Szecsődi Kari: Megtanultam nőként élni, lassan jöhet a végleges lépés

Szolidan felöltözve, hosszú barna hajjal érkezett az interjúra Szecsődi Kari. A Life.hu jelen volt Kari életnek korábbi jelentős mozzanatánál is, amikor először megtekintette újdonsült kebleit.

Hogy érzed magadat, amióta nőként éled a világodat?

Egy percig sem bántam meg, hogy a nemátalakító műtétsorozat első lépéseként melleket csináltattam magamnak. Számomra ez természetes folyamat volt, nem egy hirtelen ötlet. Éreztem, hogy erre van szükségem, ez olyan természetesnek tűnt, mint ahogy egy bakfislányból nő lesz. Belőlem ez lett.

Nem bántanak?

Néha a fórumokon odamondogatnak. Nem bántanak, elfogadnak, tudomásul vesznek, meg is értenek. Régen kilógtam a sorból, most azt érzem, hogy ezzel nincs baj. Átlagos életet élek, tömegközlekedéssel utazom, hétvégente piacon vásárolok. Normális, heteró szórakozóhelyekre járok bulizni, ahol természetes a látványom, nem csodálkozik rám senki. Beleolvadok a tömegbe.

Már meg sem bámulnak?

Már azt sem, régen többször előfordult. Ehhez az is hozzájárult, hogy őszintén beszéltem a médiában az átalakulásomról, nem csináltam ebből sohasem titkot. Arra rájöttem, hogy nem úgy tálaltam a dolgokat, ahogy kellett volna, de ez most lecsendesedett, végre beilleszkedtem. Ami zavar, hogy itthon, akármit is csinálok, hiába vagyok kedves mindenkivel, nekem normális életem nem lehet.

Külföldön miben kezelnek másképpen?

Sokszor próbálkoztam a zene területén és civil szakmával is, de nekünk, transzszexuálisoknak nagyon nehéz dolgunk van. Itthon nem vesznek fel még konyhai kisegítőnek sem, mert transz vagyok. Volt egy időszak, amikor pénzt kellett keresnem, szerettem volna egy jobb hírű éjszakai bárban elhelyezkedni, hiába. Utána arra gondoltam, hogy visszanyúlok a szakmámhoz, ami fodrász és sminkes. Kedvesek voltak velem, kaptam próbanapokat, de rájöttem, a másságom miatt ez sem működik. Külföldön akárhogy kinézhetek, akármi lehetek, bármilyen munkát könnyen tudok szerezni, azt sem tudom, melyiket vállaljam el.

El kell hagynod az országot, hogy boldoguljál?

Itthon már nem is töröm magam, hisz nem kapok bizalmat sem a szakmától, sem a munkaadóktól. Kijárok Németországba, ahol egy afro bárban énekelek. Egyelőre itt találtam meg a számításaimat. Örömmel fogadtak, nem érzek semmiféle megkülönböztetést. Annyira furcsa, hogy Nyugat-Európában pofon egyszerű volt munkát találnom. Először remegő gyomorral utaztam ki, majd két városban is megvetettem a lábamat. Néha úgy érzem, hogy a civil, hétköznapi munka is érdekelne, ha jönne egy jó lehetőség. De a szívemben zenésznek érzem magam.

Szép a kezed, ápolt..

A transzexuálisok attól lesznek nőiesek, hogy szedik a sok hormont, botoxoztatnak. Én életemben nem nyúltam ezekhez a szerekhez, jó a genetikám. Amikor az orvosom felmérte a hormonháztartásomat, megtiltotta, hogy valamiféle hormont szedjek a kasztrálás előtt. Már alapból sok női hormon van a szervezetemben, ettől szép a bőröm. De odafigyelek magamra.

Megállsz a tükör előtt, és csodálod a testedet? Szépnek látod magadat?

Régebben, amikor kész lett a mellem, órákat töltöttem a tükör előtt, de sohase meztelenül. Egészben nem akartam látni a testemet, hisz gyűlölöm. Talán, ha testileg is teljesen olyan leszek, mint egy nő, ezt is megteszem. Tervben van a végső műtét, ahol véglegesen eltávolítják a férfiasságomat. Az orvosom, a barátaim, és én is úgy érzem, hogy csak akkor lehet belevágni a végleges nemátalakításba, ha minden rendben van körülöttem, minden szép és kerek. Most még nem az.

De mi hiányzik?

Most nem feltétlenül látom tisztán a következő pár hónapomat sem. Jó lenne, ha egy évet már látnék előre, vagy biztos lennék abban, hogy lesz miből befizetnem a csekkjeimet. Nem szégyellek erről beszélni, de a mai világban sok ember él nehezen, attól függetlenül, hogy milyen beállítottságú. Én 23 éves vagyok, 16 éves korom óta semmiféle segítségem nincsen. A családom nem tud támogatni. Most kellene fókuszálnom arra, hogy biztos pontot találjak, és utána legyen négy hónapom arra, hogy befeküdjek egy klinikára, majd felépüljek. Ez nem egy mellműtét, ahol két hét után már szaladgálsz. De nem csak anyag biztonság kellene a műtéthez. Lelki is.

