művészet Egon Schiele kiállítás program szabadidő
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Épp csak magunkhoz tértünk a Helmut Newton kiállítás provokatív képei után, amikor a Szépművészeti Múzeum olyan tárlatot nyitott meg a közönség előtt, ahol megint biztosra mentek: akit érdekelnek a század elejének újító művészeti irányzatai, az be fog térni az impozáns falak közé festményeket és rajzokat nézegetni. A Life.hu az Egon Schiele és kora című kiállításon járt.

Mert először a fejéhez kap az, aki volt már a bécsi Leopold Múzeumban - ahol Egon Schiele osztrák festőművész munkáiból a leggazdagabb gyűjtemény található a világon -, hogy Pesten vajon sikerül-e azt a víziókkal teli időutazást átélni, mint aminek a bécsi kiállításon lehetünk részesei egy habos kávé elkortyolása előtt. Főleg, ha a látogató érzékenyen rezonál arra a lázadó zaklatottságra, ami jellemző az osztrák művészre és a bécsi expresszionizmus olyan alkotóira, mint Oskar Kokoschka, a 25 évesen öngyilkosságba menekülő Richard Gerstl, vagy Max Oppenheimer, akiknek szintén láthatók képei a kiállításon.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Kattints a képre a galériáért!

A tárlat két teremben 12 tematika köré csoportosítva mutatja be a XX. század elejének művészetét a legjelentősebb alkotók mintegy 80 munkáján keresztül: az Identitás, a Secession, az Örökség, a Bécsi korai expresszionizmus, Richard Gerstl, Oscar Kokoschka, az Emberábrázolás, a Stílusváltás Schiele alkotásain, az Anya gyermekével, a Bécsi modernizmus második generációja, az Erotika és Az utolsó évek művei.

Az első teremben Schiele híres, növényi motívumokkal komponált önarcképe fogadja (Önarckép lampionvirággal) a látogatót. A művész szuggesztív tekintettel figyeli a világot, kihívó pillantása szinte végigkíséri azt a kb. két és fél órát, amit érdemes a kiállításra szánni. "Önnön magamé vagyok, meg azoké, akik megkapják mindenemet (...)" - írta egyik versében. Schiele 3000 alkotása közül mintegy fele portré, azon belül 170 önarckép.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Egon Schiele: Önarckép lampionvirággal (1911) - Kattints a képekért!

Közülük is a kiállítás egyik legjobb darabja a Remeték című rejtélyes alkotása, amelyen a Schielét kísérő alakot sokan azonosították a híres festőművésszel és mentorral, Gustav Klimttel, de a művész halott édesapjával is. Ahogy nem lehet elmenni a Hasonmás II. (A halál és a férfi) című kép mellett sem: az egymás mögé helyezett két figura baljós kompozíciója elárulja: a művészt a kép alkotásakor fontos, az életet és a halált érintő kérdések foglalkoztathatták. Az Önarcképek mellett figyelemreméltó a Fa késő ősszel című olajfestménye is, amin éppúgy érződik a japán művészet, mint Van Gogh hatása, de a szögletes vonalvezetés már a művész sajátos és érzékeny stílusát tükrözi."Újat akarok látni, újat akarok megismerni, sötét tavakat kóstolni, recsegő fákat, vad szeleket látni, korhadt kerítéseket bámulni (...)" - írta 1910 tavaszán.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Egon Schiele: Remeték (1912)

Mert amíg a század eleji Bécs műértő közönsége a szecesszió finom színeinek és formáinak bűvöletében élt, addig a látomások művésze arra törekedett kortársaival, hogy túllépjenek az uralkodó művészeti irányzatra jellemzős stílusjegyeken, és a képeket újra erős érzelmekkel, szimbólumokkal töltsék meg. Alkotásaik középpontjában az ember állt a lélek legtitkosabb rétegeit feltáró ábrázolásmóddal. Elég csak egy pillantást vetni Schiele a Térdelő nő meggypiros ruhában című képére, vagy eltűnődni Oskar Kokoschka Veronika kendője című alkotásán - a beesett arcú asszony kendőjén a szenvedést vértócsában úszó Krisztus-fej jelképezi.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Oskar Kokoschka: Veronika kendője (1911) - Kattints a fotókért!

