Túlzabálod magad karácsonykor? Vigyázz, terjed az overeating!

A reklámok fogyasztásra csábítanak

Étkezési szokásaidban egyéni, családi és kulturális hatások egyszerre és egymással kölcsönhatásban testi, lelki és genetikai síkon érvényesülnek. Az élethelyzetek nem mindenkinél hatnak közvetlenül az evési szokásokra, de akiknél igen, azoknál felmerül, hogy elegendő kontrollt képesek-e gyakorolni az életük történései felett, avagy inkább a helyzetek irányítják őket - mondja dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus. Nyilvánvalóan a gének is megalapozhatnak egy testalkatot vagy hajlamot, de a családi minták az evésre, a stressz levezetésére, az önérvényesítésre ugyanúgy fontosak abban, hogy ki mikor és mennyit eszik. A jóléti társadalom, valamint a csábító élelmiszerreklámok fogyasztásra serkentő hatása sem elhanyagolható a túlevésekben és a túlsúlyproblémákban.

Te normálisan étkezel?

Szakértőnk véleménye szerint a helyes táplálkozás azt jelenti, hogy akkor, azt és annyit eszel, amire biológiailag szükséged van. A túlevéses zavarban szenvedőknél igen jellemző probléma, hogy nehezen tudják megkülönböztetni a biológiai éhséget a pszichológiaitól, vagyis attól a bizonyos kívánósságtól. Így viszont akkor is esznek, amikor valójában nem is éhesek, a túlfogyasztás pedig rendszerint túlsúlyhoz vezet. Aki "normálisan" táplálkozik, az nem pótol más szükségleteket az evéssel, például nem használja az evést feszültségcsökkentésre, önmaga megnyugtatására, vigasztalására vagy önjutalmazásként. Ez nem azt jelenti - mondja dr. Lukács Liza -, hogy a jól táplálkozók kizárólag csupa egészséges ételt esznek, vagy állandóan uralják a testüket. Ha egy kellemes baráti összejövetelen olyan ételt kínálnak, melyet ők a mindennapokban nem szoktak fogyasztani, ám szeretik, akkor el tudják azt jóízűen, akár bűntudat nélkül fogyasztani.

Hallottál már a Binge Eating Disorderről?

Az overeating, azaz a túlevés már régóta ismert probléma, ám a szakemberek csak az utóbbi időben hangsúlyozzák a pszichés tényezők szerepét ebben az evészavartípusban. Még néhány évvel ezelőtt is összemosták az elhízással, melyet belgyógyászati problémaként tartottak számon és a hangsúlyt a túlevések háttere, oka helyett a kalóriabevitel (evés) és az energialeadás (testedzés) egyensúlyának helyreállítására helyezték. A túlevéses zavarban szenvedők ezért is kerültek a meg nem értettség állapotába, jogosan.
A túlevési zavarnak létezik olyan formája is, amikor az illető egész nap eszik, gyakorlatilag óránként, és előfordul, hogy napközben ugyan igyekszik korlátozni az evés mennyiségét, ám a nap egy bizonyos pontján (jellemzően délután, este vagy éjszaka) nagy mennyiségű ételt fogyaszt el, általában többfélét.

Sűrűn rád tör a falási kényszer?

Szakértőnk tapasztalatai szerint a falásrohamok központi vonása a kontrollálhatatlanság élménye, vagyis, az illető úgy érzi, képtelen abbahagyni az evést - mondja dr. Lukács Liza -, ám az egyénileg változó, hogy az étel elfogyasztása rövid idő alatt történik vagy órákon keresztül tartó eszegetésben nyilvánul meg.
Kétféle típusú falásrohamot különböztetünk meg: objektívet és szubjektívet. Előbbinél az érintett személy többet eszik, mint amennyit egy azonos korú, nemű, ugyanabban a kultúrában élő társa egy étkezésre elfogyasztana. Utóbbinál nem eszik többet ugyan, de ő úgy észleli, hogy igen. Utóbbi azért is lényeges, mert az arra hajlamosaknál ugyanúgy megjelenhet kompenzáció, bűntudat vagy szorongás.

A túlevéses zavar betegség szintű is lehet, és a pszichiátriai betegségek között, mint "máshová nem sorolható evészavar" található meg. Természetesen ennek eltérő súlyossági szintjei vannak, melyeket a tünetgyakoriság különböztet meg, vagyis, hogy milyen régóta és milyen gyakran jelennek meg a túlevések, illetve kialakultak-e már szövődménybetegségek.
A falásrohamok és a súlynövekedés a túlevési zavar fizikai megnyilvánulásai. A háttérben önértékelési zavar, az evéssel történő feszültség-levezetés, az igények érvényesítésének nehézsége vagy konfliktuskezelési problémák húzódnak meg.

Tehetsz ellene!

Dr. Lukács Liza elsősorban a krónikus fogyókúrákat említené mint fő hajlamosító tényezőket. Ha valaki időről időre megvonja magától a megfelelő tápértékű ételeket (ez történik a drasztikus, koplalós diéták vagy a testsúlycsökkentésre alkalmazott léböjtkúrák során), akkor a szervezet részéről automatikus biológiai reakció a túlevés. Hogy ne kerülj az ördögi körbe, a koplalást és az alacsony kalóriájú diétás programokat felejtsd el!

Szakértőnk véleménye szerint pszichológiai szempontból is keletkezhetnek hiányállapotok, melyek túlevéssel járhatnak. Ezek a pszichológiai éhségek, melyek típusai jól mutatják, hogy mely területek érintettek és jelentik egyben a lehetséges beavatkozási pontokat is: ingeréhség, kapcsolatéhség, elismeréséhség, szexuális éhség, cselekvési éhség, strukturális éhség, produktivitási éhség. Ha eszel eleget, nem koplalsz, ám teljesen megvonod magadtól azokat az ételeket, ízeket, melyeket szeretsz, és korábban gyakran ettél, egyfajta hiányérzet alakul ki benned, mely szintén megnöveli a falásrohamok kialakulásának esélyét.

A karácsonyt falással ünnepled?

Szakértőnk gyakorlati tapasztalatai alapján, a hétfőn, elsején, újévkor, születésnap után elkezdett életmódváltások szerény és rövid távú sikerrel járnak. Ha így gondolkodsz, a bűvös dátum előtt sokkal többet eszel, mert "addig még lehet, utána már nem". Ez a hozzáállás azonban további súlyemelkedéssel jár, emellett megalapozza a testsúlycsökkentés kudarcát is. Az apró, ám következetesen meggyökereztetett életmód-változtatások és a pszichológiai éhség megszüntetése vezet kizárólag a kívánt cél eléréséhez és nem a táplálkozás, a testmozgás terén végrehajtott radikális, dömpingszerű változtatások!