Zitának gyerekkorában mindig voltak állatai, ezért már nagyon vágyott arra, hogy felnőttként is gazdija lehessen egy apróságnak, de az életkörülményei eddig közbeszóltak.
„Nekünk otthon mindig voltak kutyáink, macskáink, mindenféle állat, a szüleink nagyon nyitottnak neveltek ebből a szempontból, de amióta egyedül élek nem volt semmilyen állatom, mert vagy a párom nem akart, vagy nem nagyon értünk rá, vagy nem volt tere. Amióta Atit ismerem, mindig mondtam, hogy szeretnék egy kutyát és megbeszéltük, hogy majd ha kész lesz a ház, akkor belevágunk. Hát a ház még mindig nincs kész, de a kutya már megvan. Ő egy Bichon Havanese, ami az álmaim kutyája, mert nem hullajtja a szőrét és kistestű. Egyszerűen imádom és mindenki szerelmes belé"
A háromhónapos kiskutyát Titusznak hívják, de Zitáék csak Titinek becézik. Már sétálni jár, ahová Zita ölben viszi le, hisz a lépcsők még akadályt jelentenek a kis állatnak.
"Ha már ennyire kíváncsi valaki erre, elárulom, hogy számunkra a család az első, de egy kiskutyát egyrészt könnyebb beszerezni, másrészt ehhez a férjem döntésére volt szükség. Egy kis állat előhívja az emberekből a gondoskodó szülői állapotot, de a szabad gyereket is, és számomra mindkettő csodás érzés. Remélem, hamarosan újból bővül a család, egy kisgyerekkel."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.