Az elsüllyedt hajó utasai - Megrázó emberi sorsok a Titanicról

1. Isidor és Ida Straus

A hatvanas éveiben járó, tehetős házaspár mindkét tagja német bevándorlók gyermekeként nőtt fel az Egyesült Államokban. A 20. század elején Isidor Straus már a New York-i Macy's áruház egyik tulajdonosa volt. 1912 áprilisában az óhazában, Németországban tett látogatásuk után tértek haza, kíséretükben utazott Ida komornája és Isidor komornyikja is. Korábban, ha Európába utaztak, általában német hajókat választottak, ám a Titanic körüli hírverés és a hajó luxusa ezúttal a brit óceánjáró felé terelte őket. Kisunokájuk, Stuart Scheftel megfázott, ezért dajkájával együtt Angliában maradt, pedig azt tervezték, hogy a kicsivel együtt utaznak haza. Így azonban ketten szálltak fel a hajóra. Amikor a Titanic jéghegynek ütközött, a házaspárt a 8-as mentőcsónak felé irányították, ők azonban nem voltak hajlandóak beszállni. Ida nem akart elválni a férjétől: "Úgy halunk meg, ahogy éltünk: együtt" - mondta. Isidor viszont idős korára hivatkozva átadta a megmenekülés lehetőségét a fiatalabbaknak. Ida mentőcsónakba szálló komornája, Ellen Bird kezébe adta szőrmebundáját, mondván, már nem lesz szüksége rá. Utoljára a fedélzeten látták őket, ahogy kéz a kézben üldögéltek, amikor egy hatalmas hullám elsodorta őket.

2. Thomas Andrews, a hajó tervezője

Az északír születésű Andrews 16 évesen kezdett inaskodni, és 20 év alatt tengerészeti főmérnökké és a tervezési osztály vezetőjévé avanzsált a Harland and Wolff hajóépítő cégnél, ahol a Titanic is készült. Korábban ő tervezte a Celtic, Cedric, Baltic, Oceanic és Adriatc nevű óceánjárókat is. Ahogy korábban, más hajóknál is tette, az első úton csatlakozott az utasokhoz, hogy lássa, minden simán megy-e. A cég az első osztályon szállásolta el, az utasok pedig gyakran látták, hogy jegyzetfüzettel és ceruzával a kezében, jegyzetelve járja a hajót. Amikor a hajó süllyedni kezdett, Andrews folyamatosan járta az elárasztott területeket, és végül arra a következtetésre jutott, hogy a hajó pár órán belül el fog süllyedni. Egy túlélő néhány perccel azelőtt, hogy a Titanic végleg elmerült, még látta Thomas Andrewst, ahogy csendesen, magába roskadva áll az első osztály szivarszobájában, a mentőmellénye mellette hevert az asztalon. A világ legnagyobb luxushajójával együtt annak tervezője is odaveszett.

3. Edward John Smith, a hajó kapitánya

A tapasztalt tengerjárónak számító kapitány 13 évesen, hajósinasként állt be a Kereskedelmi Flottához, majd 30 évesen csatlakozott a White Star Line hajóstársaság csapatához. Több hajó parancsnoka is volt, és számos sikeres utat tudhatott már maga mögött, amikor 1911-ben kinevezték az akkoriban épült legnagyobb hajó, az Olympic kapitányának. Az Olympic azonban 13 héttel első útja után összeütközött a HMS Hawke nevű brit hadihajóval, és csúnyán megsérült - a hivatalos vélemények szerint óriási tömegével szabályosan magához húzta a másik hajót. A baleset ellenére a White Star Line Smith kapitányt nevezte ki a Titanicra, amelynek kifutásakor Smith gyors reflexeinek köszönhetően sikerült megelőzni egy az Olympicéhoz hasonló balesetet. Smith kapitány az utolsó pillanatig a hajóhídon maradt, egy túlélő állítólag látta, ahogy a hajó teljes elmerülése előtt beleugrott a jeges vízbe. Egyes források szerint a vízben még besegített egy gyereket a mentőcsónakba, majd nem sokkal később halálra fagyott. A holttestét soha nem találták meg.

4. Annie Robinson: aki évekkel később halt bele a Titanic tragédiájába

Annie stewardessként dolgozott a luxushajón, és szerencsésen túlélte az 1912-es tragédiát. Amikor két évvel később a 42 éves asszony ismét az Atlanti-óceánon hajózott Bostonban élő lányához, október 9-én a hajója sűrű ködbe került a célállomás közelében. Amikor felharsantak a ködkürtök, Annie-ben felidéződött az 1912-es, végzetes éjszaka emléke. Kirohant az étkezőből a fedélzetre, de a zajtól nem szabadulhatott. Végül kivetette magát a fedélzetről - ő volt az első azok közül a túlélők közül, akik nem tudván szabadulni emlékeiktől, a hajó elsüllyedését követő években önként vetettek véget az életüknek.