Olyan férfi kell, aki az öklével dörzsöli a mellbimbót?

erotikus irodalom

Jodi Ellen Malpas

férfiak

Hamedl Andrea

2016.10.10.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A külföldi és a hazai romantikus irodalom A szürke ötven árnyalata óta ontja magából az újabbnál újabb erotikus regényeket, amelyek valahol mélyen mind ugyanolyanok. Érzelmi dementorok, újraálmodott Christian Greyek csábítják el a világ nőit, akik még mindig elhiszik ezeket a nem e világi szexmeséket. De mégis mi olyan szexi bennük? Megkérdeztem egy szakértőt.

Jodi Ellen Malpas egy 36 éves brit író, aki mára két háromrészes könyvsorozaton van túl, és hamarosan érkezik a következő erotikus kötete. A védelmező lesz az Egy éjszaka és az Ez a férfi trilógiák szerzőjének legújabb, letehetetlen bestsellere – írják róla, ami nem is csoda, hiszen a díjnyertes írónőt (Goodreads Choice Awards – Legjobb romantikus regény kategória) bizony a New York Times bestseller szerzői között tartják számon. Én, aki már számtalan szexregényt a falhoz csaptam mérgemben, nem is tehettem volna fel nála tökéletesebb embernek a kérdéseimet.

Jodi Ellen Malpas Forrás: Facebook/Jodi Ellen Malpas

Az erotikus regényeket a legtöbb olvasó azonnal A szürke ötven árnyalatához hasonlítja. E. L. James alkotásával új világ nyílt meg, ami nemcsak az olvasókat vonzza, de számtalan írót is inspirál. A kérdés már csak az, hogy öt évvel az első kötet megjelenése után lehet még újat mondani a témában?

„A szürke ötven árnyalata nagy hatással volt az erotikus irodalomra. Ez a mű tette népszerűbbé, és ez csakis egy jó dolog lehet. Számos szerző fantasztikus történetét olvastam már, mindegyik egyedi, és mindegyik saját jogon érdemel bizalmat. Minden napra jut egy friss olvasnivaló, és most jobban éheznek ezekre a sztorikra, mint valaha. Mindig olvashatunk majd valami újat és eredetit, és

örülök, hogy sok nő enged azon vágyának, hogy elvesszen ezekben a történetekben.”

Intelligens orgazmus novellával

Az erotikus irodalom már 2013 októberében is az önkielégítés kelléktárába tartozott. Ezt először Sasha Grey mondta ki, aki tizennyolc évesen lett a világ egyik leghíresebb pornósztárja, majd több száz filmmel később visszavonult, és írt egy könyvet. Akkor 25 éves volt, és azt nyilatkozta, ő bizony novellák olvasása közben nyúl magához. Akkor Anais Nin Vénusz deltája című művét említette, de persze pontosan tudta, hogy az ő regényére is sokan nyúlnak majd a takarójuk alá.

Arra a felvetésre, miszerint hízelgőbbnek találja-e, ha valaki a regényét olvasva maszturbál, mintha azt valamelyik pornófilmjére teszi, ezt válaszolta: „Nem, végül is ugyanazokat a szükségleteket elégítik ki. Mindkettő erotikus. Angela Carter mondta, hogy az erotika az elit pornója, és én egyetértek ezzel. A Juliette Társaság egy regény, fikció és fantázia, és ugyanazt a hatást tudja kiváltani, mint egy erotikus film.”

Véletlen, hogy az erotikus regények főhősnői a legtöbbször végtelenül egyszerű, visszafogott, gyámoltalan, gyenge akaratú fiatal lányok, korlátozottak a pénzügyi lehetőségeik, és szexuálisan is inaktívak? Míg a férfi főszereplő általában multi-multimilliárdos, előkelő, jólöltözött és még a szexben is nagyon egyedi az ízlése. Miért alapfeltétel a szereplői jellemrajzokban ez a sok alá- és fölérendeltségi viszony?

„Nem hiszem, hogy az összes női karakter ilyen. Épp ellenkezőleg, sokan közülük nagyon erős nők. Annak is kell lenniük, hogy megszerezhessék ezeket a félelmetes alfahímeket.

Természetesen a legtöbbször alárendelik magukat a férfiak akaratának, de főként a hálószobában.

Ezen túl azonban gyakran hatalmi játszmák zajlanak, amik hozzájárulnak a szórakoztató olvasási élményhez, a félelemtől és a szenvedélytől pedig az emberek gyorsabban falják ezeket a könyveket.”

Létezhet olyan erotikus regény, amiben a nő a felsőbbrendű? Eladható lehet egy történet egy magabiztos, gazdag, szexuálisan felvilágosult és a testét tökéletesen ismerő fiatal csajjal, és egy szegény, szűz pasival, aki nem luxusautóval viszi el randizni, és akinek nincs saját repülőgépe?

Akár tetszik, akár nem, a gazdag, magabiztos, jóképű férfi vonzó ezekben a történetekben.

