Sokszor jártam nála, az ajtaja mindig nyitva állt a kíváncsiskodó újságírók előtt. Ő volt az a művésznő, akinek a legnagyobb bajban, a házát is elöntő árvízből való menekülés közben is volt egy kedves szava a munkáját végző újságírókhoz.
Akkor ismertem meg közelebbről Zsuzsát, amikor hét évvel ezelőtt budai házából a Római-partra költözött. Emlékszem, mennyire fájó szívvel vált meg életének 31 évig színhelyéül szolgáló ingatlanától, amelyért éjjel-nappal dolgozott. A Vidám Színpad egykori tagja kevéske nyugdíjából már nem tudta a házat fenntartani és kénytelen volt kisebbre cserélni. Új otthonába nem egyedül költözött be, vele tartott 9 éves, 112 kilogrammos kutyája, Baba, a bernáthegyi, akit kölyökként kapott Anettkától. Hatalmas élettársa öt évvel ezelőtt költözött az örök vadászmezőkre. Halála nagyon megviselte a művésznőt, ugyanis a kutya szenvedéseit látva neki kellett meghoznia a végleges döntést, amibe majd' beleszakadt a szíve. Talán ettől a ponttól lett egyre magányosabb és depressziósabb, és hiába akartak neki többen is új kutyát ajándékozni, már visszautasította. Nem akarta, hogy az állat attól szenvedjen majd, hogy ő előbb távozik az élők sorából. Egészsége megroppant, de gerincsérve miatt nem akart kórházba feküdni. Úgy gondolta, hogy onnan már nem jönne ki élve, a műtőasztalon halna meg. Az elmúlt években már szinte várta a halált, pedig hála kollégáinak, rövidebb időszakokra kilábalt a súlyos lelki válságból. Napról napra élt, kevéske nyugdíját már nem tudta kiegészíteni fellépésekkel. Hála egy csongrádi házaspárnak, nem kellett ismét megválnia otthonától, ugyanis minden hónapban annyival támogatták, hogy ki tudja fizetni a rezsijét. Nemcsak ők, szomszédai és ismerősei is igyekeztek önzetlenül a segítségére sietni. Amikor házát legutóbb, tavaly nyáron elöntötte az árvíz, rengetegen jelentkeztek, hogy segítenének rendbe hozni a károkat és többen felajánlották, hogy költözzön hozzájuk. Hiába szerette mindenki, ekkor már nem volt túl optimista, életét kilátástalannak nevezte és úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne sokáig élni. Rá nyolc hónapra meghalt. Isten nyugosztalja!
Csala Zsuzsa
Csala Zsuzsa 1933. július 9-én született Újpesten. Tagja volt 1954-től 1959-ig az Állami Déryné Színháznak, 1959-től 1960-ig az egri Gárdonyi Géza Színháznak, majd 1960-tól negyven évig a budapesti Vidám Színpadnak, majd a Budaörsi Játékszín tagja lett. Később az újjáalakult Vidám Színpadhoz szerződött. Több száz színpadi és televíziós szerepet játszott el, filmen például a Noszty-fiú esete Tóth Marival vagy a Nem szoktam hazudni című alkotásokban láthatta a közönség. Ő volt Ursula, Bubó doktor asszisztensnőjének hangja a Kérem a következőt című rajzfilmsorozatban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.