Régi idők szexszimbólumai: a középkor és Jeanne D’Arc

2017.10.05.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Új sorozatunkban elmúlt korokba teszünk utazásokat, hogy a történelem kezdeteitől egészen a 2000-es évekig egy-egy ikonikus nőalak figuráján keresztül megvizsgáljuk: mi számított az adott időszakban szépségideálnak és kívánatosnak. A harmadik részben a középkori Franciaországba látogatunk.

A középkorról beszélve eleve már a 'szexszimbólum' fogalma is furcsának tűnik: hogyan is beszélhetnénk ilyesmiről egy olyan időszakban, amikor a vallás és a közerkölcsök (Európában legalábbis) bűnösnek nyilvánítottak bármilyen nemiséggel kapcsolatos dolgot, ami nem törvényes házastársak között történt, és nem a gyereknemzést szolgálta?

Sőt ha minden irányelvet betartottak, még férj és feleség is csak misszionárius pózban szeretkezhetett, mert ez a póz szolgálta a korabeli nézetek szerint leginkább az utódok nemzését, a többi pedig úgymond erkölcstelenkedésre való csak.

Ugyanakkor természetesen ezeknek az évszázadoknak is megvoltak a maguk körülrajongott nőalakjai, csak épp a korabeli módon. Azaz távolról, reménytelenül, plátóian, vallási áhítattal keveredő csodálattal... A későbbi korszakok pedig már a nőiségüket is témává tették - mint Jeanne D'Arc-ét is, akit festményeken és filmeken különleges szépségű fiatal lányként ábrázolnak azóta is, a legutóbbi emlékezetes mozis jelenése alkalmából például a korábbi szupermodell, Milla Jovovich alakította.

„Az orléans-i szűz": ez az egyik legismertebb titulusa annak a Johanna nevű parasztlánynak, aki csodával határos (a korabeli hiedelmek szerint pedig egyenesen csodás) módon felemelkedve, hadvezérként fordította meg a franciák javára a százéves háborút. Ami az ő életének idején (1412-1430) nagyon nem állt jól a hazaiak szempontjából: az angolok már közel álltak ahhoz, hogy az uralmuk alatt egyesítsék a két országot, végleg bekebelezve az amúgy is belviszályok sújtotta, elszegényedett és elkeseredett Franciaországot. A háború menete az orléans-i győzelemmel fordult meg, amiben már aktív részt vállalt egy mindössze tizenhét éves lány - akit mai fejjel gondolkozva talán csak azért engedtek egyáltalán oda a francia főurak, mert már tényleg nem volt esélyük másban bízni, mint a csodában.

Milla Jovovich, a Jeanne d'Arc - Az orléans-i szűz című filmben Forrás: Youtube

Johanna ugyanis pont ezt kínálta: a csodát, amiben állítása szerint folyamatosan részesült, méghozzá látomások formájában, melyek elárulták neki, hogy mit kell tennie. Az bizonyos, hogy az első nagy győzelem után rögtön szimbolikus jelentőségűvé nőtt az alakja, de nem merültek ki ebben az érdemei: a vezérkarral sokszor szembemenő hadi döntései nagyon is hozzájárultak, hogy Franciaország hosszú távon független tudott maradni.

Johanna már kevésbé járt jól: a háború során fogságba esett, az angolok pedig boszorkányság vádjával ítélték halálra, és máglyán elégették. Az ítéletet nem is olyan sokkal később, a százéves háború befejezése után felülvizsgálta maga a pápa, és rehabilitálta az egyház Johannát - ezzel persze ő már nem sok mindent tudott kezdeni, de a francia királynak például jól jött, hogy nem egy eretnek segítségével tartotta meg a trónját. Hanem egy szent segítségével, hisz Jeanne D'Arc-ból ily módon rövid úton Szent Johanna lett.

Hadi döntései hozzájárultak ahhoz, hogy Franciaország hosszú távon független tudott maradni Forrás: Youtube

„A vizsgálóbizottság kifogástalan életűnek, hívő kereszténynek állapította meg, aki az alázat, becsület és egyszerűség erényeivel bírt." - A még Johanna életében, az első hadi sikerek után a francia király által biztonságból lefolytatott vizsgálat írta ezt Johannáról, és ezek a jelzők sokat elárulnak arról is, mik számítottak a középkorban egy nőideál első számú tulajdonságainak.

Szüzesség és erény - ennél a kettőnél fontosabb nem létezett, ha pedig emellé még a hit harcos védelmezőjének is mondhatta magát, az különösen magasa emelte őt mások szemében. A műveltség például kevésbé számított lényeges tulajdonságnak egy nő számára (Johanna vélhetően analfabéta volt, csak a nevét tudta leírni), ahogyan a külső jegyek is csak hátul álltak a fontossági sorrendben. Nem véletlen, hogy a korabeli leírások vajmi keveset foglalkoznak Jeanne D'Arc külsejével, és amikor megteszik, akkor is inkább a belőle sugárzó ártatlanságot, tisztaságot emelik ki - amit aztán persze az utókor szépen kiszínezett.

Rengeteg festőművészt megihletett Jeanne D’Arc alakja Forrás: Wikipedia

A parasztlányból lett hadvezérből lett mártírból lett szent megjelenéséről persze azért így is tudunk néhány konkrét dolgot is. Például azt, hogy a nyilvánosság előtt zajló pályafutása során szinte végig férfiruhát hordott: amikor elutazott az „isteni küldetését" beteljesíteni, akkor háborús övezeten át kellett mennie, ezt pedig férfinak álcázva tehette meg a legbiztonságosabban. Aztán a harctéren már fegyvert fogott és páncélt öltött, mint a lovagok - csak annyiban tért el tőlük, hogy övé fehér volt. (Lássuk bele ebbe a csajos hajlamait?) A haját pedig a már említett okok miatt rövidre vágatta, így leginkább egy lányos arcú fiúapródra hasonlíthatott.

Azaz, ha úgy nézzük, Jeanne D'Arc igazából egy sok száz évvel későbbi divat- és emancipációs hullám előfutárának is tekinthető, még ha ő maga erről a katolikus vallás leghűségesebb szolgálólányaként bizonyosan másképp is vélekedne.