PM: Szívből örülök, kedves Péter, hogy elfogadtad a meghívásomat! A témánk a szeretet...
MP: Csak vidáman lehet a szeretetről beszélni!
PM: Ahogy írsz a könyveidben a szeretetről, úgy érzem, mi nem is tudjuk igazán, mi is az az önzetlen, valódi, mély szeretet.
MP: Az a csodálatos előnyünk van, hogy a szeretetre három szavunk van.
A szeretet, a szerelem és a szeretkezés. Ez a három elválaszthatatlan, ez valójában mind egy.
Ebből lesz az emberiség. Ez a teremtés gyökere. Az is különleges, hogy csak a magyar nyelvnek van külön szava a szerelemre.
PM: Miért van ez így?
MP: Azért, mert ilyen mély nyelvünk van. Az angol azt mondja: I love you. De ez nem azt jelenti, hogy szerelmes vagyok beléd, hanem azt, hogy szeretlek. Pedig az eredeti értelme a szerelemnek, a görög értelme, az egy felfokozott szeretetet jelent. A szerelemben benne van az a fajta intenzív forróság, amiből kihagyhatatlan a férfi és a nő teremtő kettőse. És ezt nem tudják lefordítani. Embernek lenni, követni az isteni teremtésnek azt a csodáját, ahol mi, magunk is teremtőkké válunk, férfiak és nők, ott a szerelemnek döntő jelentősége van. Mi úgy gondoljuk, hogy a szeretet, az egy langyosabb fogalom, mint a szerelem.
A szerelem az, ami miatt az ember az életét fel tudja áldozni.
PM: De az ember nem csak egy emberbe lehet szerelmes. Szerelmes lehetek a munkámba is.
MP: Abban a pillanatban, amikor én-te kapcsolatba kerülsz bármivel, az a szerelem érzését keltheti benned. Természetesen, az igazi azonban a férfi-nő közötti szerelem, ebből vagyunk. Itt vagyok én magamban, és itt vagy te, és a kettőnk viszonya, kettőnk kapcsolata sorsdöntő. Az én meggyőződésem szerint a magányba vonuló, az életet megtagadó, a hegyre visszahúzódó remete nem tud igazán az istenség közelébe kerülni. Csak akkor, hogy ha összeteremti magában azt, ami férfi és nő. Összeszereti magában.
PM: Látod, én azt gondoltam, hogy ha majd elvonulok egyszer, ha majd meditálok sokat, és sok időt tudok szánni erre a dologra, akkor...
MP: Vissza kell jönni! Ádám és Éva együtt estek ki a Paradicsomból, nem fogadja be a Jóisten szólóban egyiket sem! Nem lehet, hogy megkérdezi, hol hagytad a párodat? Hát, a párom, nem is tudom, hol van, várjunk csak... Na, menj szépen vissza érte!
PM: Előfordulhat olyan, hogy az ember képes megteremteni egymagában ezt az egészet, csak talán mesternek vagy gurunak kell hozzá lennie?
MP: Szerintem, nem. És akkor most még tovább megyek: a nőnek ebben hatalmas szerepe van. Az a fajta tudás, amivel a nők rendelkeznek, az az őssejtelem, az többet ér, mint a mi okosságunk.
PM: Gondolod? Csak az jut eszembe, hogy amikor én először találkoztam a férjemmel, akkor ő volt az, aki rögtön tudta, hogy én leszek a felesége. Nem nekem kellett volna nőként azonnal éreznem, hogy ő lesz az? Én csak annyit éreztem, hogy cinkostársra leltem.
MP: Tudod, ez kibontakozik az élet során. Vannak, akik nem jönnek rá soha. Van, aki a halála pillanatában döbben csak rá. Most írok Márai Sándorról, ő a naplójában leírta, hogy csak a felesége halála után tudta meg, miért találkozott vele, a túlvilágról üzent neki, hogy mennyire szerette őt az asszony. Márai médium lett, és a felesége elmondta neki, hogy miközben a zseniális író csak írta és írta a könyveit, addig Lola csak neki írta a naplóját, annyira szerette, forró, kiolthatatlan szerelemmel.
PM: Tudod, mennyi reményt adsz azzal, hogy a saját feleségedről, a szerelmetekről ilyen szépen írsz? Hogy férfi képes így szeretni!
MP: Pedig ő nem szereti, ha írok róla, azt se szereti, ha beszélek róla. De annyit elmondhatok, ami az enyém. Nagy ajándék és kegyelem egy férfi életében, ha tud figyelni egy nőre, ha fel tud nézni rá. Ha nem abból indul ki, amiből a közhiedelem, és sajnos a különböző vallásos előítéletek: hogy a nőnek nincs intelligenciája, nincs értelme, egy alacsonyabb rendű teremtés. Pláne abban nem hiszek, hogy a nő volt az, aki bűnbe rántotta az egész emberiséget, és bűnhődik egész életén át! Ez nem igaz! Meg kell szeretni a nőket, tisztelni kell bennük az anyát! A csodát kell látni bennük!
PM: Olyan, mintha terheket szakítanál le a vállamról, ahogy ezeket mondod. Szerinted a magyar férfiak képesek lesznek átállni erre a gondolkodásra valaha?
MP: Nem tudom, hát én is magyar férfi vagyok.
PM: Igen, de nem vagy egy átlagos férfi.
MP: Nem vagyok, de ez egy őrületes, nagy fordulat, amiben az emberiség most van. Azáltal, hogy a világ súlyos, veszedelmes válságba került, megroppanóban van az, amit a férfiak találtak ki, építettek fel. Ez egy patriarchális, férfiuralom volt. Madách Imre ezt gyönyörűen megírta Az ember tragédiájában. Ádám csinálja a világtörténelmet, nem Éva. Éva sodródik vele, életről életre, egyébként a reinkarnáció története is benne van ezáltal. Csak akkor látják meg egymást egy pillanatra, amikor a szerelem felvillan: jé, honnan ismerem őt? De Ádám rontja el a szemléletével, és a végén öngyilkos akar lenni, ami az emberi faj pusztulását jelentené. Az utolsó jelenetben végül Éva menti meg az emberiséget. Isten pedig azt mondja Ádámnak gyönyörű, költői szavakkal, a földre hullott, gőgös férfinak: ezen túl, légy szíves hallgass a feleségedre! Mert ő hall engem, de te nem.
PM: És ez az a férfiuralom, ami szerinted kezd széthullani?
MP: Recseg-ropog már. Jönnek fel a nők, egyre több a női vezető, ám kénytelenek ebben a még mindig férfi uralta világban, kőkeménynek lenni, hogy érvényesüljenek. Nem engedhetik el a bennük lévő anyai szeretetet. De odahaza elengedheti, sőt el kell, hogy engedje. Egy családban a nőnek kell lenni a középpontban. Ott a szeretetnek kell uralkodni. Japánul a feleséget úgy mondják Oku San. Azt jelenti, a férfi titkainak tudója. Ez a feleség, az anya. Egy igazi, jó család attól jó, hogy van egy fantasztikus anya.
PM: Olyan lehetséges, hogy egyszer csak átbillen a dolog, és a nők uralkodjanak a Földön?
MP: Nem lenne jó az sem, volt már olyan. A matriarchális társadalom legnagyobb baja az volt, hogy nem akart fejlődni. Egy nagy, boldog állóvíz, gyakorlatilag dagonyázás volt, de nem ment előre egy lépést sem. Az igazán csodálatos világok úgy keletkeztek, hogy tudták, az a jó, ha ez a kettő egyensúlyban van. Nemcsak az a csoda egy nő életében, ha gyereket szül, hanem, mint nőnek, asszonynak, emberi lénynek, boldognak kellene lennie. És ez a férfitől függ.
PM: Szegény férfiaknak is fel van adva a lecke!
MP: Mindenkinek.
PM: Szerinted van annak „receptje", hogy miből ismerhetjük fel azt, aki az igazi párunk?
MP: Recept nincs. Ha végignézünk egy életet, akkor egy idős ember legalább 30-40-szer volt szerelmes, és mindről azt hitte, hogy az igazi. De amikor szerelmes volt, akkor azt az adott nőt vagy férfit behelyezte a szívében arra a helyre, ahol az igazi van. Rávetítette azt a szomjúságát, amit a szerelmétől várt. Mégis van egy igazi Igazi is. Annak jele az, hogy ha vele találkozol, abban nagyon hosszú idő van. De ez csak a végén derül ki.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.