Rózsaszín Bőrönd Expedíció: Éjjel a kapszulahotelban

Az előző részt itt olvashatod!

Reggel 9-kor becsapódik az ajtó. El sem hiszem. Spuriban lezuhanyzom. Olyan szagom van, mint aki 10 órát edzett. Vizsgáknál izzadtam így idegből. Nagyon durva. Szóval zuhany. És irány valahova, bárhova, csak el innen. Sietek. Mi van, ha visszajön? Elindulok ki az utcára a két bőrönddel. Megtalálom a metrostationt. Aztán egy internetkávézóban hotelt keresek. Kerül, amibe kerül. Megírom az egészet Andrew-nak. Hú, de furcsa. Andrew ezen a sztorin nem borul ki. Egyáltalán. Pedig hát a barátnője vagyok, nem? Na, de ne filózzam már tovább ezen, a tett halála az okoskodás.

Hát ez sem elnöki lakosztály, hanem egy kapszulahotel. Illetve igen, a hidegverejtékes éjszakám után maga a menny. Azaz Hawaii. Minden nézőpont kérdése. Mindenesetre klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám. 2500 jen per éjszaka, ez kb. 5000 Ft-nak felel meg. Eszméleten, milyen olcsó. Köszönöm, univerzum, hogy megmentettél. És tudjátok, min gondolkoztam: nászutasoknak sem lenne rossz. Eeeeeeeeeeee!

Hát ez olyan, mintha egymás mellé raktak volna vagy ötven gáztűzhelyet, aztán mindnek a tetejére még egyet-egyet. De a sütőjük kiterjedése egy kicsit szélesebb, ha nem is olyan sokkal. Kb. 1,25 méter széles a tepsi, és 2 méter hosszú. A magassága egy méter. És tudjátok, kiknek találták ki ezt elsősorban?

Hát először is a részeg japán hivatalnokoknak, akiknek az utolsó vonata elmegy fél 12-kor, és semmi kedvük az utcán éjszakázni. Bár gyakran látok itt éjszaka nem is egy talpig vasalt öltönyös japán hivatalnokot, akik laptopjukkal a fejük alatt, amúgy marha elegánsan, szundiznak. Vagy esetemben az ilyen szőke idegeneknek, akiket kéjsóvár japán bácsik stírölnek éjszaka, és menekülőre fogják.

Hát először is megveszem az éjszakára szóló jegyemet az arra kijelölt automatából. Mi mindenre nem jó egy automata! Mindig rácsodálkozom, és egész egyszerűen nem tudok betelni a technikai kütyükkel! Aztán a kis cipősszekrényhez baktatok, felveszek egy cuki egyenpapucsot, a cipőmet pedig bezárom a szekrénybe. Ezért a szekrénykulcsért cserébe kapok a kedves portásbácsitól egy szobaszámot és egy kulcsot a szobában lévő szekrényhez, illetve egy kódot a hálóteremhez.

Vigyázat! Ha nem figyelek a kulcsomra, nem kapom vissza a cipőmet. Szerintem ezt hívják felelősségnek! Felliftezem az emeletemre. Ez a női emelet. Látom, hogy vannak közfürdők is valamelyik szinten. Megörülök. Már nagyon rám férne egy kis locsi-pocsi lazulás. Megvan a szobám! A kódot, amit a recepción kapok, bepötyögöm egy remek kis távirányítófélébe. És Szezám, tárulj!

Na, bevonszolom a kapszulába a cuccaimat, a számba is veszek egy kendőt, hogy ne kelljen annyiszor fordulni. Tisztára, mint egy szülni készülő macska, aki almot készít. A szobácska felét elfoglalom. Na, itt sem fogok ficánkolni, gondolom, de még felállni, sőt feltérdelni sem. A tepsimben van egy matrac, ágyneművel, egy szekrényke az értékek tárolására, amelyet nem sikerül bezárnom a recepción kapott kulccsal. Van egy kis tévé, ami óránként 100 jennel működik. Végül egy törülköző és egy cuki köpeny pizsamának. Na, akkor irány a mosdó! Vajon mekkora lesz? Az jut eszembe, de fogalmam sincs miért, hogy "Szenvedés nélkül hogyan ismerhetnénk meg az örömöt?"

Folytatása következik!