Geszti Péter, a popsztár-képző - Szily Nóra interjúja

Az évődések, a csörték valódiak a mentortársaiddal?
Ezek kicsi csörték. Egyelőre azt érzem, hogy ez egy olyan társaság, amelyik még őszinte egymáshoz. Amikor kicsattan valami adásban, az nem generált és nem gerjesztett, viszont megáll egy ponton, amin túl nem megyünk - mert tiszteljük egymást. Tényleg úgy látom, és ez a legfontosabb még egy házasságban is, hogy van a tiszteletnek egy olyan pontja, amin nem lépünk túl egymásnak szánt ronda szavakkal, tettekkel, kis aljasságokkal, mert ha azon túllépsz, akkor vége. A másik pedig az, hogy az elfogadáson túl kezdjük egymást erősen megkedvelni.

Megosztó volt, hogy kik mellett döntöttél, kiket választottál. Voltak kétségeid?
A döntéskor nem. De utólag, amikor láttam, hogy mennyien tették szóvá, akkor újra elgondolkodtam rajta. Mivel ez is egy hosszú távú játék, hiszen lesz még X-Faktor - majd visszajönnek azok, akik igazán énekesek akarnak lenni, és könnyen lehet, hogy jobban is járnak azzal, hogy most kiszórtam őket. Őszinte leszek. Engem az érdekelt, hogy én most kivel szeretnék dolgozni, ki az, akit rögtön százzal megszerettem mint karaktert. Akire azt mondom, hogy igen, ezt a csajt el tudom képzelni, hogy a Music Television adásában menjen egy klipje, hogy igazi kis tinisztár lehet - szinte azonnal. Én ezekben a lányokban sokkal több fűszert látok, sokkal több személyiséget, egyéniséget, ami szerintem a legfontosabb dolog egy előadó életében. Vagy érdekes vagy, vagy nem - ami nem énektechnikai kérdés. Vállalom, hogy a magam ízlése szerint éltem a lehetőséggel, hogy dönthessek. Lehet engem ezért utálni. De tudod, azt szoktam mondani, hogy inkább azért utáljanak, amilyen vagyok, mint hogy azért szeressenek, amilyen nem vagyok.

Nikolas és a Non Stop párbaja után magadra vállaltad a döntést. Miért?
Mert szerettem a Non Stopot mint csapatot, mint egy kedves és szórakoztató pontját a műsornak, de valóban több X-et éreztem a mentorukban, Miklósban, mint bennük, és Nikolasban mélyebb tehetséget és nagyobb lehetőséget látok.

December 19-én vége lesz a show-nak. De a történet nem addig tart, sőt...
Ott kezdődik. Hiszen semmi másról nem szól az X-Faktor a versenyzők életében, mint hogy egy bizonyos figyelmet kapnak, ami lehetővé teszi, hogy amennyiben sokat dolgoznak a sikerért a későbbiekben, akkor hajlamosak lesznek hamarabb felfigyelni rájuk az emberek. Gyakorlatilag ez egy lehetőség - semmi más. Amit egy blogban írtam: a bejutás, nem befutás...

Péter, nem ámítás ez az egész? Pici a piac, kevés az idő, sok a tehetség...
Ebben az országban ez csak ilyen tud lenni. Amerikában tud másmilyen lenni. Egy akkora piacon mindig van valaki, akinek érdeke azt a marketingértéket kihasználni, amit egy ilyen műsor a versenyzőknek ad - mert lehet belőle pénzt keresni. Itthon kis pénzeket lehet belőle keresni, és az egész popzenei infrastruktúra halott. A lemezkiadás gyakorlatilag megszűnt. Koncertezni lehet, mert kialakult egy kör, amiben mindenki élőben játszik, bár nagyon kevés pénzért.

