Kígyóvér, cicakaki, lézer - Így szőrteleníts!

A "szőrszál-hasogatás" bizony nem új keletű dolog. Olyannyira nem, hogy már időszámításunk előtt több ezer évvel is szőrtelenítettek az ősök. Elég bizarr módszerekkel: kátránnyal, zsírral, kígyóvérrel. Napok óta azon töröm a fejem, hogyan szedi le a kígyóvér a szőrt, de még nincs épkézláb ötletem. Korhű beszámolók hiányában nehéz ezt elképzelni.
Ha kicsit ugrunk az időben némileg fejlettebb technikákkal találkozhatunk, például az ókori Rómában már csipesszel csipegettek le mindent, még a gladiátorok sem léphettek szőrösen az arénába! Görög kollégáik keményebb módszert alkalmaztak: különböző érdes bőrökkel dörzsizték magukat addig, amíg le nem kopott róluk a szőr. A sima bőrt a civilizáltság jelének tartották, így mindenképpen megérte a dörzsölődés. Egyiptomban sokkal barátságosabban, kis méz és különleges olajokból kevert kulimásszal tüntették el a bundát. Keletebbre pedig cukor, víz és citromlé egyvelegét használták szőrtelenítésre a leleményes nők. Ez a módszer tetszetősnek bizonyulhatott mások számára is, ugyanis manapság ez az egyik legfelkapottabb őrület. El is mentem egy kozmetikushoz, hogy megkérdezzem a dologról. Most végre kiderül, mi fán terem a cukorgyantázás:

Haladjunk tovább megkezdett történelmi túránkon! A középkorban új dili vette kezdetét: macskaürüléket kevertek a szőrtelenítő kotyvalékokba. Hogy nem kaptak el fertőzéseket, nem tudom... Ekkoriban kezdett divatos válni a rendkívül magas homlok is, ezért aztán a nők mandulaolajjal kenték a csecsemők fejét, hogy ne nőjjön ki a hajuk és a szemöldökük. Ha mégis kinőtt, hát kis ecetes tojáshéjdarabokkal szedték le.

Az őslakos amerikaiak sem maradtak szőrösen. A férfiak kagylóhéjat használtak a szakálluk gondozására, a nők viszont elég butuska ötlettel rukkoltak elő: marólúggal és lenmaglisztes borogatással égették a szőrüket.
Pár száz évvel később, Gillette feltalálta a borotvát, ami meglehetősen nagy áttörésnek számított, elnézve az eddigi gyakorlatokat. A láb szőrtelenítését a XX. században az első világháború, majd a gazdasági válság ösztönözte - bármilyen furcsa is. Ekkoriban ugyanis hiánycikk lett a harisnya, így hát nem volt mit tenni, a fedetlenül maradt lábszárakat szőrteleníteni kellett.

Az epilátor az én személyes kis kedvencem, bár mondják, hogy fakír, aki használja. Tényleg fáj az első pár alkalommal és a gép zúgása is idegesítő, de idővel hozzászokik a bőr és a fül is. Azért szeretem, mert nem kell megvárni, amíg nagyon megnő a szőr, az egészen piciket is kicsipegeti. Azért nem szeretem, mert ennél a módszernél a legvalószínűbb a szőrbenövés. Ennek oka, hogy a többi eljárás során leszedjük a bőr felső elhalt hámrétegét is a szőrrel együtt, itt viszont csak a szőrszál jön ki. A hám tehát megvastagszik, és nehezen bújik ki a következő szőrszál. Saját tapasztalatból mondom, hogy aki epilátorozik, hetente egyszer bőrradírozzon is!

A szőrtelenítő krém is jó megoldás lehet, mondjuk én szkeptikus vagyok vele szemben. Alapelv: felkenem a krémet, hagyom hatni, majd a kis spatulával lehúzom. Ez eddig rendben is lenne, csak sok erős szőrszál ottmarad a helyén. Ráadásul aggasztó az összetétel: a szőrtelenítő krém tioglikolsavat tartalmaz, ami a bőr felszíne alatt egy-két milliméterrel feloldja a szőrszálakat. Hát nem hangzik túl természetesnek, érzékeny bőrűeknek például nem is tanácsos használni. Én egyszer próbáltam, elég is volt.

A lézeres, illetve az ultramodern villanófényes eljárás bizony nem olcsó (háromszázezer és félmillió forint között mozog), viszont 15-20 évre nyugalomban érezhetjük magunkat. Ha most átesnék egy ilyen fájdalommentes lézeres kezelésen, 50 éves koromban kéne csak újra szőrtelenítenem. Cserébe viszont ott a kínzó kétely: mi van, ha közben újra menő lesz a szőrme? Biztosan kitalálnának valami okosat. Tehát nyugi, akit egyszer alaposan megkopasztanak, még megtollasodhat az életben.

Történelmi barangolásunk végéhez érve amondó vagyok: a szőrtelenítés örökös hóbort volt, most is az, és mindig is az lesz. Az adott kor pedig a leghatásosabb fegyverekkel harcol a szőrszálak ellen: kígyóval, cicakakival, most pedig lézerrel. Az erő velünk van.