Így építettem fel az önbizalmam – Meg tudtam csinálni!

Régen, ébredés után nem önbizalommal töltődtem fel, hanem sokkal inkább valamilyen sötét, keserű kétségbeeséssel. Összevissza száguldoztak a fejemben az elintéznivalók, az egész nap rögtön egy káosznak tűnt. Hirtelen csak azt láttam, hogy mikor, hogyan okozok majd csalódást, és mire felkeltem, már fel is adtam mindent.

Aztán egyszer csak elegem lett. Hiszen én nem ez a nő vagyok. Mindig is úgy tartottam, hogy ha farkasokat vetnének elém, akkor nem ijednék meg, inkább én lennék a falkavezér. Az nem mehet tovább, hogy ilyen elgyötörten kezdjem a napot, mosoly és energia nélkül, előre nyakamba véve a világ minden terhét. Választanom kellett két nő közül. Az egyik már reggel kétségbeesik a feladatoktól, a másik pedig bízik önmagában, becsüli és kívül-belül szereti önmagát, és hisz abban, hogy nincsenek előtte akadályok. Nyilvánvaló, hogy melyik a jobb választás, ugye?!

De miért nem vagyok ez a nő akkor? - tettem fel magamban a kérdést gigászi kérdőjelekkel a fejemben, értetlenül állva saját magam előtt. Ha az az ember akarok lenni, aki bízik önmagában, akkor egyszerűen bíznom kell önmagamban, nem?

Az én tervem az lett, hogy mindenre azt fogom mondani: „Meg tudom csinálni". És nemcsak bízni fogok ebben, nemcsak üres mantraként fogom ismételgetni, hanem mindent meg is teszek azért, hogy valóban mindent meg tudjak csinálni. Egy próbát megér, gondoltam. Mit veszíthetek? Mosolyogva realizáltam, máris kételkedem magamban, és azon jár az eszem, hogy nem fog sikerülni a nagy átalakulás, de a mantrám bevált. Szép lassan nem megijedtem a feladatoktól, hanem izgalmat éreztem, hogy megoldhatom őket.

És nem szégyellem. Holott a büszkeséget sokan ma már valami negatív, nagyképű dolognak képzelik. De mégis miért ne lehetne az ember büszke? Ha valamit megtanultál, légy büszke rá! Ha valamit elérsz, légy büszke rá! A büszkeség jutalom. Ha pedig valaki nem büszke magára, akkor az a nyers igazság, hogy az illető egyszerűen nem becsüli meg azt, amit kap és amiért megdolgozik. Holott semmit sem véletlenül kapunk, mindennek oka van.

Még a rossz dolgokért is. Ma már hálás vagyok és köszönetet mondok a sorsnak a kudarcért, mert tudom, hogy valami újra fog tanítani. Köszönetet mondok minden gonosz kommentért, minden rosszmájú cikkért és minden dühös emberért, aki felettem ítélkezik. Ők az én tükreim. Őket nézve tanultam meg, hogyan lehetek még jobb ember. Minden erőmmel azon vagyok, hogy higgyek abban, hogy ha jó vagyok valakivel, mások is jók lesznek velem. Néha nehéz, de nem adom fel. Ha rámosolygok valakire, ő vissza fog rám mosolyogni.

Rossz energiákkal bombázzam a világot? Álljak be azok közé, akik sebeket ejtenek másokon? Legyek én is ilyen ember? Még mit nem! Ezt se én, se a világ nem érdemli meg. Miért ne legyek az az ember, aki inkább ad, mint elvesz? Ha mindannyian csak jót adnánk, mindannyian csak jó kapnánk. Ez pedig egy sokkal szebb világ lehetne. Úgyhogy reggelente gondoljuk végig, hogyan tehetnénk jobbá, szebbé, harmonikusabbá nemcsak a napunkat, az életünket... hanem a világot is.

Meg tudjátok csinálni! Kedvesség és őszinteség: ez az én trükköm - és a világ a lábaitok előtt fog heverni.