Istenes Bence: „Nehezen szakítok, mert félek az elszakadástól"

Istenes Bence vidám, pozitív lényével pillanatok alatt felpörgeti a környezetét, még akkor is, ha éppen esik kint az eső, és beköszöntött az ősz. Amikor leültünk beszélgetni, olyan volt, mintha egy közeli baráttal csevegnék, semmi megjátszás vagy sztárallűr.

Kezdjük a legújabb műsoroddal, a Vigyél el! randishow-val. Hogyan tudtál ennyi nőt kordában tartani?
Nagyon nehezen! Beigazolódott néhány tipikus női sztereotípia. Hiába mondtuk nekik, hogy mielőtt kezdődik a forgatás, mindent intézzenek el. A munka második percében – és tényleg nem túlzok – már törte a cipő a lábukat, nem tetszett a ruha, és más hasonló csajos problémák jöttek elő.

Érdekes, amit mondasz, azt gondolnám, hogy aki bejut egy ilyen műsorba, sok casting után, az nem panaszkodik, hanem odateszi magát.
Nagyon örültek, hogy bekerültek, de mindenki önmagát adta, a személyiségüknek ezek a megnyilvánulások is a részei. Ennek ellenére nem viselkedtek idegesítően a lányok, szerintem egytől egyig igazán jó karakterek. Vannak kedvenceim is, és van olyan is, aki nagyon bejött – persze nem úgy, mint nő, hanem mint személyiség.

Volt olyan, aki rád nyomult, aki flörtölgetett veled?
Nem éreztem, lehet, hogy volt, de úgy kezeltem ezt a szituációt, hogy véletlenül se adjak támadási felületet. Ők a szingli pasikra koncentráltak, nem rám.

Az interneten vagy egy ilyen típusú műsorban szerinted működhet a párkeresés?
Az internetben nem hiszek, én magam is próbáltam régebben, de soha nem jött be. Általában nem olyan volt a lány élőben, mint a képen. Inkább a személyes találkozások híve vagyok, ahol van lehetőségünk arra, hogy kialakuljon közöttünk a kémia. A műsor meg egyelőre egy jó buli, a szereplők is így fogják fel, aztán majd kiderül, születik-e itt komolyabb kapcsolat.

Csobot Adél, a párod nem volt féltékeny, hogy a forgatásokon sok lány vesz körbe?
Nem! Én is azt hittem, hogy féltékeny lesz, de felnőtt módon kezeli, tisztában van vele, hogy ez a munkám része. Amikor az első műsort leültünk megnézni, ő sem tudta, hogy mire számítson, de végül együtt nevettünk az egész show-n.

Megtanultad az elengedést, hiszen ezek az élmények megedzettek...
Szerintem ezt nem lehet megszokni. Nagyon rettegek, hogy elvesztek bárkit, aki közel áll hozzám, mert soha többé nem akarom átélni azt az érzést, amit gyerekkoromban. Nagyon sokszor bennem van, hogy visszamennék Németországba, de már nem bírnám hátrahagyni az itteni életem. Szerintem azért is szakítok nagyon nehezen, mert félek az elszakadástól. Annak ellenére, hogy tudom, a Jóisten tanítani akar, és minden hullámvölgy után újabb pozitívumok érnek.

Elégedett vagy az életeddel?
Igen, elégedett és boldog vagyok. De ez nem azt jelenti, hogy elértem mindent, amit akartam, és ezzel hátradőlök. Mindig szeretnék többet tanulni, szakmailag feljebb lépni, előrehaladni a párkapcsolatban.

Nyáron sokat utaztál, voltál Costa Ricán, Korfun, Adéllal Horvátországban. Ezeket az utazásokat te szervezed meg?
Costa Ricán és Korfun kint forgattak a barátaim, és amikor befejezték a munkát, kiutaztam hozzájuk. Közép-Amerikában egy helyi lánynál laktunk, egy garázsban, motort béreltünk, szörföztünk. Imádtam! Ebben az évben sokat szerettem volna utazni, mert rég volt ilyen hosszú szabadságom. Adéllal három napra tudtunk elmenni, annyira szoros az időbeosztásunk, és nehezen tudjuk összeegyeztetni a teendőinket.

Ki áll hozzád a legközelebb?
Az egész világon? Jó kérdés! Nehéz döntenem Adél és az édesanyám között, de mégis édesanyámat mondom. Adél a társam és a barátom, de a nagyszüleimmel és az apukámmal is jó a viszonyom. Emellett a barátaim is nagyon fontosak számomra.

Adél beilleszkedett a baráti körödbe?
Igen. Most már mindenki hozza a barátnőjét, egyre több a lányos program. Az egyik barátom megkérte a barátnője kezét, a másik pedig már a családalapításon gondolkodik.

Számodra fontos a házasság?
Igen, de semmihez nem ragaszkodom görcsösen, majd minden jön a maga idejében.