Oláh Ibolya: "Sokszor küzdök a démonjaimmal" - Szily Nóra interjúja

Azt mondtad egyszer, hogy mindig másként látod a világot. Most épp milyen?

Még hullámzóbb. Őszintén szólva nem vagyok jó passzban, de igyekszem magam összekaparni. Most már hála a Jóistennek talán valami elkezdődik. Itt az Aida, kijött a negyedik válogatáslemezem, és decembertől lesznek fellépéseim. Egyre nehezebb a zenei szakma, de vannak konkrét terveim. Szeretnék majd csinálni egy musicalt. Túl sokat nem mondhatok el róla, mert össze kell rá kaparni a pénzt. Másrészt akarok csinálni egy olyan ötödik albumot, ami az enyém. Ezeken dolgozom, de most azt érzem, hogy valami új dolog közeledik. Valami pozitív. Ilyen ritkán van, de az a típus vagyok, aki addig megy, amíg meg nem kapja, amit szeretne. Írom a dalokat Szűcs Norbival, Orbán Tamás elkezdte a szövegeket, csak megállt a munka, mert nincs pénz. Pedig szeretnék egy klipet is.

Ha belőled szólnak majd a dalok, milyen hangulatuk lesz?

Nagyon mély és erős. Igazi letisztult rock, kőkemény szövegekkel. Volt nekünk egy rendszerváltásunk, azt hittük, hogy változott valami, de a nagy túrót! Hát ki szeretném énekelni magamból, ami bennem van.

Nálad elég hullámzó, hogy miként létezel a világban. Időnként eltűnsz, időnként feltűnsz.

Én el tudok tűnni. Tisztában vagyok azzal, hogy van olyan, amikor megy a szekér, és van olyan, amikor nem. Amikor nem megy, akkor születnek a jó dalok igazából. Amikor ilyen lelkiállapotban vagyok, akkor jönnek ki belőlem a legeslegjobb dolgok. Nem értem, miért. Ilyenkor az ember általában pusztítja magát. Mindig azt mondják, hogy Oláh Ibolya egy önsorsrontó, de ez nem igaz. Egyszer beszélgettem erről Popper Péterrel - Isten nyugosztalja -, hogy mitől van az, hogy a legnagyobb előadóknak, a zseniknek, mindig kell valami plusz. Alkotsz valamit, ott van az a mámor, az öröm, de mikor már megcsináltad, még kérsz abból a mámorból, még kell! Az emberek ilyenkor szoktak általában alkoholhoz, droghoz vagy hasonló szerekhez nyúlni. Tehát mi kitalálunk magunknak egy sajátos világot és abban élünk. Hol fent, hol lent.

Igen. Úgy voltam elkönyvelve, hogy Oláh Ibolya egy különc, egy betörhetetlen kanca. Pedig nem. Azt gondolom, hogy minden emberhez meg lehet találni a kulcsot. Valakihez nehezebb.

Hozzád milyen út vezet?

Ha normálisak velem az emberek. Ha nem ítélkeznek előre. Azt nem bírom.

Nyolc éve történt valami, amikor azt hihetted, hogy jön a kánaán.

Én nem vártam soha. Anno se hittem, amikor 2003-ban elkezdődött a Megasztár, hogy én leszek a világ közepe. Tudod, mit csináltam? Gyűjtöttem a pénzt, hogy el tudjak menni albérletbe. Mert tudtam, hogy az igazi megmérettetés a műsor után kezdődik. Ahhoz, hogy bizonyítani tudj a szakma krémjének, nagyon sokat kell dolgozni, de az is igaz, hogy sokat hibáztam. Jaj, ott volt Dés László. Elcsesztem, mert nagyon depis voltam, és nem ment a fejembe a dallam. Fellépés előtt egy héttel mondtam vissza a felkérést, amit nem lett volna szabad. Innentől kezdve elvágtam az utamat. Beismerem, vannak hibák, amiket elkövettem, és azt hiszem, hogy már soha nem tudom jóvátenni. Fáj.

Vannak olyan dolgok az elmúlt évekből, amikért haragszol magadra?

Igen. Amik nem voltak tudatosak! Csak az emberek ezt nem tudják. Én nagyon ösztönös vagyok, érzelemből csinálok mindent, azok vezetnek, és ez baj. Talán különc vagyok, vagy beteg... Nem tudom. Sokszor küzdök a démonjaimmal és időnként nagyon nehéz - akkor jön az alkohol, meg a többi, de most tiszta vagyok, és az is akarok maradni.

Ez egy döntés?

