Heti szexmenü a belváros szívében: terítéken A szürke ötven árnyalata fogásai

Manapság aligha van nagyobb biznisz a szürke ötven árnyalatás (a továbbiakban csak szürkeötvenes) cuccoknál. Napjainkban az ember lánya például simán csábíthat már odahaza szürkeötvenes bugyiban és melltartóban, 2014 őszén ugyanis az F&F piacra dobta a hivatalos, Fifty Shades of Grey fehérneműkollekcióját és hálóingjeit.

De a jól informált szexregényrajongók a teljesség igénye nélkül jelentkezhettek már gyakornoknak a Grey Enterprises Holdinghoz, de akár kockahasú, szado-mazo Christian Grey marcipánbabát is tehettek már a barátnőik szülinapi tortájára, ha mondjuk nem óckodtak erőteljesen a giccstől. Európa-szerte pedig parfümériák polcai roskadoznak a szürkeötvenes testápolók és tusfürdők súlya alatt.

Ahogy közeledünk a filmadaptáció február 14-ei világpremierje felé (hazánkban február 12-től vetítik majd), a szürkeötvenes bigyóktól és a mozival kapcsolatos információfoszlányoktól egyszerűen mindenki megvadul, majd elalél. Nem csoda hát, hogy mindenre, aminek csak egy kicsi köze is van a könyvsorozathoz, ráharap a nép. És nemcsak Hollywoodban, hanem Budapesten, a Dob utcában is. A héten az újonnan nyílt Könyvbár & Restaurant tapasbár és -étterem tűzött az étlapjára szürkés ízeket, ami egy kolosszális ötlet három héttel a mamipornó-apokalipszis Valentin-napi kirobbanása előtt.

A trendkövető gasztrobloggereknek persze nem kellett bemutatni, miről is van szó, ők ugyanis tudván tudták, hogy a legújabb, pesti könyvesbisztró minden héten valamilyen kötet köré szervezi a konyháját. Indulásként múlt héten az Indul a bakterházzal indítottak, most pedig stílszerűen A szürke ötven árnyalatával folytatják nagyszerű szokásukat. Mivel bizonyított tény, hogy az év legdepressziósabb napja január harmadik hétfője volt, kedd déli érkezésünkkel mondhatjuk, hogy közép-európai idő szerint szinte azonnal ott voltunk.

"Afrodiziákumok és szürke ételek-italok. Ilyet máshol nem találtok" - üvöltött a Facebook-poszt, és tényleg, megannyi könyv ölelésében mi is a szánkba vehettük mindazt, amit talán Ana és Christian is a történetük során. Na jó, talán nem mindent. Finom, kaviárkrémes pirítóssal startoltunk, melyet száraz pezsgővel öblítettünk le, majd pedig isteni, vanília ízű máklevessel és pirított mandulával értünk el az első fogás flow-élményét. "A mákleves nagyon tetszett, bár arra fel kell készülni, hogy inkább a desszert kategóriába tartozik, mert olyan, mintha mákos gubát ennénk vaníliasodóval, guba nélkül. De nagyon finom volt" - így összegezte a világosszürke levessel kapcsolatos élményeit ebédpartnerem, Péter, akinek természetesen nem ez az igazi neve, de akinek a teszthez szükségem volt szakértői hozzászólására, ízlelőbimbóira és természetesen felemelő társaságára.

Arra is külön hangsúlyt fektettek, hogy a második fogás, vagyis a szürke tészta fokhagymás-tejszínes garnélával szürke tányéron érkezzen, így a hagymás kaviárkrém, a hideg leves és a tészta után hamar megjelent a szürke negyedik árnyalata is az asztalon. A rostoncsirke és a Waldorf-saláta dióélményét tökéletesen kiegészítette a diódarabakot tartalmazó macaronfagylalt, ami a valóság szintjén vaníliás és diós fagyi volt, saját készítésű, természetesen szürke árnyalatú, és még véletlenül sem más cukrászdában vásárolt házi macaronnal. Az italsorban természetesen a szürkebarát és a vágykeltő tea sorakozott.

Akárhogy igyekeztünk, nem sikerült zavarba hoznunk a felszolgálót sem. Úgy tűnt, az udvarias kiszolgálás mellett pincérünk férfi létére olvasta a művet, tökéletesen képben volt azzal, melyik étel mit tartalmaz, miért esett rá a választás a tematikus, szürkeötvenes héten, és hogy melyik falatnak mi köze is van a regényhez. És hogy mikor is etette a regénysorozat első részében Christian Anát kaviárkrémmel megkent pirítóssal? Valójában sosem, de nem is ez volt a lényeg. Hanem, hogy témába vágó, kicsit vágykeltő és lehetőleg szürke ételek kerüljenek a tányérokra.

És hogy miért pont vanília? Nos, ezt a főszereplők saját szavaikkal mondják el:

"Nagyon élveztem ezt a hétvégét" - motyogom, és ő ismét összehúzott szemmel néz rám.
"Hagyd abba az ajakrágcsálást" - mordul fel, majd hozzáteszi: "Én is."
"Mi az a vaníliaszex?" - kérdezem, és ő felnevet. Égetőn szexi pillantással néz rám.
"Csak az egyszerű szex, Anastasia. Semmi játékszer, semmi extra." - Vállat von. "Tudod... vagyis nem tudod, de ezt jelenti."
"Ó. Azt hittem, hogy ez köztünk csokitortás, tejszínhabos szex volt, cseresznyével a tetején. De tényleg, honnan is tudhatnám?"