"I'm singin' in the rain. Just singin' in the rain" - ezt hallva sokaknak beugrik a dallam, és a villanyoszlop körül pörgő Gene Kelly. Az Ének az esőben című amerikai filmből készült darab meghódította a New York-i Broadway-t és a londoni West Endet is, augusztus 12-én, 13-án, 14-én, 19-én és 20-án pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok nézőit is elkápráztatja. A Szegedi Szabadtéri Színház művészeti igazgatójával, egyben a musical rendezőjével, Harangozó Gyulával beszélgettünk.
Miért pont az Ének az esőben című klasszikust választotta?
Két évvel ezelőtt én rendeztem és koreografáltam a Zorbát, majd úgy éreztem, hogy jó lenne csinálni újra valamit. Az én habitusumhoz sokkal közelebb áll ez a darab, mivel számomra lényeges, hogy legyen benne humor. Emellett pedig fontos megemlíteni, hogy ez az alkotás a Szabadtéri történetében az első olyan produkció, amelynek a fesztivál menedzsmentje kérte és kapta meg a jogait, valamint hogy
a Budapesti Operettszínházzal közösen mutatjuk be a musicalt.
Rendezőként mi okozta a legnagyobb nehézséget? Mennyire volt nehéz összeegyeztetni az elképzelést a helyszínnel, illetve helyszínekkel?
A legnagyobb nehézség ilyenkor mindig itt abból adódik, hogy az ember két helyszínre tervez egyszerre: a Szabadtérire és az Operettszínházba. Ez utóbbi negyedakkora, mint a szegedi helyszín, ahol 6 előadást csinálunk 4000 nézővel. Figyelni kell a díszletek kompatibilitására mindkét helyszínen és arra, hogy
a jelenetek folytonossága ugyanolyan legyen.
Másrészt, amikor jogokat kér az ember egy ilyen produkciókra, a külföldi jogtulajdonosok garantált számú előadásokat kérnek ezért nagy előny, hogy tudunk kooperálni. A szegedi projekt azért is egy nagyon nagy vállalkozás, mert
ez a legnagyobb színpad Magyarországon, 1000 négyzetméteres,
és ez az egyetlen olyan, ami a zöld mezőről, azaz a nulláról épült fel minden nyárra. Most például megint a Dóm felé néz a nézőtér úgy, mint ahogy régen volt.
Kik vettek részt a produkcióban?
Több, mint 200 fő dolgozik az előadáson, de kiemelném a társrendezőt, Somogyi Szilárdot, aki egyébként az Operettszínházban dolgozik. Mivel ott is előadjuk a darabot, ezért sok értékes tanácsot adott. Velich Rita készítette a gyönyörű jelmezeket, Horgas Péter a díszleteket, Lőcsei Jenő pedig a koreográfus. Mindemellett pedig fantasztikus szereplőgárdával is rendelkezünk: Szulák Andrea, Gálvölgyi János, Szinetár Dóra, Dancs Annamária, Kerényi Miklós Máté, Gömöri András Máté...és még sorolhatnám.
Nemrég úgy értesültünk, hogy Gálvölgyi János kórházba került...
Igen, sajnos...Persze minden szerep le van kettőzve, de hát ezek olyan kiesések, melyeket nagyon nehéz pótolni, és most nagyon drukkolunk a gyógyulásáért, de ahogy mondják,
The show must go on!
Ez benne van a darabban is, de összegezve: mindig muszáj úgy terveznünk, hogy a legrosszabbra is felkészüljünk.
Ének az esőben
A történet szerint a némafilmek sztárja, Don Lockwood és állandó partnere Lina Lamont életük első hangos mozijára készülnek, ám kiderül, hogy Lina hangja elviselhetetlen a vásznon. Don barátja, Cosmo Brown a feltörekvő fiatal színésznőt, Kathy-t javasolja hangdublőrnek, akibe természetesen beleszeret a sármos színész. Ezt viszont Lina nem nézi jó szemmel, és minden eszközzel próbálja szabotálni a románcot.Nagyon sok helyzet van, amiben szabad kezet kaphatnak, improvizálhatnak, majd ebből kialakul a jelenet. Bár ez inkább a kisebb jelenetekre vonatkozik. Szinetár Dóra például csodás Lina Lamont szerepében. Rengeteget dolgozott a hangján, és egy fantasztikus hangot hozott: nem erőltetett, nem rikácsoló, de olyan lehetetlenül hangzott, hogy
mindenki fetrengett a nevetéstől.
Meg persze Gálvölgyi is! Néha direkt nem a szöveget mondta, hanem hozzátett egy-két dolgot. Az ilyen pillanatok is jó hangulatúvá varázsolták a próbákat. Tulajdonképpen, ahogy nézem,
a színészek lubickolnak a szerepekben,
szóval mi nagyon jól szórakoztunk, úgyhogy remélem a közönség is nagyon jól fog.
Eszébe jutott, hogy modernizálja a darabot?
Mindenképp, a szöveget Kerényi M.G.- és Somogyi Szilárd írták, tehát nincsenek bárányfelhők, kiskacsák és báránykák, mint egy szó szerinti fordításban lenne. Ez a szöveg a mai nézőhöz szól. Teljesen biztos, hogy nem a filmet fogjuk leutánozni.
Ez teljesen a miénk!
Szerintem sokkal pergőbb, mint a londoni, és természetesen megpróbáljuk a legjobbat kihozni belőle. Ha az ismert filmet próbálnánk leutánozni, akkor biztos, hogy szerencsétlen véget érne a dolog. Nem tudunk konkurálni a filmmel, mivel nemcsak az akkori világelső musical színészekkel dolgoztak, hanem nekik segítségül szolgált a vágás, vagy épp az, hogy addig vettek fel egy jelenetet, amíg az tökéletes lett. A cselekményt megpróbáltuk egy modern részben filmgyári környezetbe helyezni, emellett pedig figyelembe vettük azt is, hogy visszaadjuk a történetet.
Eddig csak próbateremben próbáltak?
A távolságokat először élesben próbáljuk ki, de azt hozzá kell tenni, hogy a szereplők nagy része korábbi fellépéseik miatt már ismeri a szegedi helyszínt. Persze az első pár nap szokatlan lesz, de utána az ember hozzászokik.
Felmerültek igazán nagy problémák a darabbal kapcsolatban?
Nem, bár néha abban a helyzetekben találtuk magunkat, hogy nem tudtunk valamit úgy reprodukálni, ahogy a forgatókönyvben volt. Ilyenkor összeültünk, és törtük a fejünket.
Kerestük a legkevésbé kommersz megoldást.
Például rengeteg részben, ahol szóló számok voltak, nagy kórust tettünk a szólista köré. Persze néha szükségesek az egyéni jelenetek, de nem szabad túlzásba vinni, hiszen egy elég nagy helyszínről van szó.
Fontos, hogy pulzáljon és lüktessen az előadás.
Esőfüggönnyel. Az áthidalókról tudunk esőt biztosítani olyan mennyiségben és minőségben, ami jól néz ki. Reméljük, hogy a Jóisten ránk hagyja ezt a feladatot a szabad ég alatt. Londonnal ellentétben itt az első sor messze van, így nem lesznek vizesek az első sorban ülők.
Amikor a színészekkel dolgozik az ember, akiknek ráadásul énekelni és táncolniuk is kell, akkor nagyon sok mindenre kell figyelni. Például, hogy ne fárasszam le, és legyen ideje levegőt venni. Most kénytelen voltam ezeket figyelembe venni, Szilárd ebben is sokat segített, de nagyjából
egymásnak adtunk injekciót.
A társrendező, Somogyi Szilárd például sok dolgot más szemszögből közelít meg, mint én, és ez fordítva is igaz. Tulajdonképpen, amikor együtt dolgozik valakivel valaki, az egy zsákbamacska. Sokszor ütlöztettük az elképzeléseinket, de kijelenthetem, hogy Szilárddal nagyon egy hullámhosszon vagyunk, tisztelem, amit csinál, és nagyon sokra értékelem a munkáját.
Ezen még korai gondolkozni, ebbe most benne vagyunk nyakig, sőt a fejünk fölött még van két méter víz. De bízunk benne, hogy időben a felszínre kerülünk és utána megnézzük, hogy miképpen valósult meg az elképzelésünk. Remélem, hogy tudok majd objektív véleményt formálni a szubjektivitásom ellenére is.Utána fújunk egy nagyot, mert ez egy nagy vágta volt. Később pedig ráérünk gondolkodni a jövőn.
Támogatott tartalom
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.