Úgy tűnhet, hogy ez a pasas megmenti a gyenge lányt, de gyakran épp az ellenkezője történik. Látjuk ezeket a türelmes és erős nőket, ahogy lehámozzák az egyes rétegeket ezekről az úriemberekről, akik maguk elé emelt karddal küzdenek a démonaik ellen.”

Nem az Egy éjszaka sorozat az első trilógiája, korábban Jesse Ward kalauzolt el minket abnormális szexualitásában. Sok hasonlóságot találni Miller Hart és közte. Igaz lehet, hogy egy írónő minden művébe hasonló férfikaraktert álmodik meg? Olyat, akibe ő maga is bele tudna szeretni?

„Nyilvánvalóan szerelmes vagyok minden karakterembe.

Bonyolult férfiakat létrehozni a női szereplőim számára, hogy helyrehozhassák őket, egy olyan irány, amerre szeretek mozdulni. Jesse és Miller különböző karakterek, mind megjelenésükben, mind pedig személyiségükben. Annyi a hasonlóság bennük, hogy ők a dominánsak a hálószobában, és olyan titkaik vannak, melyek felfedezése a női főszereplőkre vár. Van abban valami, amit az emberek megmentéséről állít, és ez pontosan az, amit a nők csinálnak.”

Ez a férfi

A szerző Ez a férfi című könyvének borítóján így jellemzi főszereplőjét, Jesse Wardot, a Férfit, nagy F-fel: „Jóképű, elbűvölő, magabiztos, öntelt, hedonista, playboy. Akarnok. Aki öklével dörzsöli a mellbimbót. Aztán gyöngéd szerető módba kapcsol. Te meg önkéntelenül zihálsz a szálkás testén. Nem ő szorítja a fejed fölé a kezedet, hanem te teszed oda. Gyönyörűséges lökéseivel pedig azt mondat ki veled, amit csak akar. És neked nem kell félned semmitől. Egyedül csak tőle.”

A női főszereplő, Ava persze tudja mindezt, és azt is, hogy Jesse egy sötét és sérült ember, de csak akkor tudja meg, hogy mégis mennyire az, amikor bejut a pasas kemény páncélja mögé.

Egy erotikus regény esetében mindenki arra kíváncsi, mennyit élt meg az írónő valójában abból, amiket leír. Hogy átélte-e a különböző szexuális élményeket, a saját vágyait vetette-e papírra, és mennyi a közös benne, valamint az általa létrehozott nőben. Mennyire hasonlít egymásra Jodi Ellen Malpas és Olivia Taylor?

„Szerintem minden író kicsit olyan, mint az általa megalkotott nők. Hiszen megkönnyíti az írást, ha tudjuk, hogyan éreznek, és mit tesznek bizonyos helyzetekben. Úgy gondolom, az Egy férfiben szereplő Avában van a legtöbb belőlem. Oliviánál ezt kevésbé érzem.

Rengeteg nő fantáziál arról, hogy leveszik őket a lábukról, és szenvedéllyel és meggyőződéssel szerzik meg őket.

Tudom magamról, hogy én biztosan ilyen vagyok. Egy férfi vágyainak középpontjában lenni szintén nagyon felemelő tud lenni a nők számára.”

A szerző véleménye:

A szerelemrovat vezetőjeként, íróként, bloggerként és huszonéves könyvmolyként mindig megszólítva érzem magam, amikor egy erotikus regény kerül a kezem közé. A legtöbb tekintetben beleesem a célcsoportba, mégis amikor nekikezdek, újra és újra csalódom, amiért mindegyik ugyanarra a kaptafára készül. Igen, A szürke ötven sablonjára. Tele klisékkel, ál-Christian Grey-ekkel és irracionális szexvágyakkal.

A kedvenc közhelyem a gyakornoklányt a munkahelyi liftben falhoz nyomó vezérigazgató, aki ezt követően száz oldalon keresztül döngeti őt. Nos, a valóság szintjén nálunk is helyes a marketingigazgató, közel is van az irodája az enyémhez, ugyanazt a három felvonót használjuk nap mint nap, és ugyanazon a parkolószinten áll az autónk is. Ennek ellenére soha nem lifteztünk még együtt. De ha ez meg is történne, lövése sem lenne arról, ki vagyok, vagy ha mégis, mindössze húsz másodperce lenne lekapni és falnak lökni, ugyanis pikk-pakk fent lennénk a harmadikon.

Vagyis, ahogyan Jodi is mondta, a hangsúly az egyediségen van, illetve azon kellene, hogy legyen. Mert, ha már úgyis mindenki E.L James műveihez hasonlítja erotikus regényünket, akkor legalább ne tegyük túlzóvá az egyértelműt azzal, hogy lekoppintjuk az egészet, vagy nem tudunk megszabadulni azoktól a frázisoktól, amik a valóságban egyébként sosem történhetnének meg velünk.