Társas magány: te is egyedül érzed magad a kapcsolatodban?

Párterapeuta szakértőnkkel, Deáki Tímeával eredünk most azoknak a névtelen problémáknak a nyomába, melyekből soha sem születik olvasói levél. Amik a baráti beszélgetéseken elhangzanak ugyan, de aztán válasz nélkül maradnak és elsikkadnak. Ilyen például a társas magány kérdése is.

"Fejlődni egy életen át...

Igen sokan vannak, akik szinte mindenüket odaadnák azért, hogy párra leljenek. Ők azok, akik nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem értik a társas magány állapotát. És lássuk be, sokszor valóban nem érthető, hogy egy látszólag jól működő kapcsolatban miért magányos az egyik, vagy esetleg mindkét fél.

Sok közhely igaz, ezért sem szeretik őket az emberek. Ilyen például az, hogy idővel a szerelem átalakul szeretetté. Ritkán marad huzamosabb ideig lángoló egy viszony. Ez teljesen rendjén is van. Az nem mindegy, hogy a szerelemérzés végül mivé változik. A szeretet akkor tud tartósan fennmaradni, ha mindkét fél továbbra is nyitott a másik személyiségére is. A szerelemérzés kezdetben olyan lila ködbe burkolja az embert, hogy nem veszi észre a másik apróbb hibáit. Sőt, ilyenkor olyan tulajdonságokkal is felruházzuk egymást, ami talán soha nem is volt jelen. Ahogy azonban előre haladunk az időben, ezek a korábban szinte jelentéktelen, sőt vicces, kedves hibák vétséggé válhatnak.

Nagyon meghatározó az is, hogy ki mennyire akar és/vagy tud fejlődni a kapcsolat alatt. És ebben nagyon sok dolog benne van. A kezdet kezdetén a mondjuk művészetekre nyitott szerelmes ember elfogadja, ha a párja nem szívesen jár kiállításra. A szerelem tényleg vak. De eljön az idő, amikor már ez azért is zavaró, mert ezen közös érdeklődés hiányában vagy otthon maradnak mindketten és az egyik szenved csak, vagy az érdeklődő fél elmegy egyedül, a másik otthon marad. Ebben az esetben mindketten komfortosan érzik magukat, de nem együtt.

A közösen átélt dolgok nagyon sokat adnak egy kapcsolathoz, fontos a rendszeres visszacsatolás az átélt élményekre. Ha egy idő után nincs egymás felé megfelelő tolerancia, nincs érdeklődés a másik hobbija, baráti társasága iránt, akkor kialakul a társas magány. Tehát egy külső tényező túltolása vagy hiánya, illetve a felek más irányú fejődése komoly lélekromboló hatással bír.

Ha van még szándék a közös építkezésre, érdemes megtalálni az okot. Ezt követően fel kell vállalni az erről szóló beszélgetést, mert senki sem gondolatolvasó, és lehet, hogy csak egy duzzogó embert lát maga körül, de nem tudja mire vélni a dolgot. A sértődésmentes, hatékony kommunikáció azonban új alapra helyezheti a kapcsolatot, és így megszűnhet a társas magány érzése."