Halálos veszélybe került Bódi Sylvi: 400 méternyit csúszott víz alatt a deszkájával: fotó

Life.hu

2018.03.03.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Bódi Sylvi nagy veszélybe került, amikor egy hatalmas hullám maga alá temette és 400 méteren át a víz alatt tartotta.

Az egyik nap, amikor a legnagyobbak voltak a hullámok, ott ültem én is a fiúkkal a vízben. Egyszercsak a semmiből megjelent egy hatalmas hullám, ami elől tisztán látszott, hogy nincs menekvés. Az volt az aznapi legnagyobb hullám!Hasra vágtam magam a deszkámon és olyan keményen eveztem, ahogy csak tudtam, bízván abban, hogy hátha valahogy átérek még rajta mielőtt megtörik. Az adott pillanatban alámerültem a deszkámmal (duck dive a szörfös nyelvben), de mivel a hullámnak brutális ereje volt, így vízalatt kitépte a kezemből a deszkát, mindkettőnket felszippantott és annak rendje és módja szerint odavágott az óceán aljára. Iszonyatosan erőszakos volt meg kell hagyni. Összesen annyit tudtam tenni, hogy védtem a karommal a fejemet, ha ne adj Isten nekicsapódnék a korall zátonynak. Igyekeztem kibírni levegővel és vártam, hogy a vihar elmúljon. Mivel ez az egész pont azon a részen történt ahol a hullám leszakadt, olyan intenzív erők hatottak rám, hogy kb. úgy éreztem magam, mint akin átment egy kamion. Teljesen kiszolgáltatott állapotban voltam. - mesélte Instagram oldalán Sylvi.

Ugyan a fiúknak a ‘Győzelem’ jelet mutatom…de a szitu elég necces volt… A szabadtüdős merüléseknek köszönhetően most már sokkal magabiztosabb vagyok víz alatt, amikor bedarál egy nagy hullám. 3-4 évvel ezelőtt egy hasonló helyzetben talán meg is fulladtam volna… Annak idején általában bepánikoltam, amikor egy nagyobb hullám hosszasan lent tartott. Mára megtanultam a helyzetet kezelni, sőt van, hogy egyenesen élvezem is a víz alatti “meccset”. Az egyik nap, amikor a legnagyobbak voltak a hullámok, ott ültem én is a fiúkkal a vízben. Egyszercsak a semmiből megjelent egy hatalmas hullám, ami elől tisztán látszott, hogy nincs menekvés. Az volt az aznapi legnagyobb hullám! Hasra vágtam magam a deszkámon és olyan keményen eveztem, ahogy csak tudtam, bízván abban, hogy hátha valahogy átérek még rajta mielőtt megtörik. Az adott pillanatban alámerültem a deszkámmal (duck dive a szörfös nyelvben), de mivel a hullámnak brutális ereje volt, így vízalatt kitépte a kezemből a deszkát, mindkettőnket felszippantott és annak rendje és módja szerint odavágott az óceán aljára. Iszonyatosan erőszakos volt meg kell hagyni. Összesen annyit tudtam tenni, hogy védtem a karommal a fejemet, ha ne adj Isten nekicsapódnék a korall zátonynak. Igyekeztem kibírni levegővel és vártam, hogy a vihar elmúljon. Mivel ez az egész pont azon a részen történt ahol a hullám leszakadt, olyan intenzív erők hatottak rám, hogy kb. úgy éreztem magam, mint akin átment egy kamion. Teljesen kiszolgáltatott állapotban voltam. A hullám nem sietett, szépen, ráérősen, jó sokáig lent tartott a víz alatt, s rángatott mindenfele, mint egy rongybabát. Egy ponton túl éreztem már, hogy jó lenne feljönni... Úgy voltam vele, hogy most már biztos hamarosan kienged a markából…de ez a pillanat csak nem akart olyan hamar elérkezni. Szinte éreztem a többi szörfös aggódó pillantását, amint a nagy fehér habban várják, hogy felbukkanjon a fejem. (Ilyenkor a szörfdeszka mindig hamarabb feljön.) Az igazság az, hogy ilyenkor senki nem tud semmit tenni, nem tudnak segíteni, teljesen ki van szolgáltatva az ember a természetnek, az elemeknek. A történet folytatódik itt lent kommentben. @pohnpei_surf_club @johnbarbs671

Sylvi Bódi (@sylvibodi) által megosztott bejegyzés, Márc 1., 2018, időpont: 8:50 (PST időzóna szerint)