Ambrus Attila is aggódik a koronavírus-járvány okozta porblémák miatt. Az ő megélhetése is kérdéses, hiszen nincsenek vásárok, ahol értékesíthetné kerámiáit. De ahogy mondja, egész életében volt B terve, ahogyan most is.
Zöldséget, gyümölcsöt termeszt, disznót vágott és kemencéjében kenyeret süt.
„A munkámat részben én is elvesztettem, hiszen nincsenek vásárok, de ami néha még a pénznél is fontosabb az étel, legalább az asztalra kerül. Nemrég disznót vágtunk és szerencsére maradt még szalonnánk és kolbászunk. A kenyeret a kemencében szoktam megsütni, de azzal akadt egy kis problémám. Lisztem van, de élesztőt egyik boltban sem találtam, most egy erdélyi barátomban bízom, akinek lehet, hogy van elegendő kovásza. Akkor pedig, mindennap süthetem a kenyeret itthon. De levesbe való is lesz, nemrég ültettünk: Makói fokhagymát, lilahagymát, retket, borsót, már csak a jó időt várom, hogy teremjen. A pincében hónapok óta káposztát savanyítok és a gyümölcsöst is megpermeteztem. Rengeteg munka van ezzel, de gazdaként, önellátóként szeretném élni a nyugdíjas éveimet. Arra nem számítottam, hogy egy vírus miatt kicsit gyorsítanom kell a tempón, de felveszem a kesztyűt" - mondta a Ripostnak Ambrus, aki elárulta azt is, hogy maszkot nem hajlandó felvenni.
„Egy volt bankrabló és a maszk? Szerintem azonnal lerohannának a készenlétisek, ha maszkot húznék az utcán. Erről jut eszembe, mostanában esténként sétáltatom a kutyákat, ilyenkor senki nincs az utcán én mégis összefutottam két polgárőrrel. Aktív korában az egyik börtönőr volt, a másik rendőr. Szerencsére már mindannyian nyugdíjba mentünk, így csak hangosan köszöntünk egymásnak és mindenki ment a dolgára."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.