Túlélési taktikák szakítás után

Erika, gyógypedagógus (30)

"Nálam a szakítás után szabályos gyászkorszak kezdődik, csak úgy tudok túllépni, ha egy időre teljesen elvonulok a világtól. Ilyenkor még a barátaimmal se nagyon találkozom, az exszel pedig főleg tilos bármiféle kapcsolatfelvétel, bár valamiért ezt a pasik időnként nehezen tudják felfogni. Aztán ha mindent átgondoltam, kibőgtem magam, feldolgoztam az egészet, akkor újra ki tudok lépni a társas életbe."

Dávid, szociális munkás (34)

"Ha nincs már csaj, arra a legjobb gyógyírt az új csajok jelentik. Nálam a legjobb búfelejtő a csajozás, de ez biztos azért is van, mert eléggé kalandozós típus vagyok, szóval előtte a párkapcsolatban vissza kell fognom magam, és ilyenkor előtör az addig elfojtott energia is. Meg hát most komolyan: mi adná vissza jobban az önbizalmat, mi derít jobb kedvre, mi lehet jobb esély egy új kapcsolatra annál, ha gyönyörű lányokkal ismerkedik az ember?"

Zsófi, virágkötő (23)

"Az én szakítás utáni taktikám a legrosszabb a világon, szóval nem ajánlom senkinek. Sajnos én viszont nem vagyok képes másképp csinálni a dolgokat ilyenkor. Szóval a recept a következő: sok-sok siránkozás a barátnőknek, sok-sok bőgés otthon, érzelmes és depressziós zenék és filmek tömkelege, ja és sok alkohol. Részegen meg az exnek való írogatás. Ilyenkor aztán eljutok odáig végül, hogy már én magam sem lennék együtt saját magammal, és lehet, hogy pont emiatt sikerül aztán feldolgozni, hogy szakítottunk."

Róbert, orvos (41)

"A fokozatosság híve vagyok ebben és másban is. Ha egy ideig mi voltunk egymásnak a legfontosabbak, egymás életének meghatározó részei, akkor azt nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra meg nem történtté tenni. Szóval én szoktam találkozni utána is, igyekszem jóban maradni, esetleg transzformálni a köztünk lévő kapcsolatot valamiféle barátsággá. Hisz ha együtt voltunk, akkor az szellemi téren is jelentett érdeklődést és közös dolgokat, amiket kár lenne kidobni a kukába. Ráadásul úgy vettem észre, ez így kevésbé fájdalmas is, mint mindent megszakítani, aztán véletlenül találkozni itt-ott, ami nehezen elkerülhető."

Ildi, recepciós (28)

"Úgy szól a mondás, hogy az okos csak szakításkor sír, a buta még utána is, az ügyesnek meg már addigra megvan a következő. Így szoktam én is lenni, legalábbis gyakran előfordult, hogy már megvolt a jelöltem addigra, mire véget ért az előző kapcsolat. Amikor elkezdem érezni a vég közeledtét, valahogy automatikusan beindulnak az ösztöneim erre. És általában nem s kell aztán sokat fűzni a kiszemelt áldozatot. Az ex meg bánkódjon magában!"

Tibor, programozó (25)

"Szerintem csak úgy lehet rendesen szakítani, ha az tényleg szakítás, azaz megszakad utána minden kapcsolat. Ha én valakire nemet mondok, vagy ő rám, akkor utána számomra megszűnik létezni. Ha egyszer ide jutottunk, akkor minek húzzuk tovább egymás idejét bármilyen jópofizással? A közös barátokat is ilyenkor döntés elé állítom: válasszanak, hogy ő vagy én."

András, közgazdász (28)

"Különböző tevékenységekkel igyekszem ilyenkor betömni az elvesztett társ okozta űrt. Olyanokkal, amikre nem jutott időm mellette, vagy amiket már rég ki akartam próbálni, ezért nem is használnám a pótcselekvés szót rájuk. Például többet találkozom a barátaimmal, elutazok csak úgy ide-oda, akár egyedül is, és általában többet is dolgozom, keresek a munkámban új kihívást. Ismerkedni nem szoktam még egy jó darabig, ahhoz több idő kell."