Íme a húsvét legerotikusabb és legizgalmasabb ajándékai

Az örökké határa

Legutóbbi könyvjavaslataink között szerepelt A soha határa, most pedig eljutottunk a sorozat következő részéhez. Aki olvasta az első kötetet, azt érezhette, hogy egy teljes, lezárt történetet kapott, tele kalanddal, hatalmas felismerésekkel és természetesen fájdalommal.

A második részekkel persze mindig mindenki őrülten szkeptikus. Hogy miért kellett folytani, miért így, miért úgy zajlottak az események. Van viszonyítási alap, az olvasók az előzőhöz mérik a folytatást, aztán ahogy sorra érkeznek az újabb és újabb drámák, hajlamosak vagyunk a korábbi élményeket is átértékelni. Ez történik valahol A soha határa olvasóival is. Camryn és Andrew állandó, ahogy az örök szabadság- és boldogságkeresés is, minden más azonban változik, alakul, fejlődik. Pár szóval jellemezve; felfedezőút, vad szex - és persze a beteljesülés.

Az ajánlat

Ha már sorozatoknál tartunk, fontos megjegyeznünk, hogy Az ajánlat is egy tipikus első rész, így aki nekilát, készüljön fel a késleltetett katarzisra, vagy úgy is mondhatnánk, a megszakított közösülésre. A kérdésre ugyanis, melyet a kötet boncolgatni hivatott, miszerint képes-e Aiden a változásra, ebben a könyvben nem kapunk választ. Miért gondolja a nő, hogy a férfi megváltozik érte? című cikkünkben pedzegettük már ezt a témát, és most ismét orrbagyűr minket a tény, hogy tudjuk, rossz pasit választunk. Ő már az elején írásba is adja, hogy a leggonoszabbak közül való, mi azonban mégis kikezdünk vele, aztán pedig sírunk, amiért kevesek voltunk ahhoz, hogy kigyógyítsuk önnön züllöttségéből.

Aiden persze közel sem olyan hitvány, mint amennyire Katie Ashley láttatni akarja. Egy dörzsölt és tapasztalt erotikusregény-olvasónak Mr. Fitzgerald közel sem olyan vállalhatatlanul szemét, sőt, az elejétől kezdve szerethető, imádható, és ugyan nincs még leütve az első részben, de valószínűsíthetően még tartós kapcsolatra és családalapításra is rávehető. Csak Emmának ez egy kicsit több könnycseppjébe kerül, mint ahogy azt először gondolta...

Gyönyörű idegen

Aki a kezében tartja a Gyönyörű idegent, érezhet egy kis hasonlóságot a szintén a Lilith Könyvek gondozásában megjelent Gyönyörű rohadékkal. Ez persze nem véletlen, ez esetben azonban nem egy direkt sorozatról van szó. Chloe Mills és a főnöke, Bennett Ryan történetét szépen lassan hátrahagyva, a Christina Lauren fedőnév alatt alkotó szerzőpáros átvezet bennünket egy teljesen másik világba. Oda, ahol már új párosunk, Sara és Max lesznek azok, akik évődnek, ígérgetnek, játszadoznak, vonzódnak, majd pedig távolodnak egymástól. Akik mérgelődnek, akik uralkodni akarnak magukon és a másikon, mind az ágyban, mind pedig azon kívül. Forró szexből természetesen itt sem lesz hiány, sőt. Persze nem olyan nagyon-nagyon mocskosan, csak olyan erotikusan romantikusan. És ami a legjobb benne, hogy az ügyes szemszögváltásokkal ismét csak betekintést nyerhetünk a férfiagy képzelt rejtelmeibe.

Felpörgetve

Ha már a sorozatok jellemzik ezt a húsvéti könyvajánlót, tökéletesen illik bele az Up In The Air - Vágyak szárnyán trilógia első része. Már a borítón lévő alcím előrevetíti, hogy a Szürke ötven árnyalata után ezt is mindenképpen el kell olvasnunk. Így persze cseppet sem meglepő, hogy a férfi főszereplő, James Cavendish épp olyan érzelmi roncs, mint jogelődje, Christian Grey. Ez a pasi kap maga mellé egy Ana Steele-hez hasonló szende, nyugodt, gyenge kis teremtést, aki igencsak hamar levetkőzi ezeket a tulajdonságokat, és elkezd könyörögni a szexért. Parancsra élvez, és minden olyat bevállal, amit korábban elképzelhetetlennek tartott. Hogy mennyire szürke mindez, azt mindenki döntse el maga. Egy azonban biztos. A 18-as karika a borítón sokat sejtet, és amit ígér, azt be is váltja. Könyörtelenül és durván.

Járok egyet

Nico huszonnyolc évesen biztos benne, hogy majd egyszer eljön az igazi, de addig is nagy megkönnyebbülés tölti el, hogy otthon egyelőre csak a mosatlan edények halma várja, nem pedig egy feleség növekedő pocakkal. Ez derül ki a borítóról, no meg az, hogy hősünk tulajdonképpen levelet ír öt évvel idősebb önmagának, mert állatira foglalkoztatja, hogy vajon jó úton jár-e. Normális-e az, hogy elkötelezettség- és kapcsolatfóbiás, hogy képtelen felnőni, és hogy elveszett valahol a fiatal felnőttség és a felnőttség között. A választ pedig élvezhető, szórakoztató és humoros módon tárja elénk.

Bridget Jones naplója 3. Bolondulásig

Durva! Megölték Mark Darcyt címmel jelent meg cikkünk tavaly szeptemberben, amely előrevetítette, hogy Helen Fielding milyen sorsot is szán a harmadik kötetben annak a férfinak, aki jobb napjain úgy szerette Bridget-et, ahogy volt. Nem vékonyabban, és nem kisebb orral. Ez persze alapjaiban ingatta meg az elvárásainkat, bár azt azért tudni véltük, hogy a "köszönjük, minden rendben van velünk, boldogok vagyunk" tematika nem igazán regénytéma. Így azonban félve vettük birtokba a vaskos, zöldessárgás-lila kötetet, mert azt gondoltuk, eleve el van rendelve a csalódás.

Bridgetet persze nem kell félteni, ahogy nem kellett korábban sem. Darcy elment, ő azonban nyitott szemmel jár-kel a pöcspiacon, rutinosan hámozza ki gyermekeit a hányásszagú pizsikből, és éppúgy nem tartja be a saját magának megfogadottakat, mint annak előtte.

A Bolondulásignak már a külseje is előrevetíti, hogy igencsak komoly műről van szó. Nem egy puhafedeles ponyva, amit nemes egyszerűséggel retikülbe vág az ember lánya, hogy aztán munkába menet, a trolibuszon merüljön el benne. Alakja, mérete és súlya igencsak megnehezítik a szállítást, vagyis a rajngóktól otthoni olvasást és teljes figyelmet követel. Hogy miért is döntöttek az alkotók a bibliaforma mellett? Egész biztosan azért, hogy mindenki alapvető szentírásként értelmezhesse a benne leírtakat.