Kisgyerek és alvópléd: káros a túlzott kötődés?

Nem az anyai szeretet pótléka

A babák iszonyatos sebességgel fejlődnek, és amint elkezdenek mászni, még nagyobb lelkesedéssel fedezik fel a világot - ami gyakran meghökkentő vagy ijesztően nagy számukra. Szükségük van arra, hogy valakihez, akihez kötődnek, odaszaladhassanak ilyenkor védelemért, vigasztalásért. Éjszaka félelmetes lehet az anyai ölelés nélkül aludni a sötétben, ilyenkor is jól jön, ha van kihez bújni.

Az édesanya azonban nem lehet a nap minden percében a kicsi mellett, így a gyerek választ magának egy - lehetőleg anyaszagú - vigasztárgyat, mely társként segít neki ebben a félelmetes világban biztonságosan kalandozni. Fontos tudni, hogy a Kedvenc nem az anyai törődés helyettesítője, a gyerek nem azért ragaszkodik hozzá, mert az édesanyjával van baja. A Kedvenc éppen az anyai gondoskodás kivetítése, és a későbbi szerepjátékok fontos alakja.

Ducci nélkül sehova

Amilyen szívszorítóan aranyos, ahogy a kicsi az állatkáját vagy párnáját szorongatja és cipeli mindenhova, akkora probléma is kerekedhet akkor, ha a Kedvenc elveszik, piszkos lesz vagy csak egész egyszerűen valamikor otthon marad. A kimosás körül is nagy tiltakozással találkozhatsz: a gyerek szerint semmi gond azzal, ha a kedvence messziről szaglik és foltos, sőt. Egyáltalán nem méltányolja a tisztán visszakapott állatka finom mosópor- vagy öblítőillatát, hiszen éppen a megszokott szagot vették el a Kedvenctől - jó hír, hogy általában néhány nap után megnyugszanak, addigra a megszokott anyaillat is visszatér.

Ennél nehezebben kezelhető, ha - például utazásnál - a Kedvenc otthon marad. Előfordulhat, hogy a gyerek akár egy héten át nem alszik rendesen és elveszettnek érzi magát a vigasztárgya nélkül. Ilyenkor a szokásosnál is több anyai ölelés segíthet átvészelni a nehéz időszakot. Elveszés esetére pedig jobb bebiztosítani magad, és még idejében szerezni egy tartalékot a kedvenc állatból vagy rongyból.

A vigasztárgy, amely elűzi a szörnyeket

Később, amikor a sötéttel kapcsolatos félelmek és a rossz álmok, fantáziák kerülnek előtérbe a kicsinél, még fontosabb lehet a kedvenc állatka megnyugtató közelsége. A mesékben is szereplő sárkányok, boszorkányok az éjjeli álomban visszaköszönhetnek és megrémíthetik a kicsit - de mese nélkül is félhet egy élénk képzelőrejű csemete, hiszen maga a világ sem csak szépből és jóból áll.

Ilyenkor a kicsi számára nagyon megnyugtató a hősies állatka vagy rongy megléte, mely mellett semmi baj nem érheti. Ha éjjel felsír, mert rosszat álmodott, a Kedvenccel bábozva is megnyugtathatod, elmagyarázva a helyzetet. A vigasztárgy azonban nemcsak az alvásnál, hanem például az etetésnél is jól jöhet: a rosszul evő gyerekkel eljátszhatod például az "egy falat az állatkának, egy falat neked" játékot. Ha megsérült a gyerek karja, és megrémül, a Kedvenc is kaphat ragtapaszt, és máris nyugodtabb a kicsi.

Valóban le kell szoktatni róla a gyereket?

Sok szülő fejében fordul meg a gondolat, hogy ahogy a pelenkáról, cumiról, ujjszopásról le kell szoktatni a gyereket, úgy a plüssállatot ölelgetni sem illendő bizonyos életkor fölött. Ilyenkor nagy traumát okozhatnak vele, ha egyszerűen egy nap elveszik tőle, mondván, hogy a nagy gyerekeknek semmi szükségük ilyenekre. Az az igazság, hogy mégis van, még akár óvodás- vagy kisiskolás korban is. Ahogy ugyanis nőnek, a gyerekek egyre több olyan helyzettel találkoznak, amelyek kihívást jelentenek és továbbra is szükségük van valamire, ami feloldja a szorongásukat. Biztonságérzetre nemcsak csecsemőkorban van szükségük, hanem jóval később is. Amint elérnek fejlődésüknek egy bizonyos pontjára, maguktól kezdik egyre kevésbé igényelni a Kedvencet, mindenféle leszoktatási kísérlet és drasztikus beavatkozás nélkül is.

Ahogy mondani szokták: senki sem látott még felnőtt embert az utcán az ujját szopni, ugyanígy az alvóállat szerepe is fokozatosan egyre kisebb lesz az egészségesen fejlődő - akár nagy, iskolás - gyerek esetében is.