Igen, mert még nagyon fiatal vagyok, és nem akarom elcseszni az életemet. Láttam olyan embereket, akik tönkrementek. Én nem akarok. Nekem még rengeteg feladatom van.

Hol vannak a démonok?

Eltűntek. Most alkoholmentes sört iszom, vagy beveszek egy altatót, mert annyira rosszul alszom, hogy egyszerűen csak pörög, pörög az agyam, és nem tud leállni. Az jár a fejemben, hogy okosan csináljam a dolgokat, és hogy fönt tudjak maradni. Nagyon nehéz. Szeretnék még sokáig ebben a szakmában lenni, csak ne kelljen a piros szőnyegre rálépni. Én nem az a típusú előadó vagyok, aki felhív bárkit, hogy jaj, légyszi, írjál rólam, hadd legyek ott a bulvárban. Nem azért választottam ezt a pályát, hogy egyfolytában csillogjak-villogjak - én nem ezt akartam. Én egyszerűen imádom a zenét. Engem az mentett meg.

Sokat változtál?

Igen. Toleránsabb lettem magammal és a világgal. Csak az a baj, hogy a csápjaim jeleznek. Ha valaki nem őszinte, azt megérzem. Akkor ott van a távolságtartás. Óvatos vagyok. Figyelj! Az egész életem egy hatalmas bizonytalanság volt. Amire azt mondják, hogy ősbizalmatlanság. Beleszülettem a nem tudom mibe, jöttem-mentem, azt se tudtam, hogy ki kicsoda, mi merre van. Csak bolyongtam, mint annyian, akik úgy nőttek fel, mint én. Nehéz megtalálni a helyünket. Nagyon! Szerintem csoda, hogy ennyi idősen tudok még mosolyogni, élni. Végül is be tudtam illeszkedni a társadalomba - nem is értem, hogy miért csodálkoznak az emberek, hogy Oláh Ibolya bizalmatlan. Tényleg nem értem. Én egy nagyon magamnak való ember vagyok, és igazából akkor cserélődök ki, akkor vagyok más, amikor színpadra lépek.

Mit érzel ott fent?

Iszonyú jó beledögleni abba, amit csinálsz. Jönnek a dalok, meg lehet őrülni - még, még, még, és a végén meg mint a léggömb, puff - így szétrobbansz. Jobb, mint az orgazmus!

Ehhez képest hétköznap?

Dalokat írogatok és gyűjtögetem a pénzt. Legalábbis igyekszem.

Most nehezen élsz?

Nehezen. Bevallom őszintén, nehezen, de sosem éltem jól. Nem zavar. Én nem idegeskedek. Ha nincs pénz, nincs pénz. Érted?

Nem, pont az ellenkezőjéről. Én arról álmodoztam, hogy egy olyan ember akarok lenni, aki gyönyörű dolgokat csinál, de szerény marad, és úgy is él. Legyen annyi pénz, hogy tudjak mit enni, de a luxus nem érdekel.

De most nem könnyű pénzt keresni - a tehetségkutatók ontják a konkurenseket.

Nekem ők nem konkurenseim. Egymásnak lesznek azok.

Neked miért nem?

Mert én annál sokkal különlegesebb vagyok. Én olyat tudok csinálni, amit más nem. Ezt Geszti is megmondta, hogy én egy semleges dalt is felépítek, újjáélesztem, és él a dal. Nem csak elénekelem. Nem show-t csinálok. Nem ugrabugrálok.

Mindenki tudja, hogy különleges vagy, de mi az oka annak, hogy mégsem úgy fut a szekér, hogy elég fellépés legyen?

Az, hogy nincs menedzserem. Nem találtuk meg a közös hangot. Nézd, én nem vagyok egy nehéz eset, bár azt hiszik rólam. Egy a lényeg, hogy engedjenek önmagam maradni, hisz addig nem válok egyedi előadóvá, amíg azt teszem, amit a többiek!

Azért nem tudsz könnyen együtt dolgozni másokkal, mert mássá akarnak formálni?

Igen, és nem ismernek. Most döntöttünk Szurdi Mikivel, hogy hajlandó vagyok a változásra és most nem magamért, hanem érte. Ő úgy szeret engem, mintha a saját lánya lennék, ismer, és érzem, hogy szeret. Azt mondta, hogy elvállalja a menedzselésemet. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha vele dolgozhatnék. Ő kupált ki a színházban, és ő tanított meg beszélni. Nem tudtam elmondani egy ép mondatot. Megtanultam a színpadon úgy beszélni, hogy azt a legutolsó sorban is értik - ezeket mind neki köszönhetem!

Azt mondod, hogy Szurdi kedvéért képes vagy a változásra. Mikben?

Mindenben. Amikről beszéltem. Nem szedek minden vackot, nem megyek el mindenféle emberekkel. Nem. Vége.

Érzel magadban ennyi erőt?

Egyszer már megcsináltam.

Mitől zuhantál vissza?

Szerelmi csalódás ért. Nóri! Fájt már úgy a lelked, hogy fizikailag is sajgott a tested?

Igen.

Na! Akkor tudod, miről beszélek.

Ha már szerelem... "Robbant" a hír, hogy meleg vagy.

Nem szégyellem, igen, az vagyok. Én nem akarok hazudni az embereknek. Nem tudok úgy élni a társadalmi elvárások szerint, hogy egy pár az egy férfi és egy nő. Tudom, hogy azt tekintik normálisnak, de hát már a görögöknél is létezett ilyen szerelem! Utánanéztem ennek az egész dolognak. Nagyon érdekelt, hogy mitől van ez.

Neked nehéz volt fölismerni, rájönni és elfogadni?

Képzeld el, nem tudtam, mi ez! Elmentem egy szexuálpszichológushoz, hogy segítsen megérteni.

Mert addig pasik voltak? Nem?

Igen. Rengeteg. Úgy habzsoltam a férfiakat, mint annak a rendje.

És egyszer csak villant?

Nem. A pasik szóltak rám, hogy Ibi, te mit nézel? Ó, csak a táskáját, de persze nem. Amikor először egy nő megcsókolt, akkor azt mondtam, hogy halleluja! Éreztem, hogy nekem így és ez a teljesség.

Attól kezdve férfi már nem is érdekelt?

Hébe-hóba voltak, de nem azt adták, amire vágyom, ami kell.

Nem volt benned félelem, hogy megint itt van egy dolog, amiért ítélkezni fognak feletted? Ami provokatív?

Nem. Annyit kaptam már az élettől, az újságíróktól, a médiától, hogy egyszerűen ettől még erősebb lettem.

Igen. Figyelj! Ha azt mondom, hogy nem vagyok meleg és közben az emberek egy nővel látnak, akkor egy hazug embernek tartanának. Egyébként is be akartam volna jelenteni az ügyvédemmel, de megelőztek azzal a lesifotóval. Képzeld el, még a híradóban is benne voltunk. Én akkorát röhögtem, hogy még a könny is kicsordult a szememből, de engem nem zavar. Egy iszonyú nagy kő esett le a szívemről akkor, és ha valaki eljön a koncertemre vagy az előadásomra, akkor tudja, hogy az egy leszbikus nő. Hát megbolondulnék, ha nem lehetnék önmagam. Érted?

Akkor most egy felemás, küzdős, talpon maradós állapot van? Mert azért nem érzek kiegyensúlyozottságot.

Nem vagyok most kiegyensúlyozott, igyekszem dolgokról lemondani és összekaparni magam. Most ez zajlik.

Hányadszor már?

Stabil 4 év után, másfél éve voltam zuhanásban. Két hete vagyok okés. Óriási erő kell, és nagyon nehéz. Azt mondta az orvos, hogy ez azért van, mert kezd kitisztulni a szervezetem, kezdek tisztábban gondolkodni. Nagyon kemény, mert a saját magad harcát vívod meg. Az emberek nem tudják azt, hogy mennyit küzdök. Nagyon nincsenek tisztában egyébként Oláhval. Mert van az Oláh, az Ibolyka, az Ibi, a Móki, a Nyanya - ez mind én vagyok. Tehát mindig más ember.

De egyébként az Oláh az ki?

Oláh az egy bohókás.

És az Ibolyka?

Az gyerek.

Móki?

Az egy kedves mesebeli figura. Egy mókus.

És az Ibi?

Ő már komoly.

A Nyanya?

Bajok vannak a gerincemmel, de persze nem megyek el orvoshoz, mert nem, és amikor ülök, aztán felállok - mindig nyögök, mert nagyon fáj. Ezért lettem Nyanya.

Nem vagy "sok" egy kicsit?

Hát képzelheted. Nem egyszerű velem élni, főleg magamnak. Erről szól a küzdelem.

De most az Ibi van, az okos. Most ő irányít. Nem?

Most az Ibi van. Igen, és rendbe rakja az életem.

Hogy fog kinézni?

Azt bízd rám! Majd meglátod. Találkozzunk három hónap múlva!

Akkor rá fogok csodálkozni valamire?

Biztos lehetsz benne! Na, kezet rá! Oké?