Berki Krisztián: "Addig kellesz, amíg jó vagy"

Most szinte minden lépésedet nyomon követhetjük. Anno azt mondtad, épp az önvizsgálat, önismeret útján jársz.

Igen. A saját személyiségemet kerestem. De abban el lehet veszni. Mostanában sok pozitív visszajelzést kapok, de tudom, hogy a nézők többsége nő. Azért azt tudni kell, hogy ez a tévéshow - attól függetlenül, hogy a valós életemről szól, mégiscsak ott van a kamera. Hiába szoktam meg, hiába vannak velem napi 10-12 órát, nem adhatom teljesen önmagamat. A magánéletemet némiképp elveszítettem.

Akkor mégis mit ad neked ez a műsor?

Minden fölösleges dolgot le tudtam dobni. Sokkal jobban logisztikázom az életemet. Összeszedettebb lettem. A forgatások adnak egy rendszert és mellette a privát dolgaimra is vigyáznom kell. Amit eddig az üzleti ügyeimben félvállról vettem, azt ma teljes odaadással kell csinálnom, mert összesen fél napom van rájuk hetente.

Fegyelmezettségre tanított?

Igen, még jobban. Azt szoktam mondani, hogy bár felületesnek látszom, de nagyon alázatos és tudatos ember vagyok.

Ne haragudj, de sokszor tűnsz inkább egy öntelt hólyagnak, akinek csak a külsőségek számítanak. Ez te vagy, vagy a műsor kedvéért teszed?

Ez egy műsor, amiben benne vagyok én.

Felerősíted a karakterednek bizonyos vonásait?

Néha igen, és ez persze időnként kiveri a biztosítékot.

De számodra tényleg fontos a külcsín, ez szemmel látható!

Fontos a jó ruha, a szép autó, igen, egyrészt azért, mert jól érzi magát bennük az ember, másrészt pedig bizonyos területeken ezek eszközök. Sajnos. Amerikában fehér pólóban, farmerben, egy szép órával a kezemen is tudok üzletet kötni, de Magyarországon kellenek olyan külsőségek, amiknek egyébként semmi értelme.

De nem érzed azt, hogy eltolódott a hangsúly afelé, ami látszik? És hogy mi van bent, az kevéssé számít?

Magyarországon az senkit nem érdekel. Azt hallom vissza egy lánytársaságban, hogy a Berki milyen autóval érkezett. Nem azt, hogy rendes-e vagy nem, kedves-e vagy bunkó. A külsőségek sokkal fontosabbak. Mindenki erről beszél. Épp ezért ezeknek az embereknek nem akarok megfelelni. A barátaim, a partnereim pontosan tudják, nem azért járok szép autóval, hogy mutogassam, hanem mert abban érzem jól magam.

Úgy érzed, hogy félreért a világ vagy másképp kódolja azt, amit csinálsz? Míg valaki azt hiszi, hogy téged egy jó autó határoz meg, addig te…

Igen, addig én pont teszek rá. Egyébként vezetni se szeretek.

Azt is mondtad nekem, hogy nagyon zárkózott vagy, és igazából az ajtók zárva vannak a lelkedben.

Igen. Ez azóta is így van. A párommal persze más, de az emberek felé marad a zárkózottság. Annyi negatívummal találkozom, félinformációkból olyan dolgokat kreálnak… nem is engedem, hogy megérintsenek. Az igazságérzetemet szokta bántani, de nem foglalkozom velük. Elengedem. Egy ilyen tévéműsornak hihetetlen ereje van. Ezt most negatívumként mondom - akár a nagyon szoros baráti társaságban is félrevisz embereket.

Kicsit most a kapcsolataid is megmérettetnek?

Igen.

Ez nem ijesztő?

Felteszem a kérdést, hogy basszus, hát nem ismersz? Tényleg az emberek azt hiszik el, amit látnak? Nem gondolkodnak tovább? Nem akarják mélyebben megismerni a másikat, hanem csak és kizárólag azt hiszik el százszázalékosan, amit elolvasnak, vagy amit a tévében látnak? Természetesen azok is mi vagyunk, a mi életünk, de ez egy reality, amit Pamelával együtt igyekszünk profin csinálni.

Arra is emlékszem, nagyon szigorú vagy abban, hogy egy párkapcsolatban a bizalmad és a türelmed meddig tart.

