Nagyon ritka, hogy Amerikában egy Hollywoodtól független gyártásban készülő, kis költségvetésű film akkora visszhangot váltson ki, mint A messzi dél vadjai. Néhány kategóriában még az Oscarra is esélyesnek tartják, rendezői fődíjat kapott Cannes-ban, és további 35 fesztiválelismerést gyűjtött be mindezidáig. A dolog pláne meglepő, ha azt tekintjük, hogy a film elbeszélésmódja mennyire nem hagyományos: gyakran töredékes képsorokban vagy a főhős narrációjával aláfestett zenés montázsokban bontja ki a történetet. A dolog viszont egyáltalán nem meglepő, ha azt a hihetetlen energiát, eredetiséget, felszabadultságot tekintjük, ami A messzi dél vadjainak minden képkockájából (és a rendező által jegyzett zenéből) sugárzik.
A speciális filmnyelv indoka amúgy az (is), hogy a film egy kislány, a tüneményes főszereplő Hushpuppy szemszögéből, kvázi az ő elbeszélésében mutatja be a történetet. Hushpuppy az édesapjával, az iszákos és hirtelen haragú, de szerető szívű Winkkel él egy civilizációból kivonult, nomád körülmények között létező, de annál szabadabb kis közösségben, a tengerparti Teknőben. A Teknő vidéke, az ott élő emberek és pláne a később megérkező mitikus erejű vihar New Orleans környékére helyezné a történetet (és arrafelé is forgatták), ám ez a film egy alternatív világban játszódik - ha nem történnének benne igazán drámai és szomorú dolgok is, azt mondanánk: egy mesevilágban - ami azonban épp csak egy hajszálnyival tér el a "valóságtól", emiatt pedig sokkal zavarba ejtőbb, mint ha akár abban játszódna, akár egy teljesen fiktív környezetben.
Hushpuppy tehát itt él az apukájával, mivel az anyukája már rég elhagyta őket, csupán egy szakadt trikó maradt utána, amivel időnként a kislány az anyja helyett beszélget. Az apja pedig nem ritkán magára hagyja, de ez még a kisebb baj: a betegsége réven tudható, hogy nemsokára végleg el kell mennie. Ráadásul megérkezik az óriási vihar is Teknőbe, ami víz alá temeti az egész közösséget, így mindent újra kell kezdeni és újra kell gondolni, Hushpuppynak pedig idő előtt szembe kell néznie olyasmikkel, amikkel csak a felnőtteknek kéne.
A messzi dél vadjai hírnevének egyik fő eleme (persze a film minőségén kívül) a főszereplőinek személye. Az apát játszó Dwight Henry teljesen amatőr, ebben a filmben színészkedett először. A kislányt alakító Quvenzhané Wallist pedig sok-sok jelentkező közül választották ki, és telitalálatnak bizonyult: ő viszi el igazából az egész filmet, a jelenléte a filmvásznon nehezen feledhető. (Nem véletlen, hogy azóta már mindketten szerepet kaptak komoly nemzetközi produkciókban is.)
A messzi dél vadjai különleges moziélmény: nem hagyományos film, amely talán az első pillanatokban szokatlanul hat, és igényel némi közreműködést a nézőjétől is, de aztán bőségesen kárpótol minden erőfeszítésért.
Tippünk: Nézd meg a film előzetesét!
|
Kiknek ajánljuk?
- akik egy különleges filmélményre vágynak
Kiknek nem ajánljuk?
- akik a hagyományos formájú elbeszéléshez ragaszkodnak
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.