Az énekesnő hamarosan beletekinthet a fiatalságába, visszanézheti, hogyan állt színpadra a tévézés kezdetekor, és mit csinálna ma már másképpen.
„Mennyire rohan az idő, olyan, mintha mindez csak tegnap történt volna és nem ötven évvel ezelőtt. Kíváncsian várom, hogyan néztünk ki fiatalon. Az egyik szemem sír, a másik nevet, amikor majd megnézem a produkciót. Magunkat visszanézni felkavaró és megrázó élmény, de ugyanakkor örülünk, hogy még itt vagyunk, és mindnyájunknak kicsit könnyes a szeme, amikor nézzük a régi kollégákat, Tamási Esztert, Takács Józsefet, Varga Marikát, akiket jól ismertünk, és már nincsenek velünk. Nosztalgikus hangulatban, a sírás határán vagyok, amikor előttem a múltam. Ezt a felvételt, amit majd lejátszanak, nem láttuk, nem voltak visszatekintések az évekkel ezelőtti produkciókra"
A magyar televíziózással együtt lettünk ismertek, 1964-ben már szerepeltem a tévében, innen datálom a profi működésemet. Ez nem volt kitaposott út, nem láthattuk a kollégáktól, hogyan kell bejönni a színpadra, beszélni. Mi ezt magunknak teremtettük meg. Elég erős egyéniségek voltunk, akiknek nem segítettek stylistok, fodrászok abban, hogyan kell kinézni, mindenki a saját karakterének, egyéniségének megfelelően viselkedett. Éppen ezért megkülönböztethetők voltunk, nem váltunk tucattermékké, pedig lehet, hogy akartunk volna. A televíziózás úttörő dolog volt, és mi szervesen hozzánőttünk az ország életéhez." -mesélte Kati, aki saját feldolgozott dalaival szemben elég kritikus.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.