Matracával jár be az egyetemre a megerőszakolt lány

Emma vizuális kultúra szakirányon tanul a Columbia Egyetemen, másodévesen azonban az egyik diáktársa bántalmazta a kollégiumban. A lány lassan végez az említett képzésen, igazát azonban azóta sem sikerült bebizonyítania, támadója a mai napig az iskola hallgatója. Sem a rendőrök, sem a kollégium vezetősége, sem pedig a hallgatótársak nem hisznek neki. Ezért is döntött úgy, megmutatja a világnak, hogy milyen terhet cipel azóta is. És ez alatt nem csak ágybetétének súlyát kell érteni...

Sulkowicz, aki több hasonló sorsú diákkal együtt áprilisban tett panaszt a Columbia Egyetem ellen, és aki a mai napig magával cipeli azt a matracot, melyen análisan megerőszakolták, így mesél a történtekről:

A Time magazin is kiemelten foglalkozott a fiatal egyetemista esetével, valamint azzal, hogy az intézmények miért igyekeznek eltussolni az ilyesfajta bűncselekményeket. Az Egyesült Államokban ugyanis mindennapos eset, hogy a kampuszokon történt erőszakolós feljelentéseket a vezetők egész egyszerűen szőnyeg alá söprik:

Emmával egyidőben az erőszakkal gyanúsított fiatalembert is kihallgatták, ő azonban azzal védekezett, hogy a lány szereti az ilyen szexet, és annak ellenére, hogy két másik hölgy is vallott ellene, felmentették és elengedték.

Tavaly nyáron az Origo Agyonnyomja a szégyen a megerőszakolt lányokat címmel írt a témáról, amikor egy buliban két fiú megerőszakolt egy részeg lányt, ketten pedig felvették az aktust, és továbbküldték a lány ismerőseinek. Az író által megkérdezett pszichológus akkor azt mondta, hogy ilyenkor két trauma is éri az áldozatot: egyrészt maga a szexuális erőszak, amelyet általában a nő szégyell, és titkolni akar, másrészt az erőszakról készült videó nyilvánosságra kerülése. Emma Sulkowicz azonban úgy tűnik, vállalja a szégyent, a megbélyegzést és az ujjal mutogatást is, csak hogy elérje a célját, és egyszer végre félelem nélkül sétálhasson át az egyetem épületei között.

Nem Emma tiltakozása az egyetlen, amivel a szexuális erőszakra akarják felhívni a figyelmet. A Life.hu például tavaly októberben, "Nem tudok megdugni egy síró lányt" című cikkében mutatott be egy fiatal fotóst, Grace Brownt, akinek olyan férfiak és nők álltak a kamerája elé, akiket egytől egyig megerőszakoltak, bántalmaztak. A képek különlegessége, hogy mindenki táblát tart a kezében, melyeken támadóik egyik mondata olvasható:

Csak a jó nők után füttyögnek a férfiak? írásunkban pedig Hannah Price fényképeinek, tevékenységének és üzenetének eredtünk a nyomába. A huszonéves fotós ugyanis az utcai atrocitásokból, a beszólogatásokból és a füttyögésekből merített ihletet. Hannah-nak az adta az alapötletet, hogy amikor Philadelphiába költözött, egyre többen kezdtek füttyögni neki az utcán. A sokadik ilyen alkalom után döntött úgy, hogy elkezdi fotózni ezeket a férfiakat. Először csak titokban kattintgatott, majd pedig szóba is elegyedett velük.