Puffadás, ciszták, vesebaj - pasiszemmel

"Szia.

A csuda vigye el. Nem terveztem neked írni sosem. Nem fogok most női sirámokat előadni, próbálok tényeket írni - tőmondatokban. 34 éves vagyok. Az első kapcsolatomat rohadtul megszívtam, 18 éves koromtól 3 évig tartott. Ebből sokat tanultam. Például az egyetlen újévi fogadalmamat a szakítás után tettem: egy évig semmilyen komoly párkapcsolatom nem lesz. Ez annyira bevált, hogy 7 évig tartott. Kizárólag szeretőt tartottam, abból is a hivatalosan foglalt verziót, hogy véletlenül se szóljon érzelmekről a dolog. 25 évesen az egyik ilyen szerető neve csupa nagybetűvel volt beírva a telefonomba. Ott majdnem bekavartak az érzelmek, ő viszont az akkori hivatalost választotta - megszokásból. Elvette feleségül. Egy évre rá elváltak. A haveri és munkakapcsolat megmaradt, bár nagyon ritka volt. Kb. egy éve ismét találkoztunk. Néha közösen kávéztunk, beszélgettünk, ennyi. Ő sem állapodott meg. Közben nekem is volt még egy három éves kapcsolatom, aminek szintén vége lett. Vállalkoztam, önállósodtam, elégedett vagyok. Munka, munka, haverok, buli, fanta. Sportolás: lovaglás, tenisz. Nincs számonkérés, nem kell alkalmazkodnom senkihez. Nekem ez fontos. Fontosabb még a szexnél is. Ha kell, találok. De nem kell. Csak feszkó van abból is. A nagybetűssel viszont az utóbbi hetekben egyre sűrűbben találkozunk. A múltkor már nemcsak kávéztunk, hanem boroztunk is. Előbb-utóbb döntenem kell. Nem szeretnék, nem tudok. A munkám totálisan leköt, amit nem bánok, ergo időm sincs. Az emlékek szépek. A pasival gond nincs. Csak a félelmeim vannak. De azok rengetegen. Hogy van-e kérdésem? Nem tudom... csak leírtam, mert kijött.

Szia.
K."

Kedves K!

Látom, ahogy írod ezeket. Kiszakadtak a sorok. Előfordul néha. A könnyebbség tudata tisztít. Szabad ötletek jegyzéke lehet. Aki ezeket a sorokat írta, mérhetetlenül áhítozik a szeretetre, hogy a szeretet visszatartsa őt oly dolgok elkövetésétől, amelyeket fél megtenni. Értem, hogy minden rendben. Értem, hogy nincs rendben semmi. Kávé, tenisz, lósport, vállalkozás, önállóság létezik. A nagybetű csak telefonban rejtegetett valóság. Az életben fel sem tűnik. A nagybetűs élet kilőve hát. Marad a bor. Meg a magány. Borzasztó, hogy az ember egyedül van.Borzasztó, hogy van tudata, csak ezért egyedül van. Vagy csak azt hiszi, hogy egyedül van. Megy ez az állandó bolond keringés a másik után. Kávéval vagy anélkül. Sűrűbben és alig. Sóhaj, máskor vihánc. Minden paradoxon. Beteges párkeresés folyik. Beteggé tesz, állíthatom. Amikor az ember nem találja a másik felét, veseproblémái lesznek, felpuffad, cisztásodik, megőrül. Nem leli nyugalmát, pörög, időt tölt a bögréjébe. Hörpintés, nagy levegő, büfi. Kijöhet így is. Ja, és a félelmet is értem. A félelem bizonytalanság. Az ismeretlennel szembeni szorongás. Felőröl, ha nem vagy észnél. Félni lehet a haláltól, a lelki és anyagi veszteségtől, a szerelemtelenségtől. Betölti az életet a para. A megoldás: szembenézni vele - mondják. Akkor elhiszem. És leszarom. Ha félni kell, hát félek. Jogom van a félelmeimhez. Gondolj arra, hogy mindenkinek megvan a maga "élet-titka", s mindjárt fölszabadulsz képzelt titkaid nyomása alól. Kedves K! Írtál, hisz szükséged van rá. Nem csak a kávé mellett. Mert ha nem jelentkezik, nincs tükröd. Hogy van-e válaszom? Nem tudom... csak leírtam, mert kijött. Most akkor mossunk szépen kezet. Szappan a mosdónál.

Üdv.
Marco

Ha egy témában már hosszú ideje tanácstalan vagy, keresd Franco Marcót, aki kendőzetlen véleményével téged is felhomályosít. Marcótól itt kérdezhetsz!
Barátkozz Marcóval a Facebookon és az Iwiwen is!