Hogyan lesz egy férfi prosti?

„Ha nagyon röviden szeretnék fogalmazni, azt mondanám, hogy természetesen a pénzért. Ha ezt picit bővebben fejteném ki, azt is mondhatnám, nagyon sok pénzért" – kezdte a Férfiműszak szerzője. Mint mondta, a könyvének megírása során számtalan prostituált történetét végighallgatta, hogy ki tudja választani a legérdekesebb eseteket, valamint azt, hogy ne legyen két egyforma sztori a srácok elbeszélésében. Így három meleg és egy heteró srácra esett a választás. Egyöntetűen mindenki a pénzt mint legfontosabb motivációt jelölte meg célnak, ugyanakkor a kezdet is nagyon hasonló volt.

„Legtöbbjük a mélyszegénységből indult el. Volt olyan srác, aki ruhásbolti eladóként kezdte, mellette középiskolában tanult, Budapestre kellett költöznie, lehetetlennek érezte, hogy a bolti keresetéből kihúzza hó végéig. Egy másik srác szintén vidékről érkezett a fővárosba egy jobb élet reményében, sok testvére próbált otthon boldogulni, de a szegénység és a segítő szándék elegendő volt ahhoz, hogy egy pénzes szexajánlat után üzletszerű kéjelgésbe kezdjen. Hiszen a legtöbbjük azt mesélte, az ötlet onnan jött, hogy egy társkereső oldalra regisztráltak, ahol számtalan fizetős ajánlatot kaptak idősebb uraktól, akik szívesen fizetnek szexért, társaságért fiatal srácoknak" – mesélte Domszky. A szerző úgy tudja, megközelítőleg hatszáz regisztrált eszkort van a magyarok által leginkább használatos, erre szakosodott oldalon, amiből több, mint négyszáz Budapestre koncentrálódik.

„Fontos megjegyeznem, hogy a könyvemben kizárólag a luxusprostik életével foglalkoztam. Ha az utcai „filléreseket" is beleszámítjuk a statisztikába, több ezerre is becsülhető a férfikurtizánok száma, akiknek munkája semmiben sem tér el a női prostikétól. Szintén fontos megjegyezni, hogy míg Magyarországon a jól fizető kliensek száma nagyon alacsony, így az a srác, aki igazán jól akar keresni, Svájc, Dubaj, USA, vagy éppen Franciaország szexpiacán igyekszik érvényesülni. A srácok azt is mesélték, hogy míg itthon csak az érzéketlen szex a cél egy megrendelőnél, külföldön sokkal inkább van kultúrája egy eszkortmunkának, ahol a kliens inkább a társaságot vásárolja meg." A kezdeti ügyetlenkedések, a fedősztorik és az árak szabása sem volt egyszerű az eszkortoknak.

Tizennyolc évesen, az otthoni vendéglátózás után költözött Pestre, és ruházati boltba ment eladónak. Heti negyven óra munkával – amely mellett iskolába is járt – keresett százhúszezer forintot. Az albérlete hetvenötezer volt, el lehet képzelni, mire lehet elég a maradék pénz. Ugyanakkor kalandokra vágyott, ezért regisztrált egy társkereső oldalra. Egyre megszokottabbá válik, hogy jobb módú, valamint olyan emberek, akik fiatalokat soha nem kaphatnának meg, illetve azok, akiknek sem kedvük, sem idejük nincs hosszabb ismerkedésre, inkább pénzt kínálnak a gyorsabb célba jutás végett. Ezek az emberek Kristófot is megtalálták: egyre több levelet kapott, amelyben pénzt kínáltak neki szexért. A pénz kellett, szexelni mindig is imádott, miért ne ötvözte volna a két dolgot. Ekkor még fogalma sem volt, mi mennyit ér. Összeszedte a bátorságát és válaszolt egy pénzes megkeresésre.

Azon, hogy ő is a pénz miatt kezdte, már nem is lepődtem meg. Vidéki srácként az iskola mellett túl sok lehetőséget nem talált magának, így került a mezőgazdaságba. Egy tehenészetben kezdett dolgozni, 540 forintos órabérért, emellett délutántól késő estig esti iskolába járt. Nagyon szegény családból származik, sokan vannak testvérek, muszáj volt tennie azért, hogy ne csak kenyér kerüljön az asztalra. Maga mögött hagyva a teheneket, a fővárosba jött. Képzettség nélkül egy kis csehó alkalmazta felszolgálónak. Ahogy meséli, borzalmas munka volt. Azt gondolta, hogy ha otthon a keresete felét leadta a családi kasszába, majd Budapestről is küld haza. Csakhogy míg a szülői házban nem kellett lakbért és rezsit fizetnie, Pesten magára volt utalva. Az egyhavi fizetése még így is több volt, mint amennyiből a szülei és a testvérei éltek. Sikerült egy olcsó szobát bérelnie, így hazaküldte az összes pénzt, amelyről úgy le tudott mondani, hogy még nem veszélyeztette a megélhetését. (...)

Szóval chatelgetés közben rám írtak, hogy érdekelne-e külföldi pornós munka. Természetesen azzal hitegettek, hogy ez majd Magyarországról nem lesz kattintható, hiszen a magyarok által ismeretlen ez a szexfilmeket forgalmazó oldal. Mivel tizenötnél most sem nézek ki sokkal idősebbnek – pedig már huszonkét éves vagyok –, a karakterem egyre népszerűbb lett. Két filmet terveztem, a kettő után annyi pénzt kaptam, hogy százhetvenezer forintot hazaküldtem. (...)

Regisztrált egy meleg társkeresőre, de ennek már több, mint egy éve. Ugyan a környezete úgy tudja, heteró, ő a fiúkat szereti. Egy több évvel korábbi fotót tett fel az adatlapjára, az üzenetek pedig végeláthatatlanul jöttek és jöttek. (Mint mondta, bevett szokás, hogy az emberek hiúk, és egy fotó mögé bújtatják valódi arcukat, amennyiben azzal már nem elégedettek.) Észrevette, hogy az üzenetek közt több olyan is van, amelyben pénzt ajánlottak fel neki szexért.

A meleg srácok mellett, egy heteró fiú is elmesélte, hogyan kezdett bele a férfiakkal való eszkortkodásba. A további történetük, valamint a kliensek motivációi, és aberrációi, akik havonta százezreket is hajlandóak fizetni a pillanatnyi örömért, a Férfiműszak című könyvben olvasható.