De ők nem erről álmodnak.
Persze, nem erről álmodnak, de nem tudom átalakítani a gazdasági-kulturális környezetet. Azt tudom megtenni, hogy a lehető legtöbb olyan szakmai, emberi dologra megtanítom őket ezalatt a pár hónap alatt, ami engem valamennyire sikerre juttatott. Minden lánynak ezt mondom. Ez most egy suli, el fogsz jutni az x-edik osztályig, kapsz egy bizonyítványt, hogy benne voltál a 12 legjobb között, örülj neki, mert 7 ezer emberből idáig eljutottál - és kezdj el dolgozni! Énektanárhoz járni, zenekarral zenélni. Bele kell menni a taposómalomba, amit a hétköznapiság a mai popzenei életben jelent.

Ezt a sulit most egy kicsit te is újrajártad, mint amikor a szülő a gyerekével tanul...
Az a legnagyobb az egészben, hogy újra felfedezed azt a világot, amit egyébként már unsz, mert már unod az embereket, mert tudod, hogy milyenek, mert már nem tudsz felfedezni magadtól szépségeket, de a gyerek miatt ismét képes vagy rá. Ugyanezt Vecáék is megadták nekem. Ahogy most rátaláltunk erre a Piramis-dalra, hát teljesen kész voltam tőle! Egy stresszes 3 órás megbeszélés után lementem a félhomályos próbaterembe, ott ült Éliás Gyula, püfölte a zongorát, Veca énekelt - és annyira nagyszerű volt! Azt éreztem, hogy csak a zene érdekes, semmi más. Olyan őrületes energia és olyan szépség, ami miatt tulajdonképpen mindenen át tudod magad rágni. Ez az adománya minden zenésznek igazából. Egy olyan dimenziója az életnek, amit csak azok tudnak megérezni, akik muzsikálnak. Voltam én már olyan üzleti vacsorán, ahol topmenedzsereket hívtunk meg egy nagyon elegáns étterembe, és a végén egy általunk meghívott zenész lépett föl. És tudod, amikor elkezdett zenélni, akkor csend lett... Csak ültek a topmenedzserek, és arra gondoltam, hogy itt mindenki milliomos mellettem, de senki sem olyan gazdag, mint ez a pasi, aki pengeti a gitárját. Nekem az a mázlim, hogy ez néha megadatik. Ezért akarok visszamenni zenélni. Azt gondolom, hogy annyi mindent megkaptam már egyébként, hogy most megint a lényeghez, a maghoz kell elmenni, mert az a boldogságnak az egyik biztosítéka. És az X-Faktorban minden megszerkesztettsége, licenctartalma ellenére ez mégis ott van valahol. Ez indokolja igazából, hogy miért ülök ott.

2010 az X-Faktor éve... és 2011?
Annak egy váltó évnek kell lennie. Egy csomó háttérmunkát le akarok adni. Kizárólag a zenekarommal akarok foglalkozni. Elmentem egy csapat fiatal zenészhez megbeszélni, hogy ők lesznek a zenekarom fele, a másik fele még alakul. Érzem, hogy egy csomó mondanivalóm és tennivalóm van. Úgy volt felépítve az elmúlt egy-két év, hogy szabadulhassak a korábbi sikertől, és az X-Faktort tényleg azért vállaltam el, hogy oda juttasson, ahova most lépni akarok. Azért is jó mentornak lenni, mert olyan inspirációkat kapok, amiket bele fogok tudni írni a következő lemezembe. Figyelj - ez is egy ajándék. Mindig azt gondolom, hogy akivel nem történik semmi az életében, nem teszi ki magát valódi próbáknak, az egy idő után frusztrált lesz, irigy, rosszindulatú, az irkál állandóan ostobaságokat a különböző kommentoldalakra. Én mégis csak azt az életet élem, amelyre sokan vágynak. Amelyben történnek dolgok, amelyben hőfokok szöknek fel, hullámok mozgatnak - amiért érdemes élni. Igaz, hogy 46 éves vagyok, de egy 30 éves embernek az energiájával és ambíciójával pörgök, és engem ez szórakoztat.