Álmodozol a végleges átalakulásról?

Igen, maximum két-három éven belül meg kellene lennie. Lehet, hogy egyszer csak bekattanok, és megcsináltatom. De előbb meg kellett tanulnom nőként élni, nőként beilleszkedni, tök mindegy, hogy a lábam között mi található. Ez a műtét már nem a külvilágnak fontos, hanem nekem. Nehéz volt elfogadnom magamat és megtanulnom így élni, de sikerült. Ezért sem zavar, hogy egyelőre csak félig vagyok nő. Gondolok arra is, hogy egy nap a társamnak szüksége lesz arra, hogy teljesen átoperált legyek, ne csak a lelkem legyen olyan, mint egy nőé.

A családod hogy fogadja el az átváltozásodat?

Szerencsés vagyok, még apukám is, akivel nem jó a kapcsolatom, könnyen elfogadta. Valószínűleg ők előbb tudták, mint én, hogy más vagyok. Kiskoromban a karácsonyra kapott autót dühösen a földhöz vágtam, és reklamáltam, hogy mért nem olyan gyönyörű Barbi babát kaptam, mint a nővérem. Nem az apukámat csodáltam, hogy milyen jól focizik, hanem anyukámat, hogy hogy lehet ilyen szép. Igyekeztem mindenben utánozni a tükör előtt, ahogyan sminkelt, ahogyan énekelt a színpadon. Nyolcadikos voltam, amikor egy autóbalesetben meghalt. Énekesnő volt, így nekem a zene volt a természetes közegem. Elmondhatom, hogy az anyatejjel szívtam magamba a zene szeretetét.

Anyukámnak pont egy 8 hónapos szerződése volt, amikor velem volt várandós. Amikor rakoncátlankodtam a hasában elkezdett nekem énekelni és én is, ő is megnyugodtunk.

Emlékszel az ölelésére, illatára?

Mindenre. Volt egy időszak, amikor nem emlékeztem. Előfordult, hogy amikor az arcára, a mozdulataira gondoltam, egy nagyon régi kép ugrott be. Meg kellett néznem egy videófelvételt, hogy felfrissítsem a vonásait. Nagyon hiányzik. Ő volt a legfontosabb, a mindenem. Nem szidott és ostorozott folyton, hogy tanuljak. Mindig nagyon alkalmazkodott a lelki állapotomhoz. A barátaim imádták. Ha házibulit tartottam, elájultak tőle, mennyire aranyos és jó fej.

Ő is látta, hogy más vagy?

Nem mondta ki, de amikor észrevette, hogy elkezdem magam sminkelni, elgondolkozott rajta. Valószínűleg azzal a tudattal ment el, hogy valami nem kerek nálam. Rengetegszer hangoztatta, amikor szó volt a másságról, hogy a gyereke akármi is legyen, neki akkor is a gyereke marad.

A karácsonyt kikkel töltöd?

Karácsonykor nekem a családot a nővérem családja, a gyerekei és az imádott nagymamám jelenti. Ilyenkor előjönnek az emlékeim, hogy 10 évvel ezelőtt otthon, egy balatonkenesei, kisfiú külsejű kislány ült a karácsonyfa mellett, alig várta, hogy kibontsa az ajándékot, és boldog volt. Most egyedül vagyok, a családom szanaszét. Néha azon gondolkozom, de jó lenne, ha a párommal kettesben karácsonyozhatnék.

Van párod?

Nem vagyok kapcsolatfüggő, de közben meghalok, hogy legyen valakim. Be akarom magamnak magyarázni, hogy kizárólag magamra kell fókuszálnom. Most is van párom, tartozom valakihez, és valaki tartozik hozzám. Ő külföldi. Én a külföldi férfiak mellett, egy más típusú karakterrel vagyok boldog.

Nőként és férfiként is voltál szerelmes?

Amikor fiúként éltem, még nagyon fiatal voltam, tizenéves. Akkor az ember nem szerelmes, csak fellángol, jár valakivel. Én a párkapcsolatot csak a jelenlegi külsőmmel kezdtem megélni, így nem érzem a különbséget. Belsőleg semmit sem változtam. Nem vettem fel női tulajdonságokat, hisz azok mindig is voltak.

Bulizós vagy inkább házias vagy?

Pörgős vagyok, szeretek bulizni, sétálni, kávézni, étterembe menni. A párom a legboldogabb akkor volt, amikor otthon úgy viselkedtem, mint egy háziasszony, mostam, főztem, takarítottam. Akkor szeretett belém, amikor egy kendővel a fejemen a konyhában készítettem a kedvenc ételét. Ez a kép megfogta. Azt szeretjük, ha nincs külvilág, csak mi ketten vagyunk otthon. Hétköznapi életet szeretnék élni, abban van a legtöbb boldogság, nem abban, hogy felismernek, hogy ismert vagy. Még csak 23 éves vagyok, de már sok mindent kipróbáltam. Korábban azt hittem, hogy a sztárság jelenti a boldogságot, az ezzel járó bulik, a feltűnőség, a botrányok. Megváltoztam, felnőttem, most igazán tudom, hogy mit akarok.