Egy óvatlan sóhaj is elég, hogy ne legyen gyereked - 6 tudat alatti ok a meddőség hátterében

Azoknak az eseteknek a több mint 50 százalékánál lehet pszichés eredetű a teherbe esés gátja, amikor az orvosok hivatalosan egyszerűen nem lelik okát a meddőségnek. Amikor orvosi értelemben nem meddő a nő és nem meddő a férfi, akkor tanácsos a tudatalattiban keresgélni - leginkább az alábbi akadályokat.

Anya-lánya viszony

A legtipikusabb, tudat alá gyömöszölt oka lehet a meddőségnek, amikor az anyával való kapcsolat a gátja annak, hogy a baba megfoganjon. Még akkor is, amikor látszólag jó volt a kapcsolat, hiszen az évek során elhangozhattak olyan mondatok, amelyek mély sebeket ütöttek. Heg maradhatott azután, ha az anya folyamatosan a gyermekét hibáztatta azért, mert nem tudott tanulni, mert karrierje építése a "kislánya" miatt tört meg. Esetleg egyéb módon is feláldozta magát a gyereke kedvéért, például az apa távozása - halála vagy válás után - hangsúlyosan a gyerek miatt nem tudott, nem akart új, értékes párkapcsolatot kialakítani. Ez akkor is romboló, ha nem hangosan vagy nem direkt módon mondja ki, csak egy-egy sóhajjal kísért félmondat csúszik ki a száján.

A gyerekek - különösen anya és lánya esetén - különösen érzékenyek, és ha a nő kislányként azt tanulja meg, hogy az anyaság egyenlő a keserves, nem szívesen vállalt áldozattal, akkor maga is elkezdi hárítani a lehetőségét annak, hogy anyává váljon.

Az anyai szerepre való alkalmasság megkérdőjelezése

Súlyosbíthatja a helyzetet, ha az anya egyéb módon nem volt jó anya, a kapcsolat konfliktusokkal volt terhelt vagy jelenleg is az, hiszen a babára vágyó nő így azt hiheti, hogy ő maga sem tud majd édesanyjánál jobb szülővé válni. Mindez persze mélyen a tudat alatt zajló hárítás, és eszébe sem jut a babát tervező nőnek, hogy hiába kommunikálja hangosan vágyait, és ő maga is elhiszi, hogy szeretné a gyermeket, a teste a tudatalattival áll szoros kapcsolatban, így egyszerűen lezárja a kapukat.

Külső nyomás kontra felkészületlenség

Gyakori, hogy a nő környezete az, ami valójában igényli a babát, amikor egyre kínosabb kérések, kérdések össztüze zúdul a párra: szeretnék már unokát, mire vártok még? Na, nektek nem jön össze, bezzeg a húgod!

Hiába azonban a környezet egyre súlyosabb nyomása, ha a nő nem érzi úgy, hogy felkészült volna az anyaságra - bár már szeretne megfelelni a kívánságoknak -, a szervezete bojkottálja az akciót. Ilyenkor a nő tudat alatt valójában nem kész a kicsi fogadására, ahogy nagy valószínűséggel már önmagában a lehetséges gyökeres életmódváltás is rémülettel tölti el.

Amikor nem megfelelő a pár

Valódi élethazugság is állhat a dolog sikertelensége mögött. A pár azt mutatja - és el is hiszi -, hogy közöttük tökéletes a viszony. Látszólag lángol a szerelem, és alig várják a kicsi érkezését - a látszólag tökéletes kapcsolat azonban tele lehet karcolásokkal. Lehet, hogy úgy érzi, szeretne gyereket, tudat alatt azonban egyáltalán nem a jelenlegi párjának szülne - mert a férfit nem tartja érettnek az apaságra, vagy nem bízik benne, ahogy a kapcsolatban sem.

A világgal való viszony

Valójában kevesen mondják ezt nyíltan ki, ráadásul a mondat, hogy hogyan lehetne erre a világra babát szülni, tulajdonképpen nem a környezetről, és nem is az aktuális politikai-társadalmi berendezkedésről szól, hanem a nő viszonyulásáról a világhoz. Bár nem mondja ki, és magának sem ismeri be, a nő ilyenkor nem leli a helyét a környezetében. Elégedetlen az életével, a munkájával. Nagy valószínűség szerint tudat alatt magányosnak és értéktelennek érzi magát, így nem is szeretné reprodukálni önmagát. Vagyis elsősorban önértékelési problémákkal kell szembenézni, és azokon dolgozni, hogy a lélek is rábólinthasson a kicsire.

Félelem a szüléstől

Van, aki bevallja, van, aki nem, de azért fél. Ez így egészséges is, ám olyan helyzet is lehet, amikor a természetes félelem helyét valami egészen vad szorongás veszi át. Amikor a nő tudat alatt meg van győződve arról, hogy a terhesség vagy a szülés tragédiába torkollik, és vagy ő, vagy a babája, vagy mindketten életüket vesztik. További probléma lehet, hogy valójában a babától, a baba körüli tevékenységtől is félnek, egészen pontosan attól, hogy nem lesznek képesek a gyermek ellátására. Ez a sötét kép - amely szintén önértékelési problémákra vezethető vissza - súlyos teherré válhat, és a lélek a remegő, mélyben szűkölő félelem miatt nem ad zöld utat a várandósságnak.