekik. Én egy cinikus lány vagyok, ugyanúgy viccelek ezzel, mint régen bármi mással. A koncerteken például elmondom, hogy álljatok fel tapsolni, és utána megjegyzem, hogy én nem állok fel, mert renitens vagyok. Amikor megszólal a himnusz, van, hogy elnézést kérek, hogy nem állok fel."

Györgyi és a Pa-dö-Dő robog tovább előre a siker útján, nemrég egy új lemezük is megjelent: " Elkészítettük a Hozott anyagból című lemezt, amin egy saját szám, és sok pa-dö-dősre masszírozott régi kedvencünk szerepel. Folyamatosan fellépünk, nyáron a Városmajori Szabadtéri Színpadon tartunk nagykoncertet, jelenleg is arra próbálunk."