„Hello, Jim,
Eltelt pár nap azóta, hogy azt mondtam, válaszolok neked. Újból és újból leültem azzal az elhatározással, hogy most írok neked, de nem akarok emlékezni, még csak gondolni sem akarok rá. Pedig sok mindent szeretnék mondani, aminek egy részét lehet, hogy nem akarod majd hallani, de úgy érzem, hogy már csak ez a lehetőségem maradt, hogy lezárjam ezt az ügyet. Szóval a legnehezebb részével kezdem, amire még nem kaptam választ.
Semmi eredménye nem volt annak, amit eddig tettem. Amire szükségem volt, amit akartam, amire azt mondták, hogy megkapom, azt nem kaptam meg. Nem a pénzről beszélek. Ha az ügyvédemen múlna, bíróságon kötöttünk volna ki, de ennek elejét vettem. Mert csak még több pénzért menne a pereskedés, és sohasem kapnám meg, amit valójában akarok. Vérfürdő lenne az ügyvédek között, és ez egyre távolabb vinne a lényegtől és az igazságtól. Azt akarom, hogy kérj bocsánatot, tisztelj meg annyira, hogy vállalod a felelősséget.
Hogy azt mondd nekem: „Szándékosan vagy nem, de én adtam neked ezt, és tudatában vagyok annak, hogy ez az egész hátralévő életedet befolyásolni fogja, a jövőbeli kapcsolataidat (vagy azoknak a hiányát). Mivel tehetem ezt jóvá?" Ehelyett tisztelettelenül viselkedtél velem, megaláztál, kurvának és opportunistának neveztél. Még azt a T. nevű lányt is odahoztad, aki eskü alatt hazudott.
Azt hiszem, hogy nem érted a lényeget, mintha ez az ügy nem érintene téged. Mintha én csak egy hálátlan kurva lennék, akiért te sokat tettél, én meg kihasználtalak. De ez egyszerűen nem igaz. Isten a tanúm, hogy mennyi szeretet van bennem az irányodba. Nem vagyok jó abban, hogy kifejezzem az érzéseimet, de ez örökre megváltoztatta az életem.
Huszonhét éves vagyok, és csak egy héj maradt belőlem, és még az is sérült. Az egy dolog, hogy érzelmileg és mentálisan össze kell szednem magam, minden ember szakított már, és vannak rossz élményei. Nehéz, de idővel továbblépnek, találkoznak valaki újjal, újrakezdik vele.
De adjuk hozzá a betegséget. Hogyan lép tovább így az ember, hogyan találkozik valaki újjal? Sérült vagyok és undorító. Amikor zuhanyozom, hánynom kell. Felizgulni... az meg mi? Biztosan nem olyan dolog, ami mostanában megtörténik velem. Én most már örökké sérült áru leszek, stigma égett rám.
Tehát el kell fogadnom egy olyan dolgot, amitől mindig is féltem: az egyedüllétet. Elhagyatva és magányosan létezni. Sok mindent el akartam mondani, de először ezt kellett kiírnom magamból, hátha megértesz engem, de az is lehet, hogy sohasem fogsz. Nagyon sok mindenért hálás vagyok, de ez a része a kapcsolatunknak sohasem lesz rendben. Még mindig meg tudok neked bocsátani, de először meg kell értened engem.
Sajnálom, hogy mindketten sebeket kaptunk. Nagyon szeretlek, Jim. Mindig is ott leszel a szívemben. Tudom, hogy mást kellett volna mondanom, de ez jött ki belőlem. Amiről a levelem első fele szólt, azt szeretném, ha elismernéd, de nem várom el tőled.
Légy jó magadhoz. Mindig is lesz szeretet a szívemben az irányodba. Imádkozom azért, hogy elégedett legyél, és hogy lelj békére az életben és a lelkedben.
A Te Harmatcsepped!"