Az aputestben a világon semmi (szexis) nincs és nem is volt

Mackenzie Pearson a Clemson Egyetem másodéves hallgatója. Ő az, aki megfertőzte a világot a #dadbod őrülettel, mellyel tulajdonképpen semmit sem akart, csak leírni a teljesen átlagos férfit. Mára akkora sztár lett, hogy interjúkat készítenek vele arról, mégis hogyan találta ki ezt a csodát. A szőkeség pedig erre azt válaszolja, hogy már hallottam valahol korábban, mielőtt októberben leírtam volna egy esszében...

Valamire akkor is fel kell húzni - mondhatta annak a szerkesztőnek a főnöke, aki először eldöntötte, ráharap erre a kis semmiségre, és világméretű hájplavinát indít el vele. Már csak mögé kellett kreálni egy teóriát, amire aztán rá lehet húzni, és akkor nagyot fog szólni. Ez pedig végül a férfitestkép kérdésköre lett, mondván ez a téma mindig csak a nők alakjával kapcsolatban merül fel.

Mondjuk tényleg. Nem telik el hónap anélkül, hogy fel ne ütné a fejét egy újabb trend, ami a természetes szépséget, önmagunk elfogadását és a photoshop-trükkök elítélését hirdeti. Olyan irányzatok ezek, melyek a valóságot éltetik, és azt sugallják, mindenki érezze jól magát a bőrében úgy, ahogy van. De vajon mi lesz a férfiak lelkével? (Ajánlott irodalom: Elnézést, mióta van a férfiaknak lelkük?)

Megvolt tehát a tökéletes szókapcsolat, a hozzá társított jelentés és a mögöttes tartalom. És erre mit ad isten, Leonardo DiCaprio fogta magát, egy szál törcsiben kiállt St. Tropez-ban a yachtja oldalába, belenézett egy paparazzi kamerájába, és bumm, így lett a Chocapic. Vagyis, tudtán kívül ő lett a már-már amúgy is bimbózgató aputestkampány zászlószhajója/reklámarca/reklámteste, akinek tálalásában tökéletesen bekajálta a világ a nagy semmit. Hogy milyen trendi ez, milyen szexi, milyen menő az, aki aputestű, a képillusztráció pedig nyilván a törölközőbe csavart Leo volt. (Például az Elite Daily-n, vagy épp a CBC oldalán.)

Előbb utóbb minden cikk el kell, hogy jusson oda, mit is tudnak valójában az aputestű hímek. Vagyis a Leo és Adam Sandler-félék, mert pár portál őt is felhozta Jason Segel és Seth Rogen mellett, amikor a téma kapcsán képgalériát készítettek a nem feltétlenül átlagos testalkatú, hanem annál egy fokkal nagyobb és mackósabb hollywoodi színészekről.

Szóval aki ezentúl #dadbod hashtaggel akar nyomulni az Instán, annak nagyjából nem kell tennie semmit. Nem szükséges a szakáll, a fejsze, avagy a kockás ing, mint legutóbb a #lumbersexual őrületnél. (Ajánlott irodalom: Akkor szexi a favágószexuális, ha szálkás.) Nincs tehát bemeneti követelmény a képzeletbeli aputestklubba, így mindenki alanyi jogon taggá válik, amennyiben teljesen átlagos kinézetű, nem túl vékony, nem izmosra gyúrt, ergo nem jár edzeni, de nincsen sörhasa. Aki hébe-hóba sportolgat, ha van kedve, vagy muszáj, ha hívják a haverok, esetleg ha futni kell a gyerek után. Szeret és tud enni, boldog, kiegyensúlyozott, vagyis egy teljesen egyszerű férfi.

A legjobb ebben az egész aputestségben, hogy mindenki szeret mindenkit. A nők az aputestűeket, az aputestűek saját magukat és egymást, vagyis tiszta win-win. Nincs kirekesztés, ujjal mutogatás, csúfolódás, sárdobálás. Megvan a valahova tartozás érzése a Maslow-piramisból, a pasik közösséget érezhetnek DiCaprióval a testüket illetően, ami sose rossz, a csajok pedig boldogok, mert trendibb csávóval járhatnak most, mint múlt kedden. Ráadásul egy füst alatt letudtuk a férfiak állítólagos testképzavarának közösségi kérdését is a 2015-ös évre. Apám, de jó!