Az ember ezek után rezignáltan hajt fejet a bécsi modernizmus első generációjának, Josef Engelhart vagy Carl Moll képei előtt, de visz tovább a kielégítetlen kíváncsiság a második terembe, ahol Schiele igazi stílusváltásának lehetünk tanúi.

A Csendélet könyvekkel c. nyitóképre most külön nem térnénk ki, a kubista hatásról árulkodó, rendezettséget sugalló festmény után ugyanis másféle hangulatú képek felé vesszük az irányt, amelyek akkor is ide kívánkoznak, ha az embernek fogalma sincs arról, hogy milyen viszony fűzte a művészt édesanyjához."Sokszor úgy áll velem szemben, mint idegen az idegennel szemben" - fájdalmas vallomás ez a festőzsenitől, ami a születés, anyává válás, mostohaanyaság, halott anya és gyermek fojtogató témájaként tér vissza a képein. Mint például azokon az alkotásokon, amelyek két különböző hangulatot teremtve szögezik az embert a festmények elé: a még meg nem született magzatát ölelő Halott anya és az Anya gyermekével II. hatalmas szemű csecsemője az anya védő ölelésében. Marie Schiele ugyanis képtelen volt fia feltétel nélküli elfogadására. Ez a problémás viszony és a bizonytalan jövő képe - ekkor már javában tombolt a világháború Európában - talán az Anya két gyermekével II. című komor hangulatú festményén bomlik ki a legplasztikusabban: Schiele a húgának, Gertinek és sógorának, Anton Peschka festőnek ajándékozta a festményt, amelyen egy sovány, halott szemű anya hajol színes ruhába csomagolt csecsemője felé, míg másik gyermeke lehunyt szemmel nyugszik a térdén.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Egon Schiele: Anya két gyermekével II. (1915)

Szinte vonzza a tekintetet a teret uraló másik monumentális kép, a Fekvő nő című akt is, amely jó példája annak, hogy Schiele az emberi testet és emberi kapcsolatokat nem előre kitalált művészi beállításokban kívánta ábrázolni, hanem a maguk természetességében komoly szexuális töltettel. Ilyen a Fekvő nő vörös harisnyakötőben című alkotása, az összekucorodott pózban teljesen védtelen Térdelő nő lehajtott fejjel, a Szerelmeskedők egzaltált, gyönyört kereső párja vagy az Ölelkező lányok leszbikus összesimulása. Mivel a közönség leginkább megbotránkoztató aktképeiről ismeri a művészt, itt pici hiányérzetünk támadt: a kiállítás még többet elbírt volna ezekből az alkotásokból, és nem csak a múzeumi boltokban kapható utánnyomott szuveníreken.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Egon Schiele: Fekvő nő (1917) - Nézd meg a többi képet is!

Még akkor is, ha Koloman Moser Vénusz a Grottában című képe kárpótol bennünket azzal az újszerű látásmóddal, amivel Vénusz születését értelmezte a művész: szakítva a Botticelli-féle hagyománnyal, a római istennő a képen nem kagylóhéjon egyensúlyozva úszik a part felé, hanem egy anyaméhet szimbolizáló leplet tart a kezében az arányos női test ábrázolásának minden szépségével.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Koloman Moser: Vénusz a Grottában (1914)

A spanyolnáthában meghalt Schielének, a csupa szem, csupa kéz művésznek mindössze 28 év adatott, hogy görcsös alakjaival felfedje az emberi test minden nyomorúságát, bemutassa a lélek legmélyebb titkait, és kortársaival olyan művészi forradalmat indítson el, amely páratlan volt a maga korában, és ami pont elég ahhoz, hogy újra és újra elmenjünk megnézni a képeit bárhol is állítsák ki azokat a világon.

Forrás: AFP
Forrás: AFP
Kövesd az Akkor és most oldalt a Facebookon!


Érdekel a retró? A régi idők nagy filmjei, zenéi, sztárjai? Kövesd az Akkor és most oldalt és szemezgess a gyönyörű fotókból és képösszeállításokból.


IRÁNY A FACEBOOK ÉS AZ AKKOR ÉS MOST OLDAL!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.