Régi idők szexszimbólumai: a 20. század eleje és Mata Hari

Miután a cikksorozatunkban kitárgyaltuk már az őskor, az ókor, a középkor, a reneszánsz, a 18. századi Franciaország és a 19. századi Magyarország egy-egy szépségideálját-szexszimbólumát, most következzék olyasvalaki, aki a 20. század első éveiben ejtette ámulatba a férfiakat az erotikus táncával Európa nagyvárosi mulatóiban, és csábított el magas rangú politikusokat és katonatiszteket az első világháború idején.

Mata Hari neve nem véletlenül kelt olyan asszociációkat, mintha egy egzotikus világból érkező, különleges származású művésznőé lenne: pontosan ez volt a cél ezzel a művésznévvel. Mata Hari eredeti neve cseppet sem egzotikus: a holland lányt Margaretha Geertruida Zellének hívták. Az viszont igaz, hogy az 1876-ban született lány különleges külsővel rendelkezett: magas és karcsú volt, a fekete szemével és a kreol bőrével pedig alaposan elütött a többi holland lánytól - olyannyira, hogy azt is pletykálták róla: a felmenő között színesbőrű jávaiak is találhatóak. „Orchidea a vajasbödönök között”: mondta róla a kalapgyártással foglalkozó édesapja, akinek ő volt a kedvence, és a kis Margaretha már iskolánylányként mindenféle meséket talált ki az előkelő származásáról. A fantáziája ezen képessége később nagyon jól jött neki – majd nagyon rosszul.

Egy házassági hirdetés révén ismerkedett meg a nála 20 évvel idősebb katonatiszttel, aki 19 éves korában az első férje lett, de nem sok köszönet volt benne: a férje iszákosnak és erőszakosnak bizonyult, nyíltan szeretőket tartott, és a feleségét lényegében bezárva tartotta.

Két gyerekük is született, az egyik tragikus módon meghalt (megmérgezték), és amikor Margaretha végül elvált a férjétől, az nem csak erőszakkal magánál tartotta a közös kislányukat, de szabályos hadjáratot folytatott a volt neje kisemmizésére és ellehetetlenítésére.

Párizsba költözött, és 1905-től táncosnőként dolgozott. Hamar nagy feltűnést keltett az előadásaival, főleg mert erősen lenge ruhában adta őket elő, és ez akkoriban még újdonságnak számított. Persze a vetkőzést így is a korabeli mértékkel érdemes érteni: ugyan igazi ruha alig maradt rajta egy-egy előadás végére, de viselt egy testszínű anyagot az egész alatt, amit a sejtelmes fényeknek és mozgásnak köszönhetően nem nagyon tudtak megkülönböztetni a nézők a bőrétől. Továbbá mindig magán hagyta a híressé váló, csillogó kövekkel díszített, fémből készült melltartóját, sőt állítólag még a hálószobában, szex közben sem vette le. Hogy miért? Mert szégyellte a kis melleit, amelyek eltértek a korabeli szépségideáltól – lám-lám, még a szexszimbólumoknak is megvannak a maga frusztrációik és konfliktusaik mások (képzelt) elvárásai miatt. A színpadi karrierjéhez és művésznevéhez új identitást is kitalált: a sztori szerint Mata Hari egy indiai származású árva szépség, akinek az apja hindu pap, az anyja pedig templomi táncosnő volt.

Idővel már nem is annyira táncosként, mint inkább luxus kurtizánként tevékenykedett - és ekkor jött az első világháború. Mivel viszont Mata Hari ilyen bensőséges viszonyban állt a kor fontos politikai és katonai személyiségeivel, így másokkal ellentétben továbbra is könnyen utazgathatott a különböző országok között. Erre persze lecsaptak a titkosszolgálatok is, és beszervezték őt - nagyon úgy tűnik, hogy több is egyszerre: 1917-ben letartóztatták a francia hatóságok azzal, hogy brit hírszerzési információk szerint a németek számára kémkedik. Mata Hari azt állította, hogy ő valójában a francia titkosszolgálat számára dolgozik, ami igaz is volt, de miután megállapították, hogy kettős ügynökként a németeknek is fontos dokumentumokat adott át, hadbíróság elé állították.

Máig nem tudni pontosan, valóban kémkedett-e érdemben bármelyik országnak, és a kettős ügynöksége nem-e csak egy kompromittálási kísérlet volt, mindenesetre a háború eseményei közepett nem sokat bajlódtak hosszas tárgyalásokkal, és nem sokat remélhetett az, akit kémkedésen kaptak. Ő azt vallotta, hogy németektől csak szerelmi szolgáltatásért cserébe kapott pénzt, majd amikor emiatt szajhának nevezték, így válaszolt: „Szajha? Igen, de áruló soha!”

Az ítélet végül golyó általi halál lett, és Mata Harit 1917-ben, 41 éves korában kivégzőosztag elé állították. A legenda szerint visszautasította, hogy bekössék a szemét a végzetes sortűz előtt, és bátran nézett szemtől szembe a halállal. Az igazi hírneve pedig még csak ezután kezdődött: a holland polgárlányból lett indiai táncosnő és európai szuperkém története sok-sok művészeti alkotást megihletett az évtizedek során, egészen a mai napig, Mata Harit pedig olyan, maguk is szexszimbólumnak számító színésznők személyesítették meg később, mint Greta Garbo, Asta Nielsen, Gábor Zsazsa, Sylvia Kristel, vagy Jeanne Moreau.