A kecskehólyagtól a szupervékony latexig - Kis óvszertörténelem (18+)

Mint annyi más dolog esetében, az óvszerhasználat kapcsán is az antik görögök idejéből maradt fenn az első dokumentált feljegyzés, méghozzá egy mitológiai történetben.

és ezáltal a szextől megfosztott király lelki nyugalmának sem. Így hát levágott kecskék hólyagját használta fel a malőrök kivédésére, méghozzá afféle női óvszerként/kezdetleges pesszáriumként bevetve: a nők hüvelyébe helyezte, hogy felfogják a veszélyes királyi magot. Arra mondjuk nem tér ki a mitológia, hogy ezek után hogyan nemzhetett nyolc gyereket is a feleségének, de hát akkoriban ugye még nem tudta teljesen pontosan az orvostudomány, hogyan is lesz a baba.

Az ókori egyiptomiak is használtak óvszert, ami esetükben finom vászonból készült, és csak a pénisz makkját fedte. A különböző társadalmi osztályokba tartozók pedig különböző színűre festették a kis védelmező „sapkát”. Természetesen a higiéniát és közegészségügyet megreformáló rómaiak is használtak óvszert, inkább a nemi betegségek elleni védelem, mint fogamzásgátlás céljából. Ők elsősorban kecske- és báránybélből készítették.

A régi nagy civilizációk mindegyikénél létezett hasonló eszköz: Kínában olajjal síkosított selyemből, Japánban kagylóból készült, egyes természeti törzseknél pedig levelekből formázott, hüvelybe helyezett „óvszert” használtak.

Európában a reneszánsz idején vált elterjedtté a használata, elsősorban a széles körben fertőző szifilisz miatt, és inkább az előkelőbb-gazdagabb réteg köreiben. Lenvászonból vagy bárány- és kecskebélből készítették, utóbbi kiváló mellékjövedelmet jelentett a hentesek számára.

Az egyház már ekkoriban is felemelte a szavát ellene, mondván megakadályozza a természetes szaporodást (vagyis az Úr akaratát), és különben is kétes erkölcsű alakok használják olyan züllött helyeken, mint a bordélyházak. Persze ettől még forgalomban maradt, a későbbi itáliai óvszerekről például a hírhedt Casanova naplóiból szerezhetünk információt, aki eleinte ódzkodott tőle, de aztán néhány nemi betegség idővel jobb belátásra bírta.

Az óvszer ma ismert nemzetközi neve, a magyar koton szó eredetije, azaz a „condom” vitatott etimológiájú. Egyes feltételezések szerint a 17. századi Doktor Condom nevéből származik, aki II. Károly angol király orvosaként javasolta őfelségének a használatát hadjáratok idején. Más elméletek a latin „condus” (tartály) vagy a perzsa „kemdu” (tárolásra használatos hosszú bél) szavakból eredeztetik, de az oalsz „guantone" (kesztyű) szóval is kapcsolatba hozható. A „condom” kifejezés ebben az értelemben először egy Daniel Turner nevű orvos naplójában bukkant fel, majd egy 1785-ben kiadott szótár részeként vált széles körben ismertté.

A 18. század második felében kezdték el széles körben is árusítani az óvszereket, a 19. század első felében pedig végleg kikoptak a lenvászonból készült verziók, mivel jóval kevésbé bizonyultak praktikusnak. Ám még ekkor is drága mulatságnak számított az óvszer, épp ezért nem is csak egyszer használták ezeket a mosható és masnival a megfelelő helyre rögzített védő felszereléseket.

A nagy változást az amerikai Charles Goodyear találmánya, a vulkanizált gumi hozta el magával, amiből alig pár év alatt megszületett a gumi óvszer is az 1850-es években. Eleinte csak a pénisz végét fedte, és méretre készítették, amihez az orvos vett mintát az urak szerszámáról. Később rájöttek a gyártók, hogy sokkal jobban járnak az egységes vastagsággal és a teljes hosszat befedő változattal, amit mindenki a kívánt (és rendelkezésre álló) méretig tud letekerni.

Az óvszert ekkoriban elsősorban patikában lehetett kapni, és a 19. század második felében Amerikában például tilos volt reklámozni vagy postai úton terjeszteni, erkölcsi okokból. Az első világháborúban még csak a német, a másodikban már szinte az összes hadsereg katonáit ellátták gumi óvszerekkel, amelyek a német Julius Fromm újító eljárásának köszönhetően már sokkal vékonyabb és természetesebb érzést nyújtó lettek. Ekkoriban terjedt el a világ sok nyelvében (így nálunk is) az, hogy a „gumi” szó eufemisztikus szinonimája lett az óvszernek.

Ami idővel már nem is gumiból készült, hanem latexből, aminek önálló használatára 1920-ban jöttek rá, és a második világháború után vált elterjedtté óvszer formában - ahogyan a fogamzásgátlás is ekkoriban lett egyre elfogadottabb. A latex óvszer már akár a nyolcszorosára is meg tud nyúlni, nagyon nagy a szakítószilárdsága, spermicid anyagokkal és gyakran illat- és színadalékokkal is kezelhető - és ez van forgalomban máig is, csak már szintetikus latexből gyártva.

Az óvszerhasználat az 1980-as évek, az AIDS megjelenése után vált igazán tömegessé a világon, amikor a halálos nemi betegség és a fogamzásgátlás együttes kivédésének egyetlen hatékony eszközévé lett. A ma már tényleg mindenféle változatban (a fluoreszkálótól az érdesítetten és az eperízűn át a Star Wars-osig) kapható óvszerből a 2015-ös évben becslések szerint mintegy 18 milliárd darabot használtak el világszerte.