Egyszer csak lett Dukai Regina, a "celeb"

Erről a kettősségről mit gondolsz, Regina?

Ez nagyon nehéz. Nyilván nekem is sok hibám van, amin tudom, hogy javítani kell, de próbálok úgy élni, viselkedni, hogy normális példát mutassak. De vannak, akiket zavar, hogy nem találnak olyat az életemben, amibe bele lehet kötni, és mégis megpróbálják. Mondok egy példát. Amikor az a nagy hóesés volt, a barátnőm is az úton rekedt. Reggel kiírtam, hogy úristen, hogyan történhet ilyen manapság. Rögtön elindult egy háború az oldalamon, és sokan azokat szidták, akik útra keltek. Csúnya szavakat használtak, egymással vitatkoztak, és ezért úgy döntöttem, hogy törlöm a posztot. Aztán kiírtam, hogy otthon vagyok és épp mesefilmet nézek. Egy perc múlva én voltam a világ legszemetebb embere, hogy míg sokan kint fagyoskodnak, addig én kakaót iszom és lazítok. Szóval nagyon nehéz jót csinálni. Úgy tűnik, néhányaknak az okoz élvezetet, hogy a hibát keresik. Rosszulesik, és nem is értem...

Egyszer azt mesélted nekem, hogy gyakran vagy zavarban. Ha belépsz egy boltba, vagy mész valahova és közben megnéznek, fürkésznek. Hogy ilyenkor inkább felhívod az anyukádat, vagy valakit - szóval a mobilod a kapaszkodód.

Ez még mindig megvan! Lefele nézek, nyomkodom a telefonom...

Nem szoktad még meg? Nem lett páncélod, ami megvéd az esetleges rosszindulattól?

Nem vagyok az a típus, aki páncélt tud növeszteni, és jobban is érzem így magam, mintha keménnyé váltam volna. Bizonyos dolgokban persze változtam, de ugyanolyan érzelmes maradtam, mint voltam. Én is sírok, és van úgy, hogy magányosnak vagy szomorúnak érzem magam, csak ezt nem teszem közzé. Azzal nem adnék pozitív energiát azoknak, akik az oldalamat látogatják. Rengeteg olyan e-mailt kapok, hogy amikor azt látják, mosolygok, teszem a dolgom, az nekik erőt ad és inspirációt. Ha kiírnám, hogy épp valami fáj, az nem lenne jó. Csak azok dörzsölnék a tenyerüket, akik nem szeretnek. "Na, végre neki is rossz!"

Egyébként mi a szándékod ezzel az FB oldallal? Folyamatosan jelen vagy.

Mindig szerettem írni. Amikor kicsi voltam, és még internet sem volt, suli után mindig felmentem a szobámba és egy füzetbe írogattam. Nem arról, ami történt, hanem arról, ahogyan majd élni szeretnék. És ha belegondolok, most szinte pontosan azt élem, amit akkor álomvilágként papírra vetettem. Na jó, nem Floridában, de amúgy minden stimmel. Arra vágytam, hogy énekeljek, modellkedjek, találkozzak ismert emberekkel - és ezek valóra váltak! Aztán amikor lett internetem, elkezdtem blogot vezetni, a Facebook csak később jött. Nekem mindig fontos volt, hogy jókedvű, vidám dolgokról írjak.

Anno azok a bejegyzések önmagadnak szóltak, most pedig sokakhoz jutsz el.

Igen. Nekem kamaszként fontos pillanat volt, amikor egy pozitív mondatot olvastam Whitney Houstontól. Ezután kivágtam és megőriztem róla az összes képet, cikket, hova megy, mit csinál, mit használ, mit eszik. Nekem ő volt a minden. A PÉLDA. Nem akarom magamat hozzá hasonlítani, de azt látom, hogy azoknak a lányoknak, akik szeretnek engem, inspirációt adok. Ötleteket. Nem azért, hogy azt vegyék meg, amit én használok. De jobb így, hogy nem kell egyesével válaszolgatni a kérdésekre, hanem egyszerűen csak kiteszem a szépségtippjeimet. Lefényképezem magam, ahogy elindulok, látja, hogy skótkockás szoknya van rajtam, amit fel lehet venni egy kis pulcsival, és az tök jó. Emlékszem, hogy nekem annak idején mennyit adott, amikor Whitney-t néztem.

Példaképnek lenni jó érzés, de felelősség is.

Ezt abszolút érzem. Sok segélykérő levelet kapok, amikkel gyakran nem igazán tudok mit kezdeni. Nem tudok csodát tenni, csak segítséget adni az írásaimmal, a mindennapjaimmal, a pozitív képpel. Legalábbis ezt jelzik vissza. Ha csak egy picit is javítani tudok valakinek a hangulatán, akkor már megérte. Teljesen ösztönösen csinálom ezt az oldalt. Sokan azt gondolják, hogy e mögött egy csapat áll. Pedig egyedül én vagyok mögötte. Mondják, hogy sok a reklám rajta. Igen, teljesült az, amire vágytam. Itt vagyok én, egy lány, aki elindult Kapuvárról, és ma már olyan világmárkák keresnek meg, hogy dolgozni szeretnének velem, akikről talán még álmodni sem mertem annak idején.

Régen hadilábon állt az önbizalmad, akkor most már erre semmi okod!

Nehogy azt hidd, hogy nagyképű lettem. Nem! Bármit csinálok, mindig van bennem kétely, hogy vajon sikerült-e száz százalékot nyújtanom.

Van, aki Paris Hiltonhoz hasonlít, csak kevésbé gazdag kivitelben...

Nem hallottam még ezt a hasonlatot hál' istennek, de az ilyesmiken mindig nevetek. Miért kell bárkit leértékelni? Ha valaki engem úgy szid, hogy nem is ismer, az nem engem minősít. Az szerintem az ő szegénységi bizonyítványa. Azt feltételezik, hogy nem csinálok semmit. Csak utána kéne járni, és aztán ítélkezni. Négy éve dolgozom műsorvezetőként a zenetévénél, járok fellépni, és ott vagyok a Sugarbirdnél, tervezem a saját ruhakollekciómat - rengeteget dolgozom.

Értesz a ruhatervezéshez?

Nem úgy kell elképzelni, hogy én rajzolom, szabom-varrom a ruhákat. Én az ötleteket adom, és egy profi csapat kivitelezi. Nem tartom magam tervezőnek. Az ihleteimet, az érzéseimet, az ízlésemet adom bele. Egyébként az általános iskola után felvettek divattervezés szakra Sopronba, de a véletlen folytán rábukkantam egy másik tehetségfejlesztő gimire, ahol az éneklés volt a középpontban, és inkább odamentem. A sors hirtelen átírta az életemet. Ha az utolsó pillanatban nem Győrbe megyek suliba, akkor valószínűleg nem kerülök el a színi tanodába, nem találkozom azzal az énektanárnővel, aki aztán felhozott Sík Olga nénihez énekelni tanulni. Véletlenek folytán jutottam végül is Budapestre, és a sors fintora, hogy nem az énekkel lettem híres, hanem egyszer csak lett Dukai Regina, "a celeb". És sokan nem néznek e mögé.

És az éneklés? Anno azt is mondtad nekem, hogy énekelni imádsz, de a színpad közepén lenni nem.

Tény, hogy még mindig a fürdőszobában szeretek a legjobban énekelni.

Kár lenne ott maradni a hangoddal!

De közben meg az a vicces az egészben, hogy szinte minden hétvégén van fellépésem. Már a márciusi dátumokat kötik le. Metzker Vikivel is lett egy közös dalunk...

Nagyon jó lett, megnéztem a klipet is.

Viki nagyon figyelt arra, hogy az én hangomra íródjon a dal, úgyhogy szeretném, ha lenne folytatás. Nagyon jó együtt dolgozni.

Egyébként énekesnőként elégedett vagy? Miért kuncogsz?

Mert nem vagyok igazán elégedett, de közben meg tudod, mi a jó? Amikor azok az emberek, akik kételkedtek bennem, a hangomban, meghallanak élőben énekelni, és látom az arcukon a megdöbbenést. Hát, az baromi jó érzés!

Kitűztél magad elé valami célt énekesként?

Nincs konkrét cél, ebben hagyom, hogy sodorjon az élet. Nekem az éneklés leginkább gyógyír. Amikor szomorú vagyok, vagy épp nagyon jókedvem van, akkor énekelek. Örök mentsvár. Egy igazi terápia.

Annyi mindent csinálsz. Magadat miként definiálod?

Nem szeretnék magamra egyetlen meghatározást. Mindenki kérdezi, te most akkor mi vagy? Műsorvezető, divattervező, modell, énekesnő? Mindegyiket csinálom. Miért zavarja az embereket, ha több lábon állok? Büszke vagyok magamra, hogy segíteni tudom a családomat, nem kérek pénzt senkitől, el tudom tartani magamat. Bárki bármit gondol, én a saját magam ura vagyok. Tök jó érzés, hogy ezt elértem.

A modellkedés most mennyire intenzív az életedben?

Sosem tartottam igazi modellnek magam. Palvin Barbara, Epres Panni, Ebergényi Réka és még páran azok. Én inkább reklámarc vagyok. Nem járok castingokra, hanem általában direktben keresnek meg, tesznek egy ajánlatot, és ha tudok azonosulni a termékkel, akkor reklámozom.

Annak tükrében, hogy telik az idő, és már betöltötted a harmincat, gondolkozol azon, hogy mindaz, amit csinálsz hosszú távon érvényes tud-e lenni?

Tudod, mihez lenne kedvem? Nyitni egy picike jóga-pilátesz szalont, a nyugalom szigetét, ahova az emberek bemennek, és kint hagyják a gondjaikat. Nem jógaoktató szeretnék lenni, mielőtt bárki kiforgatná a szavaimat...

Te fogadnád az embereket?

Nem feltétlenül. Én nagyon szeretek tenni, venni, intézkedni. Nem tudnám lógatni a lábam. Most szeretnék csinálni egy webshopot is a saját kollekciómnak, ami megint egy másik felület. Igazából, ha belegondolok, az életem minden területe összefügg a celebséggel. Ezt nyilván nem szeretném sokáig csinálni. Idősödik az ember, és más területeken is érvényesülni kell. De azt is el tudnám képzelni, amit az "Egyszerűen bonyolult" című filmben láttam, tudod, amikor Meryl Streepnek volt egy csodás péksége...

Tessék? Nehezen látlak magam előtt, amikor tésztát gyúrsz...

Nem is arról lenne szó! Imádok enni, és nagyon szeretem azokat a kis delikáteszboltokat, ahol mindenféle finomság van, gyönyörű péksütik, joghurtok. Minden, ami szem-szájnak ingere. Az engem boldoggá tesz. Szívesen vezetnék egy ilyet.

Most ezeket az álmokat gyűjtögeted úgy, mint régen tiniként?

Igen, ezek benne vannak a naplómban, bár még nem tettem semmilyen lépést, de töröm a fejem a jövőmön. Szerintem amit igazán szeretnék, az meg is fog valósulni. Nagyon szerencsés vagyok. Nem tudom, ki segít felülről, de mindig jó felé terelget.

Hiszel a sorsszerűségben?

A pozitív gondolkodásban hiszek, és abban, hogy mindig mindent meg kell köszönni. Sok ilyen témájú könyvet olvastam. Persze néha nehéz átállítani az agyam, de szerintem tényleg van teremtő ereje a gondolatnak. Gondolj csak a régi kis füzetemre. Én tényleg azt az életet élem.

"30 éves koromra szeretnék családot és két kisfiút" - téged idézlek!

Még mindig szeretnék babát, de nem bánnám, ha fiú mellett egy kislány is lenne. De ez még várat magára. Nagyon sok dolgom van még. Babát várva nem járhatnék fellépésekre és a Music Channelen sem dolgozhatnék. Nagy luxus lenne, ha most kilépnék mindenből, és nem is tehetem meg.

Már majdnem négy éve párra leltél. Mindenhol azt olvasom, hogy nagyon jól megvagytok. Megfogalmazható, miért is annyira jó együtt?

Talán furcsán hangzik, de nekem fontos egy kapcsolatban, hogy amikor kettesben vagyunk, akkor a csend se legyen kínos. Ezt apukámmal éreztem, gyerekkoromban egy-egy hosszabb úton istenien tudtunk együtt hallgatni is. Vannak emberek, akik mellett kínos a csend és kényszert érzel, hogy beszélj. A másik, hogy sokat tudunk nevetni, poénkodni, játszani, mint a gyerekek, és beszélgetni, mint a barátok. És azt is imádom, hogy olyan jókat tudunk együtt enni! Látom, hogy nevetsz ezen, de ez tényleg fontos nekem. Jó elmenni együtt vacsorázni, vagy meglepni azzal, hogy főzök valami finomat.

De hát ő épp Padovában van...

Hál' istennek onnan gyorsan haza tud jönni.

Volt már távkapcsolatod?

Nem. És azt gondoltam, hogy nem is tudok abban élni. De aztán rájöttem - talán ez megint a sorsnak köszönhető -, hogy ez azért jó így, mert ha itt lenne, akkor nem dolgoznék ennyit. Akkor a kapcsolatomnak élnék és inkább kirándulni mennék vele, mint vidéki fellépésre. De így, hogy nincs kihez hazamennem, teljes gőzzel tudok a feladataimra koncentrálni. Ez most jó időszak arra, hogy tényleg felépítsem a kis életemet.

Jó úton haladsz, úgy érzem!

Igen, remélem. De tudod, én mindig elégedetlen vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy keveslem azt, amim van, hanem az a vágy hajt, hogy még több dolgot valósítsak meg, és még jobban csináljam. Hogy egyszer majd úgy alakuljon az életem, ahogy most írogatom a naplómba...