A kígyóvértől a lézerig, avagy mese a csupasz igazságról

Szépségápolás ókori stílusban

A szőrtelenítés története és fejlődése egy izgalmas utazás, amit az idők folyamán sok technológiai hatás és társadalmi változás formált. Okai nem mindig pusztán esztétikai jellegűek voltak: a kulturális tényezők és a vallási szokások is egyformán hatottak mindkét nemre, amikor különböző szőrtelenítési módszerekhez folyamodtak. Az ókori civilizációk Mezopotámiában, Egyiptomban és Görögországban nagy hangsúlyt fektettek a külsőségekre. Ezekben az ősi kultúrákban a testszőrzetet tisztátalannak tartották, és néhány fennmaradt hieroglifán látható, ahogyan a rabszolgalányok csipesszel távolítják el a fáraó arcán lévő szőrszálakat. A sima arc Egyiptomban nem csupán kívánatos, hanem egyfajta státuszszimbólum volt. A nők csupasz teste egyet jelentett a klasszikus szépséggel, a fiatalsággal és az ártatlansággal, ennek elérése érdekében a szőrtelenítő készítményeket a legbizarrabb alapanyagokból kotyvasztották, mint például a szamárzsír, a kátrány, a kecskeepe, az égetett mész és a kígyóvér. A legenda szerint Kleopátra annyira rajongott a bársonyos bőrért, hogy udvarhölgyeivel rendszeresen tartott szőrtelenítő szeánszokat. A csábító távol-keleti nők cukorból és méhviaszból készült pasztát használtak a felesleges szőrszálak ellen, a római asszonyok pedig habkővel és „volsella"-val (csipesszel) szőrtelenítették a lábukat.

A múlt szőrtelen „sikkje": macskavizelet és tojáshéj

Észrevetted már, hogy a középkori portrékon szereplő hölgyeknek már-már ijesztő a tekintetük, és elképesztően magas a homlokuk? Úgy tűnik, hogy a homlokkopasztás az arisztokratikus megjelenés ára volt, és I. Erzsébet emelte élvonalba ezt a divatot. Az angol királynő külseje akkoriban olyannyira elfogadottá vált, hogy sok anya tojáshéjdarabokkal vagy macskavizelet és ecet keverékébe áztatott ronggyal dörzsölte be gyermeke homlokát, hogy megakadályozza a hajnövekedést. Ez a korszak más furcsa szőrfétisben is bővelkedik, így például a felső osztálybeli hölgyek a szép arc érdekében kitépkedték szempilláikat és szemöldöküket. Az 1500-as években a szőrzet eltávolításához egy másik jelentés is társult. A boszorkányok testét a nyilvános kivégzések előtt teljesen szőrtelenítették - kegyetlen módszerekkel - annak érdekében, hogy az apró nyílásokon eltávozhasson az ördög. Medici Katalin szigorúan megtiltotta alattvalóinak a szeméremszőrzet eltüntetését, és ez a gyakorlat Európa más részein is érvényesült egészen a viktoriánus korig, amikor a felső rétegek körében az intim testtájak szőrtelenítése egyre népszerűbbé vált – erről a korabeli meztelen fotók is tanúskodnak.

A pin-up lányok trendet teremtettek

King Gillette 1915-ben dobta piacra az első, nők számára kifejlesztett borotvát, ami egybeesik a rövidebb szoknyák és az ujjatlan ruhák megjelenésével. A Harper's Bazaar magazin még ebben az évben egy csupasz hónaljú modellel reklámozott egy szőrtelenítő port, aminek hatására jelentősen megnőtt a nők borotvák iránti érdeklődése. Az 1920-as években a Veet – ami napjainkban is az egyik piacvezető márka a szőrtelenítő készítmények között – egy korabeli hirdetésben „Légy önmagad" szlogennel népszerűsítette krémjét, aminél nincs „kényelmesebb és gyorsabb" módszer, és a végeredmény „megborzongatja a bőrödet". A második világháború idején az amerikai katonák szekrényeit pin-up görlöket ábrázoló képek díszítették, és a poszterlányok trendet teremtettek: a szexis pózok, a karcsú, csillogó lábak és a domborulatokat igencsak hangsúlyozó fürdőruhák azt jelentették, hogy nincs helye a szőrszálaknak! A kémiai szőrtelenítő krémek a '40-es években váltak népszerűvé, majd két évtizeddel később debütáltak a hideggyantacsíkok, amik forradalmi újítást jelentettek a hónalj, a láb, a kar és a bikinivonal szőrtelenítésében.

A braziltól a hollywoodi stílusig

Míg a '70-es években a dús, buja szőrzet hódított alul, egy évtizeddel később újjáéledt a bikinivonal fazonírozásának divatja mind Amerikában, mind Európában. Az első epilátorok a '80-as években jelentek meg, majd 1995-től világszerte elterjedtek a lézeres kezelések, amelyek népszerűsége azóta is töretlen. A brazil gyantázás, ahogyan a neve is sugallja, Brazíliából származik. A tengerparti városokban a '90-es években alakult ki a bikinivonal szőrtelenítésének e közkedvelt formája, amikor szinte az összes intim szőrzetet eltávolítják egy keskeny csík kivételével, míg a hollywoodi stílus teljes csupaszságot jelent, elöl és hátul egyaránt. Ma a legtöbb nő számára a mindennapi szépségrutin része a szőrtelenítés valamilyen formája, és a meztelenség egyre nagyobb jelenléte a tömegmédiában, illetve az alig takaró ruhadarabok még inkább fokozzák a csupaszság iránti megszállottságot.

Mi a helyzet a férfiakkal?

A neandervölgyi ember rendkívül találékony volt a szőrtelenítést illetően: dörzsölte, kaparta és tépte arcáról a nemkívánatos szőrszálakat, amihez éles szikladarabokat, kovakőből készült pengéket és kagylókat használt. A szépség és a testápolás forradalmárai az ókori egyiptomiak voltak, a fej borotválása - főként higiéniai okokból - mind a férfiak, mind a nők körében bevett szokás volt, és emberi hajból készült parókát viseltek. A világtörténelem leghíresebb hadvezére, Nagy Sándor hozta divatba a borotválkozást, és katonáitól is megkövetelte a sima arcbőrt, valamint a rövidre nyírt hajat. A 18. század közepén lépett életbe a szőrtelenítés civilizáltabb megközelítése, amikor 1762-ben a párizsi borbély, Jean Jacques Perret megalkotta az első biztonsági borotvát, majd King Gillette írt történelmet a cserélhető borotvapenge feltalálásával. 1929-től indult el a Jacob Schick ezredes által szabadalmazott villanyborotva tömeggyártása, ami egy új kozmetikai iparág kezdetét jelentette. Ma már a férfiak közül sokan nem csupán a frizurájukat illetően követik a divattrendeket – és az ápolt kinézethez szerencsére nincs szükségük éles kagylóhéjra vagy égetett mészre.