Egész életemben haragudtam Schumacherre!

Éppen ezért kezdtem dacból Mika Häkkinennek drukkolni. Azért, mert ő volt az a versenyző, aki meg tudta szorongatni a piros ruhás pasit. 2001-ben, amikor a spanyol nagydíjon a finn autója az utolsó körben leállt, valósággal őrjöngtem, mert megint Schumi nyert. Amikor negyedszer is világbajnok lett, már biztos voltam benne, hogy engem a lehető legrosszabbkor szippantott be a száguldó cirkusz világa, mert ahelyett, hogy a földkerekség leggyorsabb férfijét imádom, akkor csillan fel a szemem, ha végre valaki más diadalmaskodik. 2002-ben aztán még jobban felbosszantott, amikor a Ferrari az osztrák nagydíjon arra kérte Michael csapattársát, Rubens Barrichellót, hogy engedje őt maga elé. Miközben én nem láttam a pipától, ő az év összes futamán dobogóra állt, és ötödszörre is világbajnok lett.

2003-ban sem javult kettőnk kapcsolata. Akkor már egy másik finnek, Kimi Raikkönennek szurkoltam, de Schumi az utolsó futamon, mindössze két ponttal, de megint csak lenyomta a kedvencemet, és megszerezte a hatodik világbajnoki címét. A 2004-es hetediket valójában már nem is számoltam...

De amikor 2005-ben megszakadt ez az akkor már öt éve tartó álomsorozat, nem fért a fejembe, hogy ha már minden rekordot ő tart, annyi világbajnoki címet szerzett, mint még soha senki, a legtöbb győzelem, első rajtkocka, leggyorsabb kör és miegymás mind-mind az ő nevéhez fűződik, akkor mit akar még? Miért nem megy haza végre és nézi, ahogy felnőnek a gyerekei? Miért nem elég neki, hogy tapasztalatával, gyakorlatával és határtalan tudásával segíti tovább a maranellóiakat? 2006-ban aztán belátta, hogy nekem volt igazam, de mindössze három idényt hagyott ki. 2010-ben újra Forma-1-es autóba ült, de akkor már egy Mercedesbe, amelyben további három évet töltött el. Haragudtam rá azért is, amiért nem igazán találta a helyét annak ellenére, hogy még azok is szomjazták a sikerét, akik nem is neki drukkoltak. Sikertelenségének oka csakis az lehetett, hogy ő valójában a Ferrariba született.

A 2013-as szezon már a legendás pilóta nélkül zárult, így senki nem gondolta volna, hogy a tavalyi év utolsó napjaiban mégis mindenki Michael Schumacherért fog szorítani. De sajnos így történt. Mert ez a fantasztikus ember, akit hozzám hasonlóan még azok is szeretnek, akik igazából sosem szerették, egyszer csak elesett és megütötte a fejét.