Ezért nem szabad belenéznünk (továbbra sem) a pasink okostelefonjába

Régen, amikor még csak butatelefonjaink voltak, csupán csak a híváslistát, a névjegyzéket, a szöveges üzeneteket és a képeket tudtuk csekkolni a másik készülékében. Már ez is elegendő stresszfaktor volt, de az okostelókkal csak bővült azon felületek száma, ahol ellenőrizhetjük a kedvest. Ez pedig nem annyira jó.

Ha ugyanis átrágjuk magunkat a képernyőzáron, (ha egyáltalán van) szabad az út a másik Facebookjához, a Messenger üzeneteihez, a Viber-csevegéseihez, a privát vagy a céges e-mailjeihez, a kalendárjához és a napi teendőinek listájához, de akár az ártalmatlan, levelezőn végzett csevegéseihez is. Vagyis, aki manapság bizalmatlan, az egy zuhanyzás alatt elcsórt telóval vagy tablettel a másik életének szinte minden területét lecsekkolhatja. De vajon hová vezet mindez?

Megkérdeztük a Life.hu párterapeutáját, Deáki Tímeát, mit gondol a témáról. Képes vajon a szerelmünkbe és társunkba vetett bizalmunk párhuzamosan fejlődni a technikával? Vagy ettől kezdve mindenképpen rettegésben kell élnünk? Vagy takarózhatunk azzal, hogy akinek nincs mit rejtegetni, annak paráznia sem kell?

"Nem illő egymás telefonját nézegetni, kivéve, ha erre korábban egyértelműen felhatalmazták egymást a felek. Ez pont olyan egyezség, mint az, hogy felbonthatják-e egymás postai levelét, vagy átvehetik-e a küldeményt a párok tagjai" - kezdi érvelését a szakértő, aki szerint vannak emberek, akik nem szeretik, ha ennyire eggyé kell válniuk a másikkal, és ennek egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy mennyire szeretik a másikat.

Deáki Tímea szerint az egyik legfontosabb dolog az, hogy ebben a vesénkbe látó világban szükség van arra az illúzióra, hogy létezik még hely ezen a földön, ahol tényleg magunk lehetünk, és mi dönthetünk bizonyos velünk kapcsolatos kérdésekben.

Még akkor is, ha ez valójában egy önbecsapás. Az elért oldalak látogatásával ugyanis pont felfedjük valódi énünk egy részét. És ez is egy nagy igazság. Csak valódi életünk egy részét fedjük fel, de megtehetjük azt is, hogy minden egyes felületen kicsit mások vagyunk. Még ha ebben nincs is effektíve titok, és ha a párunk ismer is minket ennyire, nem biztos, hogy mindent meg is szeretnénk mutatni. Vagyis simán előfordul, hogy nincs semmiféle takargatnivaló, ennek ellenére a felek igenis meg akarják tartani ezt a mobilhoz kötődő intim igényt - véli a szakértő.

"Más a helyzet persze, ha olyan változás áll be a pár életében, ami felveti az egyik fél őszintétlenségét. Például ha a korábban az asztalon kint hagyott mobilt az egyik fél mindig magával viszi, levédi kóddal, félrevonulva ír/beszél stb. Ilyenkor ott a kísértés, hogy a másik fél belenézzen a telefonba. Innen kezdve elindul a vezérhangya, és nem hagyja nyugodni a kételkedőt. A racionális érvek egy idő után átalakulnak egy őrjítő érzéssé, és előbb vagy utóbb bekövetkezik a dolog: valami módon a kételkedő fél benéz minden olyan helyre, ahol információkat találhat" - állíja a párterapeuta, aki szerint ebből az következik, hogy kialakul a konfliktus, elsősorban önmagával.

"Tény azonban, hogy ha egyszer ott a kísértés, és a kétely sem enyhül, a partner mobiljának nézegetése rendszeressé válik. Az persze alapjaiban változtatja meg a kapcsolatot, ha a kétkedő talál is valamit a telefonban. De ebben az esetben sem egyértelműek a reakciók. Van, aki a 'jobb lett volna, ha nem tudom' elvet vallja, és szidja magát, és van, aki hálás a sorsnak, hogy így megszűnt a bizonytalanság, és újjáalakulhat az élete."