Mind másként nyög - a facér pasi naplójából

Pataky Attila azt is énekli ebben a számban, hogy ha tehetné, megpróbálná az egymástól elvadult szülőket meg a kitaszított gyerekeket összefogni. Vagyis elejét venni a rakás kalamajkának, amelyek végén a csomó emberből csak ösztönvezérelt izé lesz. Búbánatos kúrógép, na. Aki a problémáit nem szívtájékról meg az agy irányából közelítve próbálja megoldani, hanem lejjebbről.

Komolyan, beszarás, hogy a magány - legyen bár társas - meg a szeretetlenség milyen sok esetben okoz vérbőséget a genitáliákban. Az is káprázatos, hogy sokan milyen elképesztő érvekkel próbálják magyarázni, miért is van rendben, ha kóbor numerákba menekülnek ahelyett, hogy elgondolkodnának elmagányosodásuk igazi okain. Mondjuk olyat még nem hallottam, hogy bárki is Pataky Attilát hibáztatná, amiért mindez megtörténik - vagyis azért, mert nincs ott a faszi, hogy megóvjon a hülyeségektől, csak dalolja, mennyire szeretne ott lenni -, de szerintem előbb-utóbb ezzel is előáll valaki. Persze azok sincsenek kevesen, akik egyáltalán nem rágódnak semmin, csak húzzák a strigulákat. Csórikáim.

Van egy haverom, aki asszonyt, két gyereket hagyott ott hóna alatt egy mutatós libával.
Nem mondom, házasságuk utolsó pár hónapjában már csak ordítva tudtak kommunikálni a feleségével, és a liba is közben érkezett. Vagyis nem ok volt a szárnyas, hanem okozat. Ám ha legalább az egyikük képes lett volna lehalkítani magát, mármint a férj vagy a feleség, akkor talán minden másképpen alakul.

Így viszont az lett, hogy a liba hamarosan tovább totyogott, a haverom meg ott maradt egyedül a bérelt kérójában a Sváb-hegyen. Ami kívülről meg a környéket tekintve messze mutatósabb volt, mint az újpesti, amit otthagyott a gyerekeknek, asszonynak. Csak az utóbbi belülről nekem mégis sokkal otthonosabbnak tűnt, mint a Sváb-hegyi a matraccal, kempingasztallal, két kempingszékkel.

A tanerő egyike volt annak a negyvenhét - a haver is strigulás lett - nőnek, aki a liba távozása után, nem egészen két hónap alatt, megfordult a Sváb-hegyi lakásban. Ahogy nézegettem egyszer a ledurrant mosdókagylót, kérdeztem a haveromat, hogy mi a jó ebben az egészben? Mindketten harmincas éveink vége felé jártunk, tudtuk már egy ideje, mi van a lányok bugyijában. Mindenesetre a haverom - elvben igazi überértelmiségi - azt felelte, hogy aktus közben mind másként nyög. Hozzátette: tök izgi. Aztán csak nézett rám, és bár volt valami mosolyféle az arcán, tök üres volt a tekintete.

Különben igazi macsó híre lett idővel, és szerintem, ami a nyögéseket illeti, neki lehet az egyik legnagyobb hangminta-gyűjteménye az országban. Akárhányszor dumálunk, ő mindig elmondja, hogy milyen kúl ez a szabadság, és milyen hülyék a nők - mindet simán meg lehet húzni.

Viszont én most sem látok több fényt a szemében, mint akkor, amikor ácsorogtunk ott a sérült mosdókagyló mellett. Asszem, rajta már Pataky Attila sem tudna segíteni, még akkor sem, ha a szépkorú rocker valami csoda folytán arkangyallá változna.

Tippünk: Randizz az interneten!