Én azt várom a kapcsolatomtól, hogy megkérdőjelezhetetlen egység legyen. Ha ez nem fog működni, akkor nem leszek együtt a Pamelával. Erre is nagyon jó teszt ez a televíziós show. Sok féltékenységi jelenet van köztünk. Ha a páromat ki lehet zökkenteni, ha bármilyen külső hatás el tudja bizonytalanítani, akkor nem fog működni a kapcsolatunk. Akkor ez nem igazi szövetség. Olyan nő legyen mellettem, aki vakon megbízik bennem. Négyszemközt tegye fel a kérdéseit, de az arcán, a viselkedésén ne látsszon soha, hogy bármilyen szinten is kételkedik bennem. Most sokféle szituációt átélünk együtt és ez is hasznos tapasztalat.

Tiszteletben tartom, hogy a műsor kulisszatitkait nem árulhatod el. Beszéljünk rólad, rólatok. Miben más Pamela, mint az eddigi barátnőid?

Mellette kiegyensúlyozott voltam és békén hagyott. Vele éreztem először, hogy azt csinálhatok, amit akarok, és épp ezért haza akarok menni hozzá. Ha elenged, akkor vágyom arra, hogy otthon legyek. Ha gyanúsítgat és faggat, akkor nem. Most nehezebb vele. Ez betudható a szülésnek, a hormonoknak, hogy változott a teste. Természetesen türelmes vagyok és megértő, de remélem, hogy vissza fog állni.

Hogy mondhattad azt neki nem sokkal a szülés után, hogy "bálna”? Női lelkem lázadt!

Őszinte vagyok. Soha nem szóltam, hogy mit egyen és mit ne. Azt kértem, hogy ne kelljen azt hallgatnom, nem jó rá a ruha, narancsbőrös, nagydarab lett. Hagyjon engem békén! Az orvos megmondta, hogy 9-12 kiló a normális - ő egy húszast hízott…

Eljön egy határ és akkor keményen odaszólsz?

Én nem akarom őt megváltoztatni. De a "savazás” benne van az életünkben. Oda-vissza. Ez egy játszma.

Te mindig exhibicionista voltál? Ha másfél éve azt mondtam volna, hogy minden este képernyőn leszel - mit szóltál volna?

Nem tudom. A tévés szakemberek azt mondják, hogy érdekes a személyiségem. Én nem látom magam kívülről, mint ahogy nagyon sokszor nem látom a testemet sem reálisan - hogy nézek ki, milyen a formám -, ugyanúgy magammal sem vagyok mindig tisztában.

És amikor visszanézed a műsort?

Nem nézem vissza soha. A műsort sem, az interjúimat sem és nem olvasok fórumokat.

Miért?

Mert már elmúlt. A beszélgetésünket elküldöd majd nekem. Tartalmában esetleg átnézem, de mélységeiben nem. Rád bízom. Ez a te szakterületed, és én köszönöm ezt a beszélgetést. Nem kívánok beleszólni, kihúzni bármit, amit te fontosnak érzel. Velem ilyen szempontból könnyű - szerintem.

Ha visszanéznéd, visszaolvasnád mindazt, ami megjelenik, talán okulhatnál belőlük - mit lehetne másképp csinálni.

Szerintem elbizonytalanodnék, és az nem lenne jó. Azt mondanám, hogy basszus, csinálhattam volna jobban! A múltat nem tudom újraélni, úgyhogy inkább elengedem. Persze megkérdezem azokat az embereket, akiknek adok a véleményére. A reality azért érdekes, mert igazából nincsenek olyan instrukciók, hogy rosszul csinálod, vagy jól. Többször rákérdeztem és azt mondták, "Jól tolod!”. Vagy ott van a közösségi oldalam, amit megvett egy közösségi médiával foglalkozó cég. Ugyanúgy én töltöm, én csinálom, én hozom a szponzorokat, nem szólnak bele. Szerintük jól működtetem.

Ha már a közösségi oldaladat említed… Ott sokkal mélyebb, motiválóbb és inspirálóbb mondatokat fogalmazol, mint amit a tévében látottak alapján feltételeznék tőled.

Ilyen vagyok esténként otthon. Ez az, ami engem is elindít. Nem magamról írok, hanem arról, hogy véleményem szerint miként lehet valaki sikeres, hogyan válhat valaki egyéniséggé. Nem biztos, hogy ugyanaz vagyok, csak szeretnék az lenni én is. Olyan mondatokat szedek össze innen-onnan, amik szerintem inspirálók.

Sikeres vagy.

Kinek mi a siker? Két évvel ezelőtt, amikor velem szemben ült egy háromgyermekes apuka, akinek gyönyörű családja van, akkor megkérdeztem tőle: most melyikünk a sikeres? Én ülök a Porschéban, leszolizva, kopaszon, te pedig 3 gyerekkel elmész és vasárnap együtt ebédeltek. Miközben én vasárnap reggel elmegyek edzeni, aztán egyedül vagyok.

Neked mi a siker?

Nem tudom. Mindig új kihívást kell találnom, ami motivál. Amíg megcsinálom, addig érdekel, utána már nem. Felépítek egy céget, és amikor már működik, odaadom a menedzsmentnek.

Megvolt a foci is, aztán a testépítés. De mondd, minek kell nekimenni a jéghideg Dunának?! Miért kell folyamatosan a határaidat feszegetni?

Ez valószínűleg betegség. Épp most gondolkodtam el rajta. Nem tudom, hogy miért van bennem ez a bizonyítási kényszer. Kinek akarok megfelelni? Úgy tűnik, hogy magamnak nem tudok soha megfelelni.

Félelem sincs benned?

Nem félek semmitől és senkitől. Csak magamban bízom, nem bízhatok másban. Legalábbis úgy érzem. Nem tudom, hol a határ. Ugye, van fizikai és szellemi, gondolati határ, mindet szeretném kitolni. Elérni valamit és aztán menni tovább. Ebben vagyok a legjobb - újra és újra találni egy következő feladatot. Egyébként most érzem, hogy talán olyan mélységig sikerül a személyiségjegyeket kibogoznom, hogy szeretnék life coach lenni. Elvégeztem egy képzést is, és azt hiszem, tudok hatni az emberekre. Picit példakép lettem a fiataloknál, amire sokan azt mondják, hogy nehogy már egy Berki legyen a minta! De mégis azzá váltam. Tartok előadásokat középvezetőknek, felsővezetőknek, coacholok embereket…

Nem félsz attól, hogy ez a fajta bulvár jelenlét hiteltelenít?

Kell, hogy legyen átmenet. Ahhoz, hogy én legyek a legjobb coach Magyarországon, és engem keressenek meg a legtöbben, kell egyfajta ismertség. Nem népszerűség - ismertség. A bulvárral nem tudok hitelességet és népszerűséget elérni, de ismertséget mindenképpen. Azt kell később átváltani szakmaivá és népszerűvé tenni. Ez egy hosszabb folyamat lesz.

A szimatod súg, hogy épp mire mondasz igent?

Mindent emocionálisan csinálok. Meglátom a lehetőségeket. Akikkel personal brandingről beszélgetek, vagy ha előadást tartok, senki nem hiszi el, hogy érzésből tolom. Azt gondolják, hogy egy nagyon tudatos csapat áll mögöttem, merthogy anyagilag megtehetem, de nem erről van szó. Mindent egyedül csinálok.

Ha elmennék hozzád coachingra, hogy kezdenéd?

Manapság az emberek két dolog miatt jönnek. Az egyik a párkapcsolat, a másik pedig a karrier. Nagyon fontos, hogy a múltaddal nem foglalkoznék. Nem az érdekel, hogy miért jutottál abba a helyzetbe, ahol vagy, hanem arra koncentrálnék, hogy merre kell tartanod.

A múltat el kell engedni - ahogy már mondtad...

Igen. Nagyon furcsa, hogy Berki Krisztián mindent el tud engedni. Ez derült ki, amikor elmentem egy szakemberhez. Eddig nem éreztem érzelmi kötődést igazán semmi és senki iránt. Talán a német dogom volt az első, ami számított. És most a lányom. És brutálisan jó! Nagyon komoly. Az, hogy csak rám mosolyog…

Itt ül velem szemben egy alfahím, és ellágyul az arca, ahogy a lánya szóba kerül… Ő van. És mi lesz még? 2014 a média éve?

Nem tudom. A televíziós szakemberek biztosan tudják, hogy nekem miért kell az Édes életben szerepelnem, vagy mikor lesz esetleg saját show-m, vagy mi az, ami belőlem kihozható. Rájuk bízom. Tudom, hogy ez is egy piac. Egy legális emberkereskedelem. Ugyanolyan, mint a futball. Addig kellesz, amíg jó vagy.

A tehetségedben nem kételkedsz?

Nem vagyok tehetséges. Amire azt szoktuk mondani, hogy tehetség, azt nem érzed, mert az van. Az egy veled született dolog. Azt tudom, hogy olyan mértékű akaraterőm van, ami általában egy átlagembernek nincs. A teherbírásom, az eltökéltségem, az alázatom, az odafigyelésem.

Te az vagy, akit ledobnának a dzsungelbe és hazajönnél.

Persze. De csak akkor, ha haza akarnék jönni. Ha én akarnám.

Mi a cél, Krisztián? Ki legyél?

Nem tudom. Nem véletlenül van kiírva a Facebook oldalamra annyi jellemző. És nincs is ott minden. Szövetségi kapitány, sportoló, celeb, lehetőség-menedzser, self made man… Én egy brand szeretnék lenni. Berki Krisztián és pont. Ne kelljen odaírni semmit a névjegykártyámra. Egy olyan karakter, aki van, és kész.