Majka és Dundika: "Borsó meg a héja"

Van valami közös alapelvetek?

Dundika: Mi vagyunk a borsó meg a héja.
Majka: Valami ilyesmi egyébként. Igen. Gondolkoztam sokat, mert nekem is új ez a dolog Hajnival. Lassan már négy év telt el. Ez rengeteg idő. Még soha nem voltam senkivel ilyen hosszan együtt.

Két és fél év volt a maximum, ha jól emlékszem.

M.: Igen-igen. És annak is azért lett vége, mert már másfél év után nagyon untam az egészet. A maradék egy év csak küszködés volt. Hajnival pedig még mindig jó. Működnek azok a dolgok, amiknek működniük kell. Sokat gondolkoztam rajta, hogy ennek mi lehet az oka. Egyrészt tényleg borsó meg a héja vagyunk, jól kijövünk egymással. Szoktuk egymást marni mi is, de ettől függetlenül nagyon szeretjük egymást.
D.: De az is jó, amikor marakodunk egy kicsit!
M.: Igen! Szerintem jót tesz az is, hogy nem vagyunk egy átlagos pár, akik ha tudnak, éjjel-nappal együtt vannak. Nagyon kevés időnk jut egymásra. Szerintem a mi kapcsolatunkat szépen hibernálja, hidratálja az, hogy nem lógunk együtt folyamatosan. Rengeteget dolgozom, keveset vagyok otthon. De amikor együtt vagyunk, akkor tényleg egymásra figyelünk. Nagyon rossz tulajdonságom, hogy engem zavar, ha bárkivel túl sokat vagyok együtt. Szükségem van arra, hogy néha egyedül legyek. Hajninál ezzel nincsen gond.

Hajni, anno azt mondtad nekem, nem hitted, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Aztán találkoztál Petivel, és megdőlt a tétel.

D.: Igen. Ő tanította meg nekem, hogy ha közös a cél, az még nem jelenti azt, hogy mindenben egyformán kell gondolni. Rájöttem, hogy tényleg létezik „férfi agy” és „női agy”. Nagyon sokat tanultam a négy év alatt. Régebben azt hittem, az a jó kapcsolat, amiben mindig mindenben egyetértünk, ha szinte soha nincs vita. Én a konfliktusokat nagyon kerültem, mert azt hittem, az azt jelenti, hogy a kapcsolat már nem működik. Már nem így látom.

Ezért mondtad, hogy még marakodni is jó?

D.: Persze, igen.

Az elején sokan kételkedtek abban, hogy ti együtt maradtok!

D.: Hát, még mi magunk is.
M.: Ezért is volt nehéz.

Ráadásul rögtön árgus szemek figyeltek benneteket. Nehéz így nyugiban összecsiszolódni.

D.: Épp ezért éjjel-nappal együtt voltunk, és ki sem mozdultunk. Az elején még belefért.
M.: Jó volt, mert egy házban laktunk, tehát Hajninak csak az elsőről kellett a harmadikra jönnie. Ott nem látott minket senki. Tényleg nem nagyon tudtunk sehová se menni, konkrétan a 48 nm-es albérletembe szorult be a kapcsolatunk. De nagyon élveztük! Aztán elmentünk Rómába, és lebuktunk. A reptéren vártak minket a fotósok. Rendesen amerikai sztároknak érezhettünk magunkat.
D.: Peti kiabált velük, én meg próbáltam eltakarni az arcomat! Képzelheted…

És még nem volt garancia arra, hogy ez a kapcsolat hosszú távra szól...

M.: Hát, nem. Sőt! Az egy dolog, hogy Hajni belevész egy új kapcsolatba nyolc év házasság után. Olyan van, hogy valakinek elcsavarják a fejét. De azt nem tudhatod, hogy meddig tart. Én tudtam, hogy egy-másfél évre vagyok hitelesítve. Hogy szétromboljak egy házasságot azért, hogy egy évig együtt tudjunk lenni, azért az a lelkiismeretemet is bántotta volna.
D.: De hála istennek jöttem én, aki ezt a kérdést megoldotta saját magában. Végiggondoltam, hogy ha az ember ki tud lépni egy kapcsolatból, annak oka van. Felkészítettem magam arra: lehet, hogy ez a szerelem hosszú távra szól, de az is lehet, hogy nem. Abban viszont biztos voltam, hogy menni akarok, és vele akarok lenni, akármi lesz. Sodródtunk együtt.
M.: Eltelt egy év és azt mondtuk, jé! Hajni már 3 hónapos terhes volt. Akkor azért már tudtunk, hogy nem fél évig fog már csak tartani. Aztán eltelt még egy év, megszületett a gyerek, együtt karácsonyoztunk, annak már családi feelingje volt. És azóta is csak telik az idő és telik…
D.: Közben költöztünk is. Annyira sok dolog történt!
M.: Igen. Időközben jött a „Belehalok” című nóta. Emlékszem, hogy Hajninak énekeltem el, és kérdeztem, tetszeni fog, ha majd elkészül? Na, az nagyon nagy sikert hozott, éjjel-nappal melóztam, és pont jókor, mert a nyakunkon volt a lakáshitel, amit ki kellett fizetni. Ócska volt a kocsim, venni kellett másikat. A jóisten rendelte így ezt a kapcsolatot. Minden úgy történt, hogy ne legyen kétségünk afelől, működni fog.

Hajni főleg a gyerekkel foglalkozik, Peti, te ezerrel pörögsz. Féltékenység?

M.: Pont annyira van jelen, amennyire kell. Jobbnál jobb csajokkal bulizom hetente ötször-hatszor. Ráadásul imádnak minket a tinilányok. Rám azért lehet féltékenynek lenni.
D.: Én ezt magamban letisztáztam. Struccpolitikának hívom. Nagyon jó dolog szerintem, tudom ajánlani mindenkinek! Adott esetben féltékeny lehetnék és kiakadhatnék, de mégsem teszem, mert rögtön eszembe jut, hogy ezzel neki is és magamnak is rosszat tennék. És az hova vezetne? Egy idő után különmennénk. Persze azért vannak napok, amikor rosszul kezelem.
M.: „Miért fogod a derekát annak a nőnek a fotón?” - például.
D.: Persze. Teljesen nem tudom kizárni. Néha vannak apró kirohanásaim, de ezekkel szerintem le is tudom, meg is oldom.

És fordítva?

M.: Az a baj, hogy én egy kicsit önző vagyok ebben is. Szerintem azért nem vagyok rá féltékeny, mert azt várom el, hogy ő se legyen rám. Tudom, hogy engem egy pillanat alatt meg lehet ölni a gyanúsítgatással. Abból a kapcsolatból én elmenekülök. Nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg és mentálisan is. Nálam ott a vége. Az a legjobb, amit Hajni mondott. Mi értelme van vádaskodni? Piszkáljuk egymás telefonját? Ne már! Csak a problémát csinálja magának ezzel az ember. Ha bármelyikünk félre akarna menni, meg tudná oldani. Akkor meg minek a cirkusz?

Mennyire beszéltek meg mindent egymással? Annyi minden történik veled, Peti.

M.: Amit kell, azt elmondom. Szerintem…
D.: Női agy, férfi agy.
M.: Igen. Sok mindenről megfeledkezem. Hajni mindig mondja, hogy szerinte egy kapcsolatban férfi és nő barátok is tudnak lenni. Ezzel nem értek egyet. Nekem a barátaim a fiúk, akikkel meg tudom beszélni a férfias dolgokat, a focit, és mindenféle marhaságot. Hajnival a családi részét tartom fontosnak. A munkámról is mesélek neki, de tény, hogy velem annyi minden történik, hogy időnként elfelejtek elmondani dolgokat, és ebből vannak vitáink. Mondok egy példát. Elfelejtettem elmondani, hogy lesz egy új műsorom. Épp a pilot forgatásáról jöttem haza, és mondtam neki, mi volt. Mire Hajni: Milyen pilot? Mondom, amit most forgattunk.
D.: „Hát, tudod, amit mondtam.” - De nem mondta!
M.: Nem mondtam. De akartam…

Hajni, mit értesz azon, hogy női agy, férfi agy?

D.: Ez az, amit megtanultam Peti mellett. Nyolc évig olyan ember mellett éltem, akivel mindig mindent megbeszéltem. Azt hittem, ez a jó kommunikáció. Ma már tudom, hogy nem. Amikor azt mondjuk, kicsit titokzatosnak kell lenni, az nem azt jelenti, hogy hazudunk a másiknak, hanem azt, hogy megtartjuk a magunk kis privát szféráját. Nem kezdek el Petinek arról csacsogni, milyen lett a körmöm vagy a hajam. És viszont sem várom el, hiszen ő a munkájából azt osztja meg velem, amihez hozzá tudok tenni valamit. És olyan jó, amikor kíváncsi a véleményemre! Örömet szerez nekem vele. Jól csinálja, nem?

Peti, amikor egy éve találkoztunk, felsóhajtottál: „Megszületett a fiam, aki legalább 17 évig itt fog lakni, és ez nagy felelősség. Le kéne mondani dolgokról, amiket szeretek? Kártyázni, piázni, focizni, játszani…”

M.: Ez is a kapcsolatunk egyik összetartója. Hajni nem akarja tőlem ezeket elvenni. Most volt két olyan év, hogy nem kapcsoltam be a videojátékot. Dolgoztunk éjjel-nappal. Másfél hónapja jött meg újra a kedvem. Amikor ők elalszanak, akkor kimegyek, és ha van időm, játszom hajnal háromig…
D.: Meg kell várnia, amíg én elalszom, ennyi.
M.: Ez így tök jó. Hétfőnként pedig általában elmegyek kártyázni…
D.: Ezt is tök jól bevezette. Tudom, hogy hétfő a kártyanap, kedd a foci, szerdán, csütörtökön, ha jól alakul, este együtt tudunk lenni, aztán pénteken, szombaton fellépni megy. Kialakult már a rendszer.

Neked van olyan örömforrás, mint neki a foci, a kártya vagy a bármi?

D.: Elmegyek körmöshöz, fodrászhoz...
M.: Jársz edzeni, táncolni.
D.: Igen. Egy 2 éves gyerek mellett a legtöbb anya otthon van, és nem sok ideje jut saját magára. Mivel Peti által megadatott, hogy szuper bébiszitterünk legyen, így én is csinálhatom azt, amihez kedvem van. És ez is olyan jó!

És mi van a karriereddel? Marián érkezése előtt elkezdtél énekléssel, DJ-skedéssel foglalkozni, és azt remélted, hamarosan folytathatod.

D.: Nem gondolkozom ezen.
M.: Amit akar, azt vállal el. Időről időre megkeresi egy-egy műsor.
D.: Igen, én dönthetem el, hogy van-e kedvem.
M.: Nekem mindent el kell vállalni, neki meg csak annyit, amennyit szeretne.
D.: Igen. És nekem így tökéletes. Pont kielégíti azt a vágyamat, hogy kicsit szerepeljek. Aztán visszahúzódom a kis csigaházamba, és újra csak a gyerekre és a családra figyelek. Ez így egyensúlyban van.

Peti, abban, hogy ennyire sokat dolgozol, mennyi a kényszer?

M.: Harminc százalék. A maradék nélkül nem tudnék élni. Nem tudnám elképzelni, hogy milliárdosként otthon ülnék Hajnival meg a gyerekkel és nem csinálunk semmit. Arra képtelen lennék. De idén bevezettem néhány dolgot. Évente két hónapot üresen hagyok. Most például az április lesz ilyen, megyünk Amerikába az egész családdal. Aztán majd szeptember lesz a következő, amikor semmit nem vállalok, és egyébként minden ötödik hetemet szabaddá teszem. Erre szükségem van.

Egyszer azt mondtad nekem, Peti, hogy nem hiszel a sírig tartó szerelemben.

D.: És ez most is így van.
M.: Nyilván tenni kell érte, hogy maradjon, de nem kell rágörcsölni. Épp ilyenekkel lehet tenni érte, amiket mondtam. Hogy egy-egy hónapra vagy hétre elutazunk, legalább egyszer hetente elmegyünk moziba vagy vacsorázni. Eltelt négy év, és még lehet, hogy el fog telni kétszer ennyi. De előfordulhat, hogy tizenkét év után azt mondjuk egymásnak: édesem, gyönyörű volt, de már nem azt érezzük, amit régen. És ő elmegy jobbra, én pedig balra. Akkor mi van? Ki haragudhat a másikra?
D.: Ezt is megbeszéltük.
M.: Nem lehet megharagudni valakire azért, mert elmúlik a szerelem. És ha eltelik 25 év, vagy ötven, és azután mondjuk, akkor mi van? Ezzel nem lehet mit tenni. Szerintem ez így tök szép, ahogy van. Nem kell ezt túlgondolni.
D.: Nem lehet előre eltervezni. Tenni kell a kapcsolatért. Szerintem a nőnek kell többet, és ez így van rendjén. Sokkal alázatosabban kell viselkednie, persze csak akkor, ha megéri. Ahogy férfit is mi választunk, ugyanígy rajtunk múlik az is, hogy a kapcsolat meddig tud fennmaradni.

Jöhet a következő baba?

M.: Nagyon szeretnénk még. Én imádnám. Rajta vagyunk!

És az esküvőn?

D.: Azon nem.
M.: Minek szórjam a pénzt!
D.: Olyan jó nyaralásokat mutatott nekem egy katalógusban.
M.: Mondtam: Nézd csak, Nyuszi, ezt is csinálhatnánk az esküvő helyett! Meg ezt is! Ide is mehetnénk. Na, ezt mind rá tudnánk költeni, ha nem lenne esküvő. És Hajni mondta is, hogy hát…

Inkább az utazás.

D.: Igen.
M.: Azért csináljak bulit, hogy berúgjatok és eligyátok, egyétek az én pénzemet? Egy frászt. Jó minden így, ahogy van, aztán majd meglátjuk.