Csak szex után lehet így táncolni

Nem csalódunk. A műsor sokkal inkább konkrétan, mint átvitt értelemben izzadságszagú. A nézőket a zépluszos múltját az egész stábból a legelegánsabban megúszó Lilu fogadja, mosolyogva, végtelen magabiztossággal táncol közepesen bénán. A főcím (és mint kiderül, maga a műsor) ékes bizonyítéka annak, hogy Magyarország végleg és menthetetlenül beleragadt a latinzene-kultuszba, ehhez képest kifejezetten üdítő, hogy hőseink egy Muse-számra mutatkoznak be kollektíven. Azonnal látszik, hogy finoman szólva vegyes a felhozatal, de épelméjű néző nyilván nem gondolja, hogy az egész a táncművészeti kifejezőeszközökről szól és nem Tóth Gabi melltartó nélkül, brutálisan feszülő atlétában bemutatkozó új lökhárítójáról. A helyzet az, hogy a tánc az fáj, no nem a nézőknek, hanem a táncosoknak - figyelmeztet a zsűri szaktekintélye, Szirtes Tamás. Mi ez utóbbiban nem vagyunk biztosak, de várjuk ki a végét.

- A számok közt Csonka Pici viszi a hátán a show-t (sajnos Lilu helyett is), Szilveszter gazdát bukolikus költészettel konferálja fel és jól hangzik a szájából a Majkáné Vékonyka Dundika név is.
- Vajon mit kompenzál Istenes Bence az állandó jópofizással? Majdnem megsajnáljuk Südi Iringót. A moonwalk és úgy általában a lábmunka azért meggyőző, Esztergályos Cili szexet gyanít.
- Szilveszter gazda a legnagyobb király! A falusi diszkó mozgáskultúráját ("jó viszonyban vagyok én meg a tánc") finoman elegyíti a felvilágosodás előtti feudális kultúra hímsovinizmusával ("nehéz az, hogy egy nő mondja meg, hogy mit csináljak"), magát a koreográfiát pedig seggcsapkodós mozdulatokkal teljesíti ki, fittyet hányva partnere útközben leszakadó mikroportjára. Pici nagy karriert jósol nekik az eljövendő falunapokon.

A zsűrit csak fél szemmel figyeljük (kivéve Esztergályos művésznőt, aki lehengerlő lelkesedéssel hadonássza végig a műsort), a pontozást még úgy sem; meggyőződésünk, hogy az értékelés jelentéktelen mellékszereplő a Szombat Esti Lázban. Nem értjük a háromórás műsoridőt (ebben a produkcióban csak kettő van), és azon kapjuk magunkat, hogy hiányzik a kiabáló Ördög Nóra, de annyi baj legyen. A Szombat Esti Láz egy árnyalatnyit fakóbb és laposabb, mint volt, de még mindig bűnös élvezet. Annak azért örülünk, hogy most sokáig nem kell popslágerek szambafeldolgozásait hallgatnunk.