75 éves lett a hollywoodi sármőr, 15 érdekesség a születésnapos Michael Douglasről

Michael Douglas és felesége Catherine Zeta-Jones huszonöt év eltéréssel ugyan, de mégis ugyanazon a napon születtek, tehát szeptember 25. dupla ünnep a családban. Az ötvenéves színésznővel is külön cikkben foglalkozunk, amit itt olvashatsz.

Az köztudott, hogy az édesapja a világhírű színész, Kirk Douglas, aki fehérorosz, zsidó felmenőkkel rendelkezik. Az édesanyja származása sem kevésbé különleges, Bermuda szigetén született a helyi főállamügyész lányaként, és angol, francia, walesi, ír, holland, skót valamint belga ősei is voltak.

Michael Douglas szülei elváltak hatéves korában, és attól kezdve az anyjával, valamint annak új férjével élt. Az apjával csak az iskolai szünetekben találkozott, de nyaranta mindig vele lógott a filmek forgatásain, így nem meglepő, hogy hamar érdekelni kezdte a színészi pálya. Kirk Douglas le akarta beszélni erről, mert nem akarta kitenni annak a kiszámíthatatlanságnak, amivel a színészi szakma jár.

A gazdag és híres felmenők azonban nem jelentettek automatikusan gondtalan jólétet a fiatal Michael Douglas számára. Húszévesen például benzinkúton is melózott, ahol egyszer kiérdemelte a hónap dolgozója címet is.

Amikor a hatvanas évek végén belevágott színészi karrierjébe, egy olcsó albérleten osztozott New Yorkban egy másik feltörekvő színésszel, Danny De Vitóval. Három évtizeddel később az egykori lakótárs mutatta be egy franciaországi filmfesztiválon Catherine Zeta-Jonesnak, aki később a felesége lett.

Michael Douglast a San Francisco utcáin című krimisorozatban ismerte meg igazán a világ. A főszereplőtársa az a Karl Malden volt, akit az apján keresztül gyerekkora óta ismert, és akit aztán a közös munka után a színészi mentorának, példaképének és legjobb barátjának is tartott, egészen Malden 2009-es haláláig.

A San Francisco utcáint azért hagyta ott, hogy elkészíthesse a Száll a kakukk fészkére című korszakos remekművet. Milos Forman rendezésében ugyan színészként nem vállalt szerepet, de a frissen alapított produkciós cégével lényegében ő hozta össze az egész filmet.

Amikor a Száll a kakukk fészkére öt Oscar-díjat nyert, ezek egyike Michael Douglasnek jutott. Színészként még szinte pályakezdő volt 1976-ban, de producerként már Oscar-díjas.

Sir Laurence Olivier mellett máig ő az egyetlen ember, aki elnyerte a Legjobb férfi főszereplő és a Legjobb film Oscar-díját is (utóbbit ugyebár a producerek kapják, a rendezőknek ott a Legjobb rendező kategória). Ehhez persze kellett az is, hogy Michael Douglas később színészként is felérjen a csúcsra. Ebben a kategóriában a Tőzsdecápákban nyújtott alakításáért vihette haza 1988-ban az aranyszobrot.

1980-ban olyan súlyos síbalesetet szenvedett, hogy három teljes évet ki kellett hagynia miatta a színészi karrierjében.

1980 más okból is traumatikus élményeket hozott a számára. Mindössze néhány utcányira tartózkodott, amikor egy őrült merénylő lelőtte John Lennont. Douglast annyira megviselte az eset, hogy azóta elkötelezett támogatója a fegyvertartási szabályok szigorításának az Egyesült Államokban.

A kilencvenes évek elején alkohol elvonókúrára vonult be egy erre szakosodott intézetbe. A médiában mégis mindenhol az jelent meg, hogy a szexfüggőségét kezelteti, amiről évekkel később elárulta, hogy csupán a hollywoodi PR-osok trükkje volt, mivel ekkoriban Douglas épp erotikus filmekben (Végzetes vonzerő, Elemi ösztön) játszott, és ez jobban illett az imázsába.

Hollywoodi sztárhoz képest meglepő, hogy szinte alig játszott történelmi filmben a karrierje során, és ez nem véletlen. Jobban szereti a kortárs történeteket, így producerként is inkább ilyen filmeket készít.

2010 augusztusában a David Letterman-showban jelentette be, hogy rákbetegséggel küzd. Elmondása szerint sosem merült fel benne, hogy ezt titokban tartsa, és ne álljon vele a nyilvánosság elé. Hírességként úgyis kiderült volna előbb-utóbb a titka, ha pedig már csak pár betegnek és a családjaiknak erőt tud adni azzal, hogy látják, mások is hozzájuk hasonló dolgokkal küzdenek, már megérte.

Nem szeret különösebben filmeket nézni. Otthon inkább a sportközvetítéseket választja, állítása szerint azoknál legalább nem tudja, mi lesz a vége.