"Ha egy pár külön kasszán él, nem tekintik egymást egyenlő félnek" - Interjú egy buddhista szerzetessel

Tiszteletre méltó dr. Khammai Dhammasamit, az Angliában élő burmai származású szerzetest már több mint három éve ismerem, hiszen többször volt lehetőségem a Pandita Meditációs Központ szervezésében az általa vezetett vipasszanaelvonuláson részt venni, ám először nyílt alkalmam személyesebb kérdéseket feltenni neki. A mesterrel a gyerekkoráról, a párkapcsolat buddhista megközelítéséről és szerzetesi fogadalmakról beszélgettünk.

Egy burmai kisfiú hogyan jut el Oxfordba, és hogyan lesz belőle szerzetes? Önöknél ez családi tradíció volt?

Hogyan került Angliába a messzi Burmából?
Burmában szereztem meg az első diplomámat, majd Srí Lankán tanítottam. Az egyik diák meghívott egy angliai iskolába, de akkor még én is tanultam, és ezért egy évnél tovább nem akartam Európában maradni. Végül itt is tanítani kezdtem, és maradtam. Az első meditációs óráimon nagyon kevesen voltak, általában két ember, viszont ők hat hónapig kitartóan jártak, és mondták, nem értik, miért nem jönnek a többiek, hiszen ők sokat kapnak a kurzustól. Később elkezdtek segíteni abban, hogy megismerjenek. Szórólapokat készítettek, és egyre többen jöttek, így Angliában maradtam. Majd Oxfordba mentem tanulni az egyetemre, és végül ott alapítottam meg a kolostoromat, ahol a mai napig tevékenykedem.

Sosem hiányzott önnek a család, a gyermek? Nem nehéz betartani a szerzetesi fogadalmakat?
Amikor gyerek voltam, és még nem tudtam biztosan, hogy a kolostorban élem majd le az életem, akkor voltak terveim. Aztán láttam, hogy a testvéreim megházasodnak, mindenkinek családja lett, én pedig maradtam a szerzetesi életmódnál. Amikor manapság elnézem, hogyan élnek ők, be kell vallanom, eléggé különbözik attól, amit gyerekként a családi életről elképzeltem. A családban élés rengeteg türelmet és kitartást igényel az embertől, ez pedig elég szigorú keretbe teszi az életet. Az én létem ennél sokkal szabadabb.

Amikor nem tanít vagy meditál, mivel kapcsol ki? Van hobbija egy szerzetesnek?
Nagyon szeretek olvasni, és ehhez kapcsolódóan sok könyvet fordítottam már, ez rengeteg szabadidőmet kitölti. Rendszeresen valamilyen munkában vagyok. Amikor fiatal voltam, futballoztam és sakkoztam, néha éjszakába nyúlóan, de ma már ezeket a tevékenységeket